A magyarországi politikai fejlemények bírálata olyan, mintha valaki azt mondaná, hogy Nagy-Britanniában nincs demokrácia, mert az országnak nincs írott alkotmánya és államfőjét, a királynőt nem választották - írja cikkében Fischer Tibor (angliai születésű, magyar származású angol író). Egy ilyen írás köznevetség tárgya lenne. Éppen olyan tudatlanság húzódna meg mögötte, mint amilyen nonszensz és leereszkedő ostobaság mindaz, amivel Magyarországot támadták az elmúlt évben. A hisztéria - különösen a német és a francia sajtóban megjelent írásokra nem talál erre jobb szót a szerző - erősen túlzó.

A hangoskodás középpontjában Orbán Viktor kormányfő áll, aki elsöprő arányú győzelmet aratott az elmúlt választásokon, olyan fölénnyel győzött, ami majdnem lehetetlen demokratikus körülmények között. A baloldal - amely a szerző szerint Magyarországon egyenlő a korábbi kommunistákkal, akik legalább annyira voltak Karl Marx, mint Al Capone követői - összeroppantak, és külföldre szaladtak, hogy teljesen torz képet fessenek Magyarországról.

Azelőtt is antiszemiták voltak

Nagy kiabálás van azzal kapcsolatban, hogy Magyarországon antiszemitizmus és romaellenesség van. Persze, vannak előítéletek és van szegénység az országban, akárcsak mindenütt máshol. Vicces ugyanakkor, hogy a külföldi megfigyelőket mindez nem érdekelte három évvel ezelőtt, amikor a korábbi kommunisták voltak hatalmon, és éppen annyi romaellenes jelenség volt, mint most.

Orbán ezzel szemben bevezette a Holokauszt-emléknapot, a kötelező oktatást a Holokauszttal kapcsolatban az iskolákban. A Fidesznek három roma parlamenti képviselője van és Járóka Lívia személyében az első roma politikust küldte a korábbi kommunista országokból az Európai Parlamentbe. Orbán bírálói az EU-ban mind baloldaliak, élükön Daniel Cohn-Bendittel, ami ironikus annak tükrében, hogy például a nagyvállalatokra kivetett Robin Hood-adóval éppen azt tette, amit a baloldal szorgalmaz.

Joga van hibázni

Az alaptörvény módosításai dühödt bírálatokat váltottak ki. Ahány alkotmányjogászt kérdeznénk meg azonban ezekről, annyi értékelést kapnánk. Másrészt, ha a magyaroknak nem tetszenek ezek a szabályok, akkor a következő választásokon az ellenzékre szavazhatnak, amely visszacsinálhatja a dolgokat. Ha valaki megérdemli a demokrata jelzőt, az Orbán. A demokrácia nem garantálja a pártatlanságot, a boldogságot, a békességet és a gazdagságot. Ha egy demokrata vezető pozícióban van, az nem jelenti azt, hogy mindig hatékonyan és a józan ész alapján cselekszik.

Orbán úgy érezte, hogy nem kormányzott elég dinamikusan az ezredfordulón és a vágya, hogy elsöpörje a kommunizmus maradványait, talán hebehurgya intézkedésekhez vezet. Csakhogy megválasztották a posztjára, ezért joga van elszúrni dolgokat.

Szívességet tesznek neki

A szerző Magyarországon élő barátai és rokonai (nem egy közülük ki nem állhatja Orbánt) megrökönyödnek ezeken a rágalmakon, a Magyarország-ellenes dühön. Ez arra utal, hogy Orbán ellenfelei szívességet tehetnek neki azzal, hogy az abszurditásig viszik a támadásokat. Ez meggyőzheti a választókat arról, hogy adjanak még egy esélyt a kormányfőnek annak ellenére, hogy a gazdaságban nem mennek túl jól a dolgok.

A legtöbb magyar tudja, milyen volt diktatúrában élni. Egyikük sem sírja vissza ezt. Azt állítani, hogy néhány vitatott vagy rossznak tekintett jogszabály a demokrácia halálát jelenti, egyszerűen nevetséges és sértés egy nemzettel szemben.