Oroszország a világ legnagyobb területű országa, jelentős energia- és nyersanyagforrásokkal, továbbá méretes nukleáris fegyverzettel rendelkezik. Mindez sokat ér a mai világban. Ami hiányzik, az a gazdasági erő. Kérdés hogy ezt pótolhatja-e valamivel a moszkvai vezetés - kezdi a nationalinterest.org külügyi szakportálon megjelent elemzését Dmitrij Trenin, a Carnegie Moscow Center társadalomkutató intézet igazgatója.

Vlagyimir Putyin a múlt hét végén Szocsiban rendezett konferencián ismét csalódást okozott a nyugati szakértőkből álló hallgatóságának. Egy hadban álló ország elnökeként lépett fel, aki meglehetős önbizalommal elutasítja az USA dominanciája alatt álló világrendet. Arról értekezett, hogy a világ legerősebb fejlett és feltörekvő országainak közösen elfogadott szabályokra alapuló rendszerrel kellene ezt felváltaniuk.

Tessék jól viselkedni!

Beszéde összességében meglehetősen úgy hangzott, mint egy vasárnapi prédikáció, amelyben feddő hangon azt ajánlja az USA-nak, hogy nézzen magába, vegye tudomásul befolyása határait, hagyjon helyet másoknak is a világ ügyeinek intézésében és sepregessen többet a saját háza táján.

Érzelmileg az ismert üzenetet küldte hallgatóinak: Oroszország rosszul viseli, hogy a Nyugat nem tiszteli, nem veszi figyelembe érdekeit. Amikor Oroszország még Szovjetuniónak hívta magát, brutális nukleáris arzenált halmozott fel, olyan vezetői voltak, mint Nyikita Hruscsov, aki a cipőjével verte az asztalt az ENSZ plénumán és rakétákat telepített Kubába, szinte látótávolságra az USA-tól, akkor - ha félelemből is, de - tisztelték Moszkvát és figyelembe vették az érdekit.

Most, amikor az oroszok levetették magukról a kommunizmust, átvették a kapitalizmust és a demokráciát, hagyták leválni a volt béketábor tucatnyi szatellitállamát és csupán a néhai szovjet állam keretein belül létező országokkal tartanak fenn különleges kapcsolatokat a Független Államok Közösségében, a Nyugat nincs tekintettel az érdekeire.

Nem elég megsértődni

Ez a diagnózis Trenin szerint alapvetően pontos, ám mélyebb elemzést igényel. Putyin nyilván tisztában van a nemzetközi kapcsolatok azon alaptételével, amely szerint az érdekek kölcsönös figyelembevételének feltétele az erőegyensúly. Pekingben jól értik ezt, legalábbis erre utal, amit a cikk szerzője a kínai fővárosban hallott nemrégiben. Egy helyi szakértő a többpólusú világról beszélt. Szerinte belátható időben nem igazán valószínű egy ilyen világrendszer kialakulása, ugyanis hiányoznak ehhez a pólusok.

Valójában újjáéled a kétpólusú világrend, amelynek két ura az USA és Kína. Az összes többi államnak el kell döntenie, melyik oldalra áll. Európa és Japán az USA-t választhatja, Oroszország Kínát. Peking nem tekinti Moszkvát minden szempontból felvértezett, nagyhatalomnak. Ahogy a cikk elején kiderült: ehhez nincs meg a gazdasági ereje. Amíg ezt nem tudja pótolni, nincs más választása, mint Kína mellé állni: a Lisszabontól Vlagyivosztokig terjedő nagy Európa helyére a Sanghajtól Szentpétervárig terjedő nagy Ázsiát állítani.

Ha nincs Putyin...

Putyin éveken át az a dzsúdóst alakította, aki igyekszik helytállni a sajátjánál magasabb súlycsoportban. Lehet, hogy állami vezetőként a világ talán legtapasztaltabb és legerősebb politikusa, ám az Orosz Föderációról már nem mondhatunk ilyen szépeket. Oroszország ma független játékos a világpolitikában, ami az orosz államfő kétségtelen teljesítménye, de nem egyenrangú partnere a legmasszívabb játékosoknak, következésképpen legfeljebb betársulhat valamelyikük mellé.

Mennyiségi értelemben, például a GDP nagyságát illetően nincs esélye felzárkózni az USA, Kína vagy Európa mellé. Így olyan területek minőségi javításával próbálkozhat, mint amilyen a munkaerő termelékenysége, a kutatás és fejlesztés vagy népességének életszínvonala. Ezen a terepen próbálkozhat Putyin felemelni országát vagy hagyhatja tovább süllyedni. Az előbbihez azonban jogállamra, a korrupció kiirtására, a monopóliumok leépítésére, modern állami adminisztrációra és oktatásra, összességében a teljesítmény alapján rekrutálódó elitre lenne szükség.

A kérdés az, hogy az ország legelső nacionalistája, ahogy Putyin nemrégiben nevezte magát, mire használja óriási tekintélyét. A modernizációt választja-e vagy megelégszik azzal, hogy a Kremlben ülve ellenőrzése alatt tartja a társadalmat. Vjacseszlav Volodin, az államfő vezető politikai tanácsadója azt mondta a Szocsiban tartott tanácsozás szünetében, hogy amíg Putyin az államfő, addig létezik Oroszország. Kemény szavak. Trenin reméli, hogy az orosz elnök tudja, mi következik ebből...