Némi őszinteség visszatért a brit belpolitikába az elmúlt héten, amelyen a Munkáspárt és Konzervatív Párt is nyilvánosságra hozta választási programját. A két politikai erő világos adózási és egyéb költségvetési terveket tett le az asztalra, ami örvendetes, a gond csak az, hogy egy "aprósággal" a brexittel kapcsolatban továbbra is vágyálmokkal traktálják a szavazókat - írja Ferdinando Giugliano, a Bloomberg publicistája.

Hozta a formáját

Kapcsolódó

A Munkáspárt pontosan azzal állt elő, amelyet radikális baloldali vezetőjétől, Jeremy Cobyntól várni lehetett. Megadóztatnák a magas jövedelmeket, növelnék az állami kiadásokat és államosítanának egyes iparágakat. Hogy ezek mérséklik-e az egyenlőtlenségeket - ahogy azt Corbyn hívei gondolják - vagy egyszerűen elüldözik a vállalatokat az országból, azon lehet vitatkozni.

Egyértelmű, hogy ha valaki növelni akarja a költségvetési kiadásokat - például általános ingyenes oktatást akar -, annak emelnie kell az adókat. Ugyanakkor azok a jövedelemadó-emelések, amelyeket a Munkáspárt tervez, biztosan nem lesznek elegendőek a vállalt kiadásokhoz. A választók majd eldöntik, mi a véleményük erről.

Egy lépés hátra

A toryk szintén tettek egy lépés a realizmus felé. Theres May miniszterelnök feladata elődje, David Cameron tarthatatlan ígéretét, miszerint a három fő adóforma - jövedelemadó, társadalombiztosítás és áfa - egyikét sem növelik. Emellett már nem ígéri a nyugdíjasoknak, hogy ha törik, ha szakad évente legalább 2,5 százalékkal emelik a járandóságukat.

Ezek a takarékos intézkedések forrást teremthetnek arra, amire többet akarnak költeni. Például a védelmi kiadások növelésére. A konzervatívok programjával ugyanaz az a helyzet, mint a munkáspártiakéval: a választó eldöntheti, hogy jó ötletnek tartja-e bevételi és kiadási terveiket.

Más a helyzet

Corbyn és May valószínűleg nem azért állt elő elődeinél reálisabb programmal, mert őszintébb politikusok lennének azoknál. A magyarázat az lehet, hogy a június 8-ai parlamenti választás lefutottnak látszik. A toryk a közvélemény-kutatások szerint több mint 20 százalékpontos előnyben vannak

Cameronnak két évvel ezelőtt azzal kellett számolnia, hogy a felmérések nagyon szoros befutót ígérnek. (Csak a választás napján derült ki, hogy a közvélemény-kutatók tévedtek.) May viszont a tetemes előny birtokában azt gondolhatta: megengedheti magának, hogy ne ígérjen olyasmit, ami csábítja a szavazókat. Így elkerülheti, hogy kormányzására árnyékot vesszenek az irreális ígéretek.

Eközben Corbyn a biztos vereség tudatában nyugodtan lemondhatott a mérsékelt szavazók megcélzásáról. Arra koncentrálhat, hogy összetartsa azt a radikális baloldali bázist, amely a Munkáspárt két évvel ezelőtti csúfos bukása után hatalomra segítette. Ha ez sikerül, akkor ellenállhat annak, hogy az újabb vesztes csata után leváltsák a párt éléről.

A nagy gond

A választási programok nagy hiányossága, hogy abban a kérdésben kerülik az őszinteséget, amelyben a legtisztességesebbnek kellene lenniük. A brexit ügyében mindkét párt rabja maradt saját álmainak.

A Munkáspárt azt ígéri, hogy az uniós kilépéssel megszűnik a munkaerő szabad áramlása - távol maradnak a brit munkahelyekre bazírozó kelet-közép-európai vendégmunkások -, de azon lesznek, hogy ezenkívül minden maradjon a régiben, azaz a szigetország élvezze az egységes európai piac előnyeit. Félresöprik azt a tényt, hogy az EU világossá tette: nem teszi lehetővé az ilyenfajta válogatást a jogok és kötelességek között.

A toryk nyíltan vállalják a kemény brexitet, azaz Nagy-Britannia kiléptetését az egységes piacról és a vámunióból cserébe azért, hogy ellenőrzés alá vonják a bevándorlást. Nem beszélnek azonban kellő nyíltsággal arról, hogy ezért milyen árat kell fizetniük a briteknek. Magának a bevándorlás korlátozásának is van költsége, amiről a miniszterelnök diszkréten hallgat.

Püff neki

Ha az előrehozott parlamenti választás nem rendkívüli szavazás lenne, akkor a Munkáspártot és konzervatívokat is megilletné egy dicséret azért, mert őszinte gazdaságpolitikai elképzelésekkel álltak a szavazók elé. A gond az, hogy nem normális voksolásról van szó. A következő kormány legfontosabb feladata a brexit menedzselése lesz.

Miután a szavazók egyik nagy pártjuktól sem kaptak ebben az ügyben őszinte tájékoztatást, a britek úgy fognak az urnákhoz járulni három hét múlva, hogy nem tudják, mire a voksukat.