Business Talks '24

Üzleti konferencia

Ne maradjon le az év
üzleti konferenciájáról!

Szerezze be
jegyét most.

A történelmi példák azt mutatják, hogy az erős föderális államszövetségek külső fenyegetések ellensúlyozására jöttek létre - kezdi elemzést a Bloomberg. Amikor 1787-ben az USA alkotmányának szövegét elfogadták, John Jay, az amerikai állam egyik alapító atyja a következőképpen fogalmazott: a tagállamok szívélyes uniója egy hatékony nemzeti kormány irányítása alatt - ez kínálja a legnagyobb biztonságot a külső fenyegetésekkel szemben.

A washingtoni szövetségi kormányt az amerikai forradalommal szembeni brit fenyegetés erősítette meg, de számos hasonló példát ismerünk. Az polgárháború lezárása érdekében ütötte össze Nagy-Britannia a kanadai kolóniák konföderációját, pár száz évvel korában Svájc az Alpokon átvezető kereskedelmi útvonalak védelmére jött létre. (Régiónkból példaként említhetnénk a cseheket és a szlovákokat, illetve a délszláv nemzeteket, amelyek nem kis részben az első világháborút követő bizonytalan politikai-gazdasági környezet elleni védekezésként hoztak létre közös államukat, Csehszlovákiát és Jugoszláviát - a szerk.)

Más úton Európa

Ukrajna felbolydulásától kezdve az orosz fenyegetésig és a kaotikus szíriai polgárháborútól a szétesett Líbiáig az EU számos külső veszéllyel szembesül, ám ahelyett, hogy tagállamai az összefogás megerősítésének lehetőségét keresnék, inkább azzal vannak elfoglalva, mi állítja szembe egymással őket. Az EU megosztott azzal kapcsolatban, mi lenne a helyes válasz erre a helyzetre - állítja Jan Marinus Wiersma, az Európai Parlament (EP) korábbi korábbi holland képviselője. Amíg nincs egységes válasz arra, hogyan reagáljon a közösség az orosz ambíciókra, megosztott is marad Európa.

Az európai országok más utat jártak be, mint az USA. A második világháború után az amerikai védelmi erőre támaszkodva Nyugat-Európa létrehozta a maga szövetségét, amely az euró 1999-es bevezetésében érte el csúcsát. A laza föderáció korlátozott befolyást biztosít Brüsszelnek, a hatalom a nemzeti fővárosokban, főként Berlinben, Párizsban és Londonban összpontosul.

Jó ez így (?)

Európának nincs is szüksége sokkal többre, mint ez - véli Thomas Hueglin kanadai társadalomtudós, a föderális rendszerek szakértője. A kérdés az, hogy az eurózóna adósságválságával szembeni harc során felturbózott döntéshozatali apparátus képes-e visszavezetni a közösséget ahhoz a prosperitáshoz, amely korábban az összefogás ösztönzője volt. A professzor szerint az emberek a föderalizmus alatt az USA túlcentralizált rendszerét értik. Ezzel szemben az Európai Unió sokkal decentralizáltabb, ám ez működési mód jobban megfelel a mai globalizált világnak.

Igen ám, csakhogy eközben Európa ma körül van vége olyan államokkal, mint az autoritárius berendezkedésű Fehéroroszország és a hozzá hasonló többi volt szovjet tagköztársaság, vagy a közel-keleti és észak-afrikai országok a maguk befejezetlen arab tavaszával. Az EU-t megroggyant gazdaságú társadalmak veszik körül, amelyeket szociális és vallási konfliktusok fertőznek, miközben diktátorok vagy áldemokraták állnak az élükön.

Rejtett bombák

Az ukrán válság elfedi a kontinenst körülvevő többi ketyegő bombát. Fehéroroszország elnöke, Alekszandr Lukasenko, akit sokan Európa utolsó diktátorának tartanak, és akinek országával szemben az emberi jogok megsértése miatt az EU szankciókat vezetett be, nemrégiben látványosan kívánta demonstrálni, hogy nem a Kreml bábja. Egy minszki konferencián az orosz nagykövet jelenlétében kijelentette: "Nem vagyok toalettpapír". Ezzel nyitott frontot országa egyetlen támaszával a moszkvai vezetéssel szemben.

Tony Blair volt brit miniszterelnök, jelenleg az ENSZ közel-keleti megbízottja a Bloomberg fórumán azt mondta, hogy ami a Közel-Keleten történik, az a 21. század legnagyobb globális biztonsági fenyegetése. A három éve tartó szíriai polgárháborúban már 150 ezren haltak meg. Egyiptomban két népfelkelés zajlott le egymás után: az első eltakarította a katonaság uralmát, a második visszahozta azt. Líbiában három évvel a korábbi diktátor, Muammar Kadhafi halála után nem sikerült stabilizálni az államhatalmat. Törökországban, amelyben sokan az EU és a muzulmán világ közti híd lehetőségét látták, a hatalom rendszeresen megszegi a demokratikus játékszabályokat, például cenzúrázza a Twittert.

Hiú remény

Az európai centralizáció hívei rendszeresen érvelnek azzal, hogy Európa előtt az amerikai út áll. Ahogy a brit haditengerészet fenyegetése összekovácsolta az amerikai államokat, úgy az európai béke védelme integrációjuk erősítésére kényszeríti az EU tagállamait. Ennek azonban ellentmond, hogy miközben Oroszország 40 ezer katonát sorakoztatott fel Ukrajna keleti határán, az európai kormányok nem tudtak megállapodni keményebb szankciókban Moszkva ellen.

A Mediterrán térségben kialakult felfordulás, illetve a súlyos belső szociális veszélyek, mindenekelőtt az 10,6 százalékos uniós munkanélküliség - a fiatalok körében majdnem 23 százalék ez az arány -, nem állították meg az olyan enyhén szólva euroszkeptikus pártok előretörését, mint francia Nemzeti Front. Az gazdasági káosztól, az Észak-Afrikából érkező menekültektől és a radikális iszlám ideológiák terjedését tartó kisemberek tömegei komoly hatalomhoz juttathatják ezt a pártot a május végi EP-választásokon.

Bizalmatlansági szavazás

A szavazás az európai elit elleni demonstrációvá válhat. A Nemzeti Front több voksot kaphat, mint bármelyik másik francia politikai erő: a CSA közvélemény-kutató intézet friss adatai szerint 24 százalékos támogatottságra számíthat. A PollWatch független statisztikai adatgyűjtő szervezet azt jósolja, hogy a következő EP-ben az elitellenes pártok súlya 12,5 százalékra nőhet a korábbi 4,3 százalékról.

Az Európai Parlament egyfajta alsóházként funkciónál, szemben az állam- és kormányfőket tömörítő Európai Tanáccsal, amely az európai szabályalkotás felsőháza(szenátusa). Az utóbbinak jóval nagyobb a befolyása a döntéshozatalban, mint az előbbinek. Ha az elitellenes hangulat erősödésével kapcsolatos előrejelzések teljesülnek, akkor az EP az unió erősítését és gyengítését akaró politikai erők küzdelmének hadszínterévé válhat. Ez tovább nehezítené az egységes uniós külpolitikai fellépést a környező világ fenyegetéseivel szemben.

Ugyanez igaz a belső gazdasági válság kezelésével kapcsolatban. Ana Gomes portugál szocialista politikus, aki harmadik EP-képviselői ciklusára készül, úgy véli, hogy Európa még széttagoltabbá válhat. Az élesen szemben álló felek állóháborúja rettentően veszélyezteti az Európa-projekt jövőjét.