BUX
39279

Tíz nap maradt az EU megmentésére

Ha az Európai Unió és Törökország március 7-én csúcsértekezletén nem sikerül konkrét döntést hozni a bevándorlás megállításáráról, akkor az EU állam- és kormányfőit tömörítő Európai Tanács megszűnik komolyan vehető politikai döntéshozó testületként működni.

Napi.hu, 2016. február 29. hétfő, 11:13

Egy hét múlva végképp csődöt mondhatnak az Európai Unió kísérletei arra, hogy ellenőrzése alá vonja a dél felől indult tömeges bevándorlást - derül ki Wolfgang Münchau, a Financial Times (FT) európai uniós ügyekkel foglalkozó szerkesztőjének cikkéből. Ahmet Davutoglu török miniszterelnök és az EU állam- és kormányfői március 7-én tartanak csúcsértekezletet, ezen dől el válság közös kezelésének sorsa.

Az egyetlen ötlet ezzel kapcsolatban az, hogy rávegyék Ankarát arra, ami Athénnak nem sikerült: zárja le keleti határát az illegális bevándorlók előtt. A háttérben gőzerővel folynak a diplomáciai egyeztetések ez ügyben Németország és Törökország között, ám Berlinben nem igazon jó a hangulat.

Határzárak

Ausztria, Magyarország és a bevándorlók balkáni útvonalán lévő államok lépéseket tettek határuk részleges vagy teljes lezárására. Erre válaszul a menekültek egy része megpróbálhat csónakon átjutni Olaszországba. Ha sokan túlélik ezt az utazást, akkor borítékolható, hogy Szlovénia, Svájc és Franciaország szintén lezárja dél határait.

Ez lesz az a pont, amikor kijelenthetjük: az EU állam- és kormányfőit tömörítő Európai Tanács immáron nem működik komolyan vehető politikai döntéshozó testületként - véli az FT szakírója.

A bevándorlási válság alakulása bizonyosan hatással lesz a brit függetlenségi népszavazás kimenetelére. Ha mindkettő negatívan dől el, az két olyan sokkot jelentene az európai egység szempontjából, amelyet az EU aligha élhet túl jelenlegi formájában.

Merkel a hibás

Münchau nem feltételezi a legnegatívabb forgatókönyv megvalósulását, ám nem is zárja ki ennek lehetőség. A helyzet az, hogy a tagállamok immáron nem hisznek abban, hogy közösen megoldhatnak egy olyan problémát, amelyet külön-külön képtelenek kezelni. Azért, hogy a dolgok idáig fajultak főként Angela Merkel német kancellárt terheli a felelősség - véli az FT szerkesztője.

A nyitott kapuk politikája, amely az ő nevéhez fűződik, egyoldalúan ráhúzta a problémát Németországra, és ezzel egész Európára. Ezzel kapcsolatos döntése előtt csak osztrák kollégájával Werner Faymann-nal egyeztetett. Az elhibázott politika nyomán most már négy törésvonal mentén szakadhat szét Európa.

Nem valószínű, hogy ezek mindegyike bekövetkezik, de meglepő lenne, ha legalább egy szakadás ne történne meg.

Akarják-e Orbánt?

Az első szakadást az útlevélmentes utazást biztosító schengeni rendszer meghatározatlan időre történő felfüggesztése jelentheti. Ezzel egyenértékű az úgynevezett mini-Schengen létrejötte, amelybe Németország, Franciaország és a Benelux államok tartoznának. Olaszország kívül esne ezen a zónán.

A második egy észak-déli repedés, amely akkor mélyülnek szakadássá, ha a görögök - vagy rajtuk kívül még mások is - kiválnának az eurózónából. Ez a válság semmit sem enyhült a nyár óta, a görög államadósság visszafizethetetlen, amin csak a hitelező eurótagállamok segíthetnének.

A harmadik hasadás az EU keleti és nyugati fele között mutatkozik. Ez a következő kérdésben foglalható össze: Vajon akarnak-e a nyitott nyugat-európai társadalmak egyre szorosabb unióban együttműködni olyan nacionalista kelet-európai államokkal, mint amilyen Orbán Viktor Magyarországa.

Végül itt lóg a levegőben Nagy-Britannia kilépésének lehetősége az EU-ból. A brit függetlenségi referendum kimenetele teljesen kiszámíthatatlan. A közvélemény-kutatási eredmények Münchau szerint semmit sem mutatnak, éppen úgy, ahogy a tavaly májusi parlamenti választás előtt. (Akkor szoros eredményt jósoltak, ám végül a kormánypárt tarolt - a szerk.)

Milyen EU-ban maradnának?

A bevándorlási válság jobban fenyegeti az EU létét, mint az előbb említett hasadások. A migráció kezelésével kapcsolatos tehetetlenkedés rávilágít arra, hogy az EU nyitott határainak rendszere ütközik a tagállamok szuverenitási igényével. És ha az európai államoknak választaniuk kell a kettő között, akkor az utóbbira fognak szavazni.

Az európai integráció 60 éve után a dezintegráció korszakába lépünk - véli az FT uniós ügyekre specializálódott szakírója. Ez nem fog feltétlenül az EU formális széteséséhez vezetni - ez a forgatókönyv rendkívül valószínűtlen -, de az unió a korábbinál jóval kevésbé hatékonyan működő rendszerré válhat.

Egy biztos: a bevándorlási válság még bonyolultabbá teszi a brit függetlenségi referendumot megelőző kampányt. Nem világos ugyanis, milyen az az EU, amellyel kapcsolatban a szavazóknak állást kellene foglalniuk. Mármint el kellene dönteniük: maradnának vagy inkább mennének-e.