Amikor 2005 és 2007 között éppen felfúvódott az amerikai jelzálogpiaci luftballon, gyakran láthattunk olyan hirdetéseket, amelyekben őrült magas árakon kínáltak eladásra apró lakásokat. Ez volt az egyik jele annak, hogy valami nagy baj készülődik - kezdi cikkét a MarketWatchon Michael Brush, a portál publicistája.

Rossz hír, hogy az embert a déja vu érzése kerülgetheti manapság, ha elolvassa azt a hirdetést, amelyben egy ingatlanközvetítő félmillió dollárt kér egy brooklyni "lakásért". Valójában egy szerszámos kamra kinézetű és nagyságú lyukról van szó.

Vészjelek

És ez nem az egyetlen vészjel, amelyet az USA ingatlanpiaca sugároz. Brush három további vészcsengő hangját is hallja.

Az első, hogy egy nagyobb pénzügyi portál nemrégiben listát közölt azokról a városokról, amelyek úgynevezett flippelésre alkalmas ingatlanokat kínálnak. Ez a "szakkifejezés" egyfajta ingatlanspekulációt jelent, amelyben valaki olcsón megvesz egy lakást, kicsit felújítja, majd jó pénzért továbbadja azt.

Általában öreg vagy végrehajtás alá került lakások adják a flipperezők vadászterületét, amelyeket az esetek jelentős részében saját barkácstudásukra alapozva maguk újítanak fel. A flipping az előző lakáspiaci összeomlás előtt divatos volt, mert sikerességének alapfeltétele az ingatlanpiac szárnyalása.

Árrobbanás

A második vészjelzés az ingatlanpiacon hallatszik. A friss hír szerint New York Bronx negyedében az első negyedévben 35 százalékkal nőttek a lakásárak az egy évvel korábbihoz képest. A hasonló őrült drágulás szintnén megszokott jelenség volt tíz évvel ezelőtt.

Végül a harmadik, talán az eddigieknél is súlyosabb rossz hír, hogy megjelentek azok a tévéhirdetések, amelyek gyors, olcsó hiteleket kínálnak.

Ezt a hírt erősíti meg a magyar Portfolio portál beszámolója arról, hogy a brit Barclays bank a pénzügyi válság óta először önrész nélküli lakáshitelt kínál. (A szigetországban általában 5-10 százalékos önerőt várnak el a pénzintézetek.) Az egyetlen megkötés, hogy az adósnak rendelkezne kell egy kezessel, aki a lakás árának 10 százalékát három éven át igazoltan képes kifizetni, ha a hitelfelvevő megcsúszna a kamattörlesztéssel.

Jön a leolvadás?

A MarketWatch szakírója mindezeket látva felteszi a kérdést: közeledik-e a jelzálogpiac nyolc évvel ezelőtti leolvadásának megismétlődése? A választ Stephen Oliner az UCLA professzora adja meg, aki folyamatosan figyeli az ingatlanpiac vészjelzéseit. Szerinte sokkal közelebb vagyunk egy nagy lakáspiaci összeomláshoz, mint gondolnánk.

A magyarázat egyszerű: visszatértek az olcsó hitelek. Azt a feltételezést, miszerint a vásárlóknak sokat kell spórolniuk egy lakás megszerzéséhez, ismét sokan újra azzal intézik el, hogy "Ugyan már, kérem. Megoldjuk okosba, kölcsönből."

Még nem jön a vihar

A folyamatot egyelőre fékezi, hogy a bankok nem kezdték el a jelzáloghitelek átcsomagolását. A 2008-as összeomlást az fokozta gigászi nagyságúra, hogy a pénzintézetek más kölcsönökkel összecsomagolva továbbértékesítették a rossz minőségű jelzáloghiteleket, amelyek gyengesége így nem szúrt szemet.

Sok befektető lelkesen vásárolta a szép hozamokat ígérő csomagokat, így olyan tőke áramlott be a bukásra ítélt hitelezésbe, amely enélkül oda se szagolt volna ezekre. Később ezek a befektetők nem látták viszont a pénzüket, így most igencsak érdekelheti őket mire számíthatnak, ha ingatlanbefektetésekkel próbálkoznak.

De már közeledik?

Korai lenne azonban örülni annak, hogy ez a folyamat még nem indult el. Az ingatlanpiac túlfűtötté válásának jelei egyértelműek, és ha beütne egy recesszió, akkor ez elmélyítené annak káros hatásait. Az első negyedév egy százalék alatti GDP-növekedése nem sok jót ígér: a gazdaság nincs nagyon messze a zsugorodástól.