BUX
38018

Sok a probléma Oroszország "keleti nyitásával"

A számtalan optimista nyilatkozat dacára még mindig komoly problémák vannak az orosz fordulattal Ázsia felé.

Napi.hu, 2015. március 27. péntek, 15:26

Az orosz hatóságok fáradhatatlanul ismételgetik, hogy már régóta sikerrel fordul az ország gazdasága Ázsia Csendes-óceáni régiója felé. Ugyanakkor mindenki tisztában van vele, hogy ez a reorientáció valójában csak 2014 márciusában kezdődött, miután bejelentették az első nyugati szankciókat Oroszország ellen ukrajnai politikája miatt. Bár ez az elmúlt évben jelentős sikereket mutathatott fel Moszkva elsősorban Kína viszonylatában, a valódi fordulat Ázsia felé még nem jött létre - írta a Kommerszantban Alekszandr Gabujev.

A térség országainak szakértői szerint Moszkva elsőrendű célja az Uralon túli feldolgozóipari, innovációs és magas műszaki színvonalat képviselő szektorok fejlesztése - vagyis a gazdaságilag fejletlen orosz területek felélesztése ázsiai tőke és know-how segítségével. Azonban mint Okada Kunio, az Oroszországgal való kereskedelmet szorgalmazó japán társaság igazgatója mondta: "Őszintén el kell ismerjük, hogy az orosz Távol-Kelet termelési bázisként nem érdekli a japán vállalatokat. A fő probléma ezzel a térséggel a lakosság kis száma, a szűk helyi piac és a magas munkaerő-költségek. Ezeknek a problémáknak a megoldása nélkül akkor is nehéz befektetéseket odavonzani, ha az orosz hatóságoknak sikerül javítani az üzleti légkörön." Vonzó viszont ez a terület a természeti kincsei miatt, amikért érdemes lehet ott befektetni, de visszatartó az előbbiek mellett az infrastruktúra hiánya.

A kínai szakértőknek hasonló a véleménye, és további problémákra mutatnak rá, mint például hogy nem ért egyet Moszkva és a térség elitje abban, hogyan kellene fejleszteni ezt a stratégiai fontosságú régiót. Az is gond, hogy orosz oldalon komolyan félnek egy jelentős kínai bevándorlástól - idézte az RBTH.

Teljes az egyetértés abban, hogy az úgynevezett prioritást élvező fejlesztési körzetek létrehozása, amelyekben adókedvezményekkel és az adminisztratív terhek egyszerűsítésével támogatják a külföldi beruházókat, jó irányba tett lépés, azonban ilyen különleges zónák már régóta vannak Oroszországban, így az ázsiai befektetők kivárnak, amíg kiderül, hogy az új formáció miben különbözik ezektől. A külföldieket csak akkor lehet az Uralon túli területekre vonzani, ha lényegesen egyszerűsítik az adminisztrációs eljárásokat és megfelelő szolgáltatásokat tudnak nyújtani a beruházóknak.

Másrészt az ázsiai piacok tényleges igényeinek megfelelően kell megválasztani a preferált gazdasági szektorokat. Sokak szerint például komoly a potenciálja a mezőgazdasági együttműködésnek, különösen a szójabab-termesztésben és az állattenyésztésben.

Ez azonban távol áll az orosz elképzelésektől csakúgy, mint az ázsiaiak bevonása a természeti kincsek kitermelésében - Moszkva álma korszerű, fejlett ipar telepítése a Távol-Keleten és Szibériába. Az ehhez szükséges munkaerő odacsábítása érdekében Jurij Trutnyev, az orosz elnök állandó távol-keleti képviselője azt javasolta, hogy mindenki kapjon ingyen egy hektár földet a térségben - és nemcsak a helyi lakosok, hanem bárki, aki hajlandó bevándorolni - a külföldiek kivételével. Elemzők szerint azonban csak az odautazás többe kerül, mint amennyit ott egy hektárnyi föld ér.

Az ajánlat egyébként csak első pillantásra tűnik nagylelkűnek, az orosz Távol-Keleten ugyanis 614 millió hektárnyi föld van állami tulajdonban, aminek 90 százaléka kihasználatlan. Legfejlettebb körzete, a habarovszki terület is csak burgonyából és tojásból teljesen önellátó. A legnagyobb probléma a legalapvetőbb infrastruktúra hiánya - nincs se áram, se víz, se utak, így nem csoda, hogy a várt ázsiai befektetők kétszer is meggondolják, akarjanak-e itt beruházni.