Tönkreteszi az EU azt, aki szembe megy vele

Van egy icipici probléma azzal, ha egy ország átfogó kereskedelmi megállapodást köt az Európai Unióval, ahogy azt Kanada tette, illetve az Egyesült Királyság akarja tenni a brexit után: az EU képtelen betartani, amit ígér.
Komócsin Sándor, 2017. december 4. hétfő, 15:20

A nemzetközi sajtó december első napjaiban arról írt, hogy áttörés várható az EU és az Egyesült Királyság válási tárgyalásain, nevezetesen, hogy a december közepi uniós csúcs hozzájárulhat ahhoz, hogy a felek a kilépés feltételivel egyidejűleg elkezdjenek egyeztetni a brexit után érvénybe lépő, új kereskedelmi szerződésről is.

A londoni kormány belement abba, hogy hosszabb idő alatt részletekben kifizessen nagyjából 50 milliárd eurót korábbi kötelezettségvállalásai fejében és sikerült előrelépést elérni a szigetországban élő uniós állampolgárok, illetve az ír-észak-ír határ átjárhatóságának fenntartása érdekében is. Mindez azonban csak annak tükrében érdekes, hogy mi következik ezután - kezdi cikkét Wolfgang Münchau, a Financial Times (FT) EU-szakértő publicistája.

Hogyan szokták csinálni?

Ehhez érdemes áttekinteni, hogyan kelezik az európai politikában a kereskedelmi megállapodásokat. Itt a legjobb példa erre: a Kanada és az EU között sok év alatt letárgyalt egyezség (Comprenesive Economic and Trade Agreement, Ceta). A nehezen kiizzadt szabadkereskedelmi megállapodás hajszál híján felbukott azon, hogy egy belgiumi régió, Vallónia kifogást emelt ellene.

Ennél is megdöbbentőbb azonban Münchau szerint, hogy a múlt hónap közepén összeomlott német koalíciós tárgyalásokon Angela Merkel az egyik potenciális partner, a Zöldek nyomásának engedve kész lett volna blokkolni a Ceta németországi ratifikációját.

Az egyeztetés más ok miatt szakadt meg, ám ez a körülmény világossá teszi, hogy egy kereskedelmi megállapodás részleteinek kidolgozása alig jelent valamit az EU-ban. Nyitott kérdés, hogy a tagországok végül ratifikálják-e azt, jelen esetben a Cetát vagy sem.

Hogyan fogják csinálni?

És Kanada még egyszerű esetnek számít. Az EU nézőpontjából kicsi kereskedelmi partner, amellyel viszonylag kevés érdekellentéte van. Nagy-Britannia ennek éppen az ellenkezője. Elég elképzelni, ahogy az uniós kormányok és parlamentek nekiveselkednek egy az Egyesült Királysággal kötendő kereskedelmi megállapodás megtárgyalásának, amely például előjogokat adna a londoni City pénzintézeteinek és a brit légitársaságoknak. Millió kifogást fognak emelni ellene.

A lényeg az, hogy a kereskedelmi megállapodások ratifikálása nem gazdasági, hanem politikai kérdés. Ebből következően Münchau azt tanácsolná a Nagy-Britanniában tevékenykedő vállalatoknak, hogy ne bízzanak semmilyen különleges kereskedelmi egyezmény megkötésében a szigetország és az EU-között. Vagy olyan megállapodás születik, amely nulla vámot állapít meg a kölcsönös áruszállításra vagy semmilyen.

Nincs esély

Egy ilyen egyszerű kereskedelmi megállapodás ugyanis nem igényli az EU-tagországok ratifikációját. A vegyes, azaz részben az unió, részben a tagállamok kompetenciájába tartozó elemeket tartalmazó egyezséget - ilyen a Ceta is - a tagállamoknak egyhangúan jóvá kell hagyniuk. És ez az, amit szinte borítékolhatóan nem lehet tető alá hozni. Mindegy, hogy London előzetesen belemegy-e az 50 vagy akárhány milliárdos lelépési pénzbe vagy sem.

Akik a szigetországban egy a Kanadával letárgyalthoz hasonló megállapodásról álmodnak azzal a kiegészítéssel, hogy a szolgáltatások - elsősorban a pénzügyi szolgáltatások - terén különleges jogokat biztosít majd a brit félnek, azoknak látniuk kell a Ceta pokolian bonyolult ratifikálási procedúráját is.

Nem készült fel az EU

Münchau szerint már nem az a kérdés, hogy jó-e az Egyesült Királyságnak, ha új kereskedelmi megállapodás híján kizuhan-e az EU-ból vagy rossz, mert ez nem elkerülhető. Lehet, hogy nem 2019 márciusában következik be, hanem az azt követő átmeneti időszak után, de be fog következni. Ez akkor dőlt el, amikor a brit kormány kijelentette, hogy ki akarja vinni a szigetországot az egységes piacról és a vámunióból.

Az EU egyszerűen nem képes arra, hogy egy összetett kereskedelmi megállapodást betartson, mert ez olyan szerteágazó nemzeti érdekeket érint, amelyeket nem lehet egyenként összhangba hozni. Magyarán az Egyesült Királyság vagy egy norvég típusú, kvázi tagsági viszonyt alakít ki az EU-val, vagy jön a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) tagjainak körében érvényes kereskedelmi jogviszony, ami mindkét félnek rettentően kedvezőtlen. Nincs középút.

A nyitókép forrása: Pixabay.com

HOZZÁSZÓLÁSOK