BUX
38232

Nagy fordulat Svájcban - ki lesz a győztes?

A svájci óriásvállalatok igazgatósági székei, amelyek eddig a magas jövedelem szimbólumai voltak, szabályos katapultülésekké válhatnak egy tavalyi népszavazási eredmény nyomán, amely növelte a részvényesek hatalmát.

Napi.hu, 2014. június 14. szombat, 16:43

A svájci nagyvállalatok idei részvényesi közgyűléseiken fogadják el azokat az új irányítási szabályokat, amelyek a 2013-as úgynevezett fat-cat (szabadon fordítva: pénzeszsák) népszavazás eredményéből fakadnak. Az emberek úgy döntöttek, hogy a részvényeseknek nagyobb beleszólást kell biztosítani a vállalatok igazgatóságának összetételébe és a vezető testületek tagjainak fizetésébe.

Az ezzel kapcsolatos kampányt még 2006-ban indította el Thomas Minder képviselő, aki egyben egy gyógynövényekre alapuló fogkrémeket kínáló cég igazgatója, ám a referendum eredményére két későbbi esemény gyakorolta a legnagyobb hatást. Svájc legnagyobb bankját, az UBS-t a 2008-as pénzügyi válságban állami pénzből kellett megmenteni, miután mesés jövedelmet élvező vezetői csődbe vitték. Már ez is felbosszantotta az embereket, ám az már tényleg sok volt nekik, amikor tavaly kiderült, hogy a Novartis gyógyszergyár 78 millió dolláros lelépési pénzt akar fizetni távozó elnökének.

Százezer dolláros előny

Így megszavazták a pénzeszsák szabályt, amely egyebek mellett előírja, hogy a részvényeseknek évente kell szavazniuk az igazgatósági tagok megbízatásának meghosszabbításáról. Ezt megelőzően - a vezetés hirtelen változásainak elkerülésére hivatkozva - három évre szóltak a zsíros kinevezések. Az új törvény emellett kötelezi a részvényeseket a vezetői fizetések felülvizsgálatára is.

Jelentős döntési jogkörök kerültek át külföldiek kezébe - panaszkodott a Bloomberg tudósítása szerint Michel Demare, a Syngenta vegyipari és biotechnológiai cég elnöke arra utalva, hogy a részvényesek nagy része nem svájci. Az SMI index számításakor figyelembe vett nagyvállalatok igazgatósági tagjai átlag 381 ezer dollárt (86 millió forint) visznek haza havonta, míg az amerikai S&P-500-nél figyelembe vett vállalatok esetén 244 ezer dollár ez az összeg. Ez is jelzi, hogy az előbbieknek eddig nem kellett megküzdeniük a bérükbe beleszóló agilis részvényesekkel.

Állóháború

A külföldi-svájci ellentétet élezi, hogy az igazgatósági tagok többsége hazai, míg a tulajdonosok kétharmada más országhoz tartozik. A cégek vezetőségének a jövőben jóval több időt kell szánniuk a részvényesek megdolgozására, ha el akarják kerülni egyes döntéseik váratlan megtorpedózását. Ez azért lesz különösen időigényes, mert sok esetben nagyon szórt a tulajdonosi szerkezet - a Nestlé esetén például egyetlen részvényesnek sincs 3,7 százaléknál nagyobb részesedése.

A vitában elhangzanak a szokásos érvek is: a változás támogatói szerint az igazgatóságok tele vannak olyanokkal, akik csak felveszik a nagy fizetést, és nem csinálnak semmit. A cégvezetők viszont azzal érvelnek, hogy a tőzsdei befektetők a rövid távú profitban érdekeltek, így hatalmuk növekedése rontja a vállalatok hosszabb távú esélyeit. Az előbbiek azt mondják: akit zavar a részvényesek beleszólása, az ne vigye tőzsdére a cégét, az utóbbiak arra panaszkodnak, hogy nagy nyugat-európai versenytársaik sok esetben döntően családi tulajdonban vannak, ami leegyszerűsíti döntéshozatalukat, szemben a bonyolultabbá vált svájci helyzettel.