BUX
38657

Tényleg elhúznak-e a britek?

Újra felsülnek-e a közvélemény-kutatók, mint egy évvel ezelőtt a brit választások idején? A döntésen kívül ez a legnagyobb kérdés, a szigetország június 23-ai függetlenségi népszavazása előtt. A szavazók hangulatát előre jelző iparág válságban van.

Komócsin Sándor, 2016. június 16. csütörtök, 07:08

Néhány nappal a brit függetlenségi népszavazás előtt a legnagyobb vita a közvélemény-kutatók előrejelzései körül alakult ki. A 2015. májusi parlamenti választások a hangulatipar teljes csődjét hozták: felmérések szoros eredményről szóltak, ám a toryk Dávid Cameronnal az élen abszolút többséget szereztek - emlékeztet a Financial Times.

A helyzet az, hogy senki sem tudja mennyire megbízhatóak a hó végi referendummal kapcsolatos előrejelzések. Június elején előbb a maradás melletti Remain kampány kapott biztató jelzéseket, majd néhány felmérés a távozást szorgalmazó Leave-et hozta ki a győzelemre esélyesnek.

Hogy ezek az ingadozások valódi hangulatváltozásokat jeleznek-e vagy csupán a válságban lévő közvélemény-kutató ágazat tévedései, azon jókat lehet vitatkozni. A tavalyi brit választási eredmény elkalibrálása ugyanis csak egy volt a tévedéseik közül: Izraelben, Kanadában és Törökországban is felsültek a közvélemény-kutatók.

Telefon és internet

A gondok a telefonos és az internetes felmérések eltéréseivel kezdődnek és a részvétel figyelembe vételében rejtőző hibalehetőségekben végződnek. A telefonos felmérések azért pontatlanok, mert az igen vagy nem válaszon kívül a megkérdezett mondhatja az is, hogy inkább előnyben részesítené az EU-ban maradást (PNTS), illetve, hogy nem tudnak válaszolni.

Mivel ezek választók nem jelennek meg egyértelműen a mellette vagy ellene támogatói között, elmossák a felmérés eredményét.

Az online felméréseken a válaszlehetőségek megjelennek a felmérések résztvevői előtt, így akik nem túl erős meggyőződéssel mondanak a telefonban Remaint vagy Leave-et, könnyebben mozdulnak el a PNTS és a "Nem tudom" válasz felé. A kérdezők nem akarják ebbe az irányba terelni a válaszadókat, mégis ezt történik.

Egy kicsit ide, meg oda

Ha csak az online közvélemény-kutatásokat nézzük, akkor azt láthatjuk, hogy a Remain és a Leave nagyjából fej fej mellett haladt 2016 eddig eltelt öt és fél hónapjában. A kisebb elmozdulások ide vagy oda csak fuvallatok, nem a széljárás fordulását jelzik. Az elmúlt napok aztán a távozáspártiak jelentős erősödését hozták.

A telefonos felméréseken a Remain idén végig tartotta erős vezetését az elmúlt napokig. A különbség az év első négy hónapjában zsugorodott, ám azóta lényegében változatlan volt a távolság a két tábor hívei között egészen a szavazás előtti hétig, amikor a Leave fordított és 4-5 százalékponttal elhúzott.

Az utóbbiak esetén a láthatatlan szavazási hajlandóság a szakértők szerint azért mozdulhatna a maradáspártiak felé, mert amikor a véleményüket titkolóknak vagy bizonytalanoknak végül dönteniük kell, akkor hajlamosak a fennálló státus quo, azaz jelen esetben a Remain mellé állni. Nagy kérdés, hogy ez a "szabály" érvényesül-e június 23-án.

Tévedések forrása

A tévedések egyik forrása, hogy amikor több telefonos interjú készül, mint internetes, akkor látszólag erősödik a maradást akarók tábora és fordítva. Sokan ebben tendenciát látnak, pedig a mérésből fakadó "trendről" van szó.

A közvélemény-kutatók további nagy gondja - a telefonos és internetes kérdezősködések közti különbség mellett - a részvétel megjóslása. Erre nincs "tudományos" módszer. Egyes intézetek csak a megkérdezettek ezzel kapcsolatos válaszaira hagyatkoznak. Mások egytől tízig terjedő skálán értékelik a részvételi hajlandóságot, megint mások kidobják a kosárból azokat, akik 50 százaléknál kisebb esélyt adnak a részvételükre.

Ez azért jelentős tévedésforrás, mert akik biztosra mondják, hogy szavaznak, azoknak nagyon határozott véleményük van. Jelen esetben ezek a Leave hívei. Azonban a 80-90 százalékos valószínűséggel részt vevőknél már a Remain támogatói vannak többségben.

Kerülőút

A megkérdezések bizonytalanságát látva vannak, akik a fogadásokat figyelik. Azzal érvelnek, hogy a fogadók a pénzüket kockáztatják, ezért minden okuk megvan arra, hogy a lehető legpontosabb várakozást alakítsák ki magukban. A gond az, hogy legtöbbjük mégis a közvélemény-kutatásokból igyekszik tájékozódni a döntése előtt.

A tavalyi szavazás jó bizonyíték erre. A bookmakereknél 2015 februárjában kezdtek elhúzni a konzervatívok győzelmét előre jelző fogadások, de az igazán nagy szakadás csak két héttel a szavazás napja előtt következett be.

És még ez sem hozott pontos eredményt. A voksolás előtt öt nappal a fogadások 91 százaléka azt jelezte előre, hogy egyik pártnak sem lesz abszolút többsége a parlamentben. Aztán a toryknak lett, igaz, csak kis többséggel.

Mindent bele

A sok tévedési lehetőség arra ösztönzi a sajtóorgánumokat, hogy közvélemény-kutatási eredményeket összesítő mutatókat készítsenek. A Financial Times Brexit poll trackerje a hét legutolsó, különböző közvélemény-kutató intézetektől származó felmérésen alapul. Ezek közül kiveszik azt a kettőt, amely a legnagyobb, illetve legkisebb esélyt adja a Remain győzelmének.

Emellett igyekeznek kiigazítani az telefonos és internetes felmérések gyakorisága közti különbségből fakadó hibát. Az utóbbi olcsóbb, ezért ilyenből több készül. Végül a szavazási arányok alakulása alapján megadnak valószínűséget a 100 százalékot felosztva.

A népszavazás előtti tíz napban a Bloomberg összesítő indexe öles léptekkel emelkedett. A korábbi 18-82-es arányról (az előbbi mutatja a Brexit esélyét) előbb 33-67-re, majd rá egy napra 39-61-re ment fel. A bookmakereknél kötött fogadásokat összesítő mutató 31-69 százalékról 38-62-re ugrott, de még így is a kilépés hozhatja a több hasznot a fogadóknak.