Business Talks '24

Üzleti konferencia

Ne maradjon le az év
üzleti konferenciájáról!

Szerezze be
jegyét most.

Ha van olyan kormány az Európai Unióban, amely szimpatizálhat Görögország frissen megválasztott radikális baloldali vezetésével, az a budapesti kabinet - adja meg összehasonlítása alaphangját a Time internetes oldalának cikkírója. Mindketten egyértelműen arra törekednek, hogy az orosz szankciók ügyében bajuszt akasszanak az EU-val, és mind Alekszisz Ciprasz görög kormányfő, mind magyar kollégája, Orbán Viktor részben arra építi imázsát, hogy szembe száll Brüsszellel.

Az utóbbi különösen igaz akkor, amikor a hiteltörlesztésekkel kapcsolatos vitákról van szó. A Time ugyanis párhuzamot von a 2008-ban Magyarországnak nyújtott IMF-támogatás, illetve az EU és az IMF görög hitelprogramja között, amely 2010-ben indult. Mindkettőre a globális pénzügyi válság nyomán kialakult fizetési nehézségek leküzdéséhez volt szükség.

Mi is görögök vagyunk (?)

A párhuzamra ráerősített Kovács Zoltán kormányszóvivő, aki azt mondta a Time-nak, hogy a magyar helyzet nagyon hasonló volt a göröghöz: az ország a pénzügyi összeomlás szélén állt, Brüsszel torz pénzügyi adatokat kapott Budapestről. (Kósa Lajos Fidesz alelnök a 2010-es kormányváltás után hasonló megjegyzést tett, ami jelentős forintgyengüléshez vezetett, mert a piacok nem látták ilyen súlyosnak a helyzetet. A különbségre utal, hogy a görög államadósság 2009-ben a GDP 109 százaléka volt, míg most, a 2012. eleji részleges leírás ellenére 175 százalékon áll. A magyar adósság a 2008-as 72 százalékról 2010-re a GDP 81 százalékára ment fel a KSH adatai szerint - a szerk.)

Hasonlóság a két ország között, hogy a közvélemény nem csupán az éppen regnáló kormányt okolta azokért a megszorításokért, amelyeket az IMF-hitelért cserébe végre kellett hajtani, hanem a donorokat is. Akárcsak 2010-ben Magyarországon, 2015-ben Görögországban is hozzájárult ez a harag ahhoz, hogy populista kormány került hatalomra - folytatja elemzését a Time. Orbán Viktor miniszterelnököt azután tavaly újraválasztották, ám Kovács kerüli az összehasonlítást a két vezetés között. Mint mondja, jobban szeretik a különbségekre irányítani a figyelmet.

Majd meglátjuk

A különbségek egyelőre leginkább abban érhetők tetten, hogy a miközben az új görög kormányfő Orbánnál is erősebben törekszik az EU oroszellenes politikájának megzavarására, országa még Magyarországnál is jobban függ az uniós támogatásoktól. Érdekes, hogy Ciprasz moszkvai látogatásán ugyanazokkal a szavakkal jellemezte az EU szankcióit, mint Orbán: szerintük az uniós tagállamok ezekkel "lábon lövik magukat".

Magyarország esetén a kormányfői megjegyzést nem követték tettek. Görög kollégájának a február 12-ei EU-csúcson módja lesz hangot adni kifogásainak. Eddig ellenmondó jelzések érkeztek Athénből. Néhány napon belül elhangzott az is, hogy nem járulnak hozzá újabb Oroszország-ellenes lépésekhez, majd ezt finomították ("még nem döntöttek"), végül az EU-s külügyminiszterek csütörtöki ülésén nem feküdtek keresztbe a viszonylag halvány - csak a kitiltásokat szigorító - lépéseknek.

Kell a pénz

Emögött az lehet, hogy - akárcsak a magyar vezetésnek - a görög kormánynak is az az első számú célja, hogy megtartsa az uniós támogatásokat. Az orosz-barátságot alárendelik ennek. Magyarország annak ellenére megkapta az unió középtávú költségvetési ciklusából rá eső több tíz milliárd eurós támogatásokat, hogy 2010 óta súlyos bírálatok érték az Orbán-kormányt azért, hogy korlátozza a demokráciát.

Ez arra utal, hogy a viták ellenére a görögök és megkaphatják a hőn áhított pénzt. Athén a következő hónapokban újra akarja tárgyalni a 240 milliárd eurós EU-IMF segélyprogram feltételeit. A fő cél az ország adósságának újabb jelentős csökkentése.

Zsarolás az oroszokkal

Mindezek alapján azonban kellemetlen kép rajzolódik ki a megfigyelők előtt. Úgy tűnik, gyakorlatilag bármelyik EU-tagállam szembe mehet a közösség irányítóival egyszerűen azzal, hogy oroszbarát lépéseket tesz - mondja Jan-Werner Müller, az amerikai Princeton Egyetem Európa-szakértője. Ezzel a lehetőséggel a legtöbb ország nem tudott élni eddig vagy legalábbis nem olyan hatásosan, mint most. Az új helyzet elmélyítheti a törésvonalakat az európai államok között.

Az unió kellemetlen perspektíva elé néz. Amíg tud pénzt osztani, ami elsősorban azt jelenti, hogy a német gazdaság elég erős ahhoz, hogy támogatást adjon a közösség szegényebb tagállamainak, addig fenn lehet tartani a szolidaritás valamekkora szintjét. Ez összetarthatja Európát. A nagy kérdés az, hogy mennyi pénzről tudnak lemondani a gazdagabb országok, főként a németek. Mekkora forrást tudnak összeadni a kisebbek összeterelésére.