BUX
38037

Több millió új munkanélküli megjelenésétől félnek

A jól működő belső piac kialakításához a mainál sokkal egységesebb európai munkaerőpiacra lenne szükség. A válság miatt ugyanakkor ettől távolodik az unió, ami leginkább az észak−déli kettészakadásban érhető tetten. A gazdasági integráció következő állomása ezért a foglalkoztatást kell hogy célozza.

Gerőcs Tamás, 2013. január 7. hétfő, 09:05

Csak találgatni lehet, hogy idén eléri-e mélypontját az európai foglalkoztatási krízis. A téma valamennyi uniós értekezleten napirenden van, és a monetáris kormányzás legfőbb szintjén, az ECB kormányzótanácsának ülésein is rendszeresen vizsgálják a fejleményeket. Bár az ECB elnöke, Mario Draghi a múlt év végén pozitív előrejelzéseket tett közzé a munkaerő-piaci folyamatokkal kapcsolatban, azt a jegybanki stáb is elismeri, hogy a legnagyobb probléma, hogy mindeddig nem sikerült létrehozni egy egységes európai munkaerőpiacot. Tetézi a bajt, hogy privát prognózisok, így az Ernst & Young adótanácsadó egy közelmúltban közzétett elemzése szerint 2013 sem fog a fellendülésről szólni. Az eurózónára vonatkozó előrejelzés azzal számol, hogy a munkanélküliek jelenlegi 18,7 milliós tábora (ez 11,7 százalékos munkanélküliségi rátát takar) idén 20 millió fölé nő (2010-ben még csak 15,9 millió állástalant regisztráltak).

Az Eurostat-adatok szerint az elmúlt években egyetlen uniós tagállamban nőtt a foglalkoztatottság, az összes többi tagországban esett. Németországban az újraegyesítés óta nem dolgoztak olyan sokan, mint tavaly, a naptárhatással kiigazított munkanélküliségi ráta 6,9 százalék volt az év végén, ami azt jelenti, hogy csak 2,8 millió ember volt állás nélkül (az ezredforduló környékén 4 millió munkanélkülit is regisztrált a német munkaügyi hivatal). Németország mellett a legalacsonyabb munkanélküliségi rátákat Ausztriában (4,3 százalék), Luxemburgban (5,1 százalék) és Hollandiában (5,5 százalék) mérték.

Az Ernst & Young tanulmánya szerint idén folytatódik a kedvező folyamat Németországban, annak ellenére, hogy a közös térség várhatóan recesszióban ragad. Ennek számottevő hatása a krízistől egyébként is jobban szenvedő dél-európai országokban lesz, ahol további jelentős emelkedéssel számol az elemzőház a munkanélküliek terén. Görögországban a tavalyi 25,4 százalékról 28 százalékra, Spanyolországban 26,2 százalékról 27 százalékra kúszhat a mutató. Viszonylag rossz a helyzet Franciaországban is, Európa második legnagyobb gazdaságában 16 év óta először augusztusban mértek 3 milliónál több munkanélkülit, amivel a munkanélküliségi ráta 11 százalék magasságába szökött.

Az eltérő konjunkturális fázis mellett az különböző munkaerő-piaci szabályozás és a munkaerőpiacok eltérő kondíciója tehető felelőssé a kontinensen belüli jelentős különbségekért. Például az alacsony bérűek (helyi medián kétharmada alatt keresők) uniós átlaga 17 százalék, de míg a skandináv országokban és Belgiumban 2−6 százalék körüli ez a mutató, addig a balti térségben, Lengyelországban és Romániában 25−27 százalékos. Hasonlóan nagy különbségek figyelhetők meg az iskolázottság terén. Az alacsony keresetűek között főleg Németországban és Szlovákiában nagy az kvalifikálatlanok aránya (50 százalék fölötti), miközben az uniós átlag 30 százalék alatt van. Magyarország − a többi visegrádi országhoz hasonlóan − az átlagnál valamivel rosszabb, 40 százalékos hányaddal rendelkezik. A felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya a bértábla alsó fokain elhanyagolható, uniós átlagban 6 százalékos, a kelet-közép-európai térségben jellemzően még ennél is alacsonyabb, Magyarországon például 2 százalék. Vagyis ezeken a félperifériás helyeken kifejezetten megfizetik a munkaerőpiacon a kvalifikáltabb munkaerőt. Ha a teljes bértáblát nézzük, akkor a felsőfokú végzettségűek körében a foglalkoztatottsági ráta tavaly 83,9 százalék volt a 27 tagállamban, míg a csak általános iskolai végzettséggel rendelkezők esetében ugyanez a mutató 53,8 százalék.