Joseph Stiglitz Nobel-dijas amerikai közgazdász professzor a napokban egy szóval válaszolt arra a kérdésre, miszerint az eurózóna átélhet-e egy olyan elveszett évtizedet, mint amilyet Japán megtapasztalt? "Igen." Egy kommentáló megjegyzést azért ezt követően még hozzáfűzött a rövid felelethez: Az egyetlen jellemző, amellyel egyes európai országok gazdasági folyamatait leírhatjuk, a depresszió.

A napokban megjelent halovány második negyedéves GDP-adatok világossá tették, hogy az övezet gazdasági kilábalása megrekedt. Az infláció négy és fél éves mélypontra, 0,4 százaléka esett júliusban, ami szintén arra emlékeztetheti a döntéshozókat, hogy a világ második legnagyobb gazdasági blokkja súlyos gondokkal küszködik - foglalja össze a mostanra kialakult helyzetet a Financial Times.

Nincs remény

Azok a várakozások, amelyek szerint az eurózóna idén érezhető fellendülést produkálhat, elhalványultak. Ehelyett inkább attól tartanak az elemzők, hogy a világ különböző pontjain kiéleződött geopolitikai feszültségek tovább fogják rombolni a gazdasági kilátásokat. És nem láthatunk biztatóbb képet akkor sem, ha a hosszabb távra, több évre tekintünk előre.

Úgy tűnik, hiába reménykedtek a gazdaság szereplői abban, hogy az övezet túl van adósság- és bankválságának legrosszabb szakaszán. Az eurózóna GDP-je továbbra is elmarad attól a szinttől, amelyet a Lehman Brothers 2008. szeptemberi csődje, a pénzügyi válság drámai elmélyülése előtt elért. Egyes tagországok adóssága aggasztóan magas, amit az alacsony infláció és a gyenge növekedés miatt aligha lehet mérsékelni. Ez újabb válsággal fenyeget.

Segélykiáltások

Sok szakértő ezért sürgeti az Európai Központi Bankot (ECB), hogy azonnal indítson átfogó eszközvásárlási programot. Az infláció alacsony, így nem kell tartani a pénznyomtatás káros árfelhajtó hatásától. Az európai jegybank azonban vár. Ígéretet tett egy ezermilliárd eurós kedvezményes hitel kibocsátására, de ezt a programot nem indítja el az év vége előtt. Addig elemzik a helyzetet és abban bíznak, hogy az övezet nagybankjainak stressztesztje, amely novemberben zárul le, kedvező eredményt hoz. Ez az ECB beavatkozása nélkül is felpörgetheti a hitelezést.

A halogatás azonban kockázatos, miután az alacsony növekedési várakozások és a deflációval kapcsolatos félelmek máris beépültek a gazdasági szereplők, elsősorban a vállalatok magatartásába - figyelmeztet John Llewellyn, a nevét viselő tanácsadó cég vezetője. A végeredmény az lehet, hogy nem lesznek felvásárolható vállalati kötvények, hitelek a piacon, amelyek megvételével az ECB növelhetné a gazdaság pénzellátását, a jegybank alacsony kamatozású hitelére mint forrásra támaszkodó kereskedelmi banki kölcsönökre pedig nem lesz kereslet.

A vezetés hiánya

A német gazdaság elakadását átmenetinek tartják a szakértők, nem úgy Franciaország és Olaszország - az övezet második és harmadik legnagyobb gazdaságának - problémáit. Egyik ország sem számíthat GDP-növekedésre idén, és várhatóan arra fogják kérni Brüsszelt, hogy lazítsa fel a költségvetési hiány leszorításával kapcsolatos követelményeiket. Berlin máris jelezte, hogy nem támogatna egy ilyen lépést, mert szerintük ők bebizonyították, hogy lehet egyszerre ösztönözni a növekedést és csökkenteni a büdzsé kiadásait.

Elemzők arra figyelmeztetnek, hogy ha a vezetők makacsul ragaszkodnak politikai álláspontjukhoz és nem mutatnak határozottságot az irányításban, azzal alááshatják a gazdasági bizalmat. Llewellyn szerint a politikusok gyakran megfeledkeznek az önbeteljesítő jóslatok erejéről. Ha a vállalatok nem számítanak növekedésre, akkor nem bővítik kapacitásaikat, így a kereslet gyenge marad és teljesül az előbbi várakozás: a gazdaság stagnálni fog.

El van szabva

A kedvezőtlen makroadatok megjelenése nyomán újra megszólaltak azok a hangok is, amelyek szerint a monetáris unió jelenlegi rendszere eleve rossz. Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia sem nyerte vissza a válság előtti erejét, ám mindkét ország GDP-je nagyobb már a pénzügyi összeomlás előtt elért csúcsánál. Az eurózóna nem erre a két országra hasonlít, hanem inkább Japánra, amely egy évtizedig nem volt képes úrrá lenni a defláción és a gazdaság stagnálásán. Ugyanakkor míg az ázsiai szigetországban 5,5 százalék volt a munkanélküliségi ráta, az eurózóna 11,6 százalékos aránnyal csúszik vissza a stagnálásba.

Európában nagyon sok tehetséges ember él, ezért ha azt látjuk, hogy egyik ország után a másikban sem működnek a dolgok, akkor ez csak azt jelentheti, hogy a rendszerrel van baj - mondja Stiglitz. Az alapvető probléma az, hogy az eurózóna nem optimális valutaövezet. Ha a rosszul szabott struktúra hibás politikai döntésekkel párosul, annak romboló következményei lehetnek - teszi hozzá.