Business Talks '24

Üzleti konferencia

Ne maradjon le az év
üzleti konferenciájáról!

Szerezze be
jegyét most.

Az Európai Unió, ezen belül különösen az eurózóna alatt ketyegő egyik bombájának az olasz bankrendszer siralmas állapotát tartják a szakértők. Ha nem sikerül belátható időn belül betömni a bankok mérlegében tátongó lyukakat, az katasztrofális következményekkel járhat.

Ezért rossz hír az, hogy egy friss számítás szerint a római kormány mentőcsomagja kicsi a helyzet megoldásához - derül ki a Bloomberg cikkéből.

Szakértői becslések szerint az olasz bankoknak 52 milliárd euróra lenne szükségük ahhoz, hogy rendbe tegyék mérlegeiket, aminek nagyobb részét közpénzből kellene előteremteni. A római kormány a héten 20 milliárd eurót kért a parlamenttől erre a célra, ám ha szakértői számítások stimmelnek, akkor ez kevés lesz.

Több kell

A mentőcsomagnak közelebb kellene lennie a 30 milliárdos keretösszeghez - mondja Paola Sabbione, a Deutsche Bank AG Milánóban dolgozó elemzője. A szakértő abból indul ki, hogy a legnagyobb olasz bank, az UniCredit és még néhány további pénzintézet képes a piacról bevonni 20 milliárd eurót, amit a kormánynak kell kipótolnia a becsült bő 50 milliárdra.

Egyes tőzsdén jegyzett bankok valószínűleg képesek lesznek némi pénzhez jutni, köztük a legnagyobb bajban lévő Monte dei Paschi is - fejtegette a szakértő kiemelve az ország harmadik legnagyobb pénzintézetét. Amire ezen felül szükség van, azt kell a kormánynak betolnia a rendszerbe.

Van egy terv

Az UniCredit kétlépcsős programot dolgozott ki rosszhitel-problémája legyűrésére. Azokra az adósságokra, amelyek behajtása a legkevésbé valószínű, 75 százalékos tartalékot képeznek, azokra, amelyeknél jobbak az esélyek, 40 százalékosat. Ez a megoldás lehetővé teszi, hogy a milánói pénzintézet eladja rossz hitelei harmadát a Fortress Investment Group követeléskezelőnek.

A tartalékképzéshez szükséges pénz előteremtéséhez a bank 13 milliárd eurót akar begyűjteni új részvények kibocsátásból és csökkenteni akarja költségeit. A pénzintézet részvényei 15 százalékkal erősödtek december 13-a, a terv bejelentése óta, ezért az elemzők úgy vélik, nem lesz gond a tőkebevonással.

Ezt erősíti, hogy az 75 százalékos értékcsökkentés összhangban van a piaci ítélettel, ugyanis az elmúlt években a bedőlt olasz hitelek névértékük 25 százalékán forogtak. Igaz ugyanakkor, hogy az olasz bankmentési folyamat lassúsága miatt vannak olyan tételek, amelyekért csak 16 százalékot adnak a vevők.

Így jött ki a matek

Az UniCredit terve adta az alapot a cikk elején említett 52 milliárdos tőkeszükséglet-becsléshez is. Az olasz pénzintézetek június végén 356 milliárd eurónyi rossz hitelt görgettek maguk előtt, amelyre 165 milliárd euró tartalékot képeztek. Az UniCredit 75 és 40 százalékos tartalékképzési tervével számolva további 52 milliárdra lenne szükség a rendbe tételükhöz.

Összességében az Európai Központi Bank (ECB) négy olyan pénzintézetet lát az olasz piacon, amelyeket az államnak tulajdonrész vásárlásával kell megmentenie. További kisebb cégek esetén az ECB várhatóan a római jegybankot szorítja rá, hogy lépjen be a tulajdonosok közé, ezzel mentve meg ezeket a bankokat a csődtől.

A veszteség egy részét az új európai szabályozás szerint rá fogják nyomni a pénzintézetek elsődleges befektetőire. Erre mutatott példát a 2012-es spanyol bankmentés, amelyben a kormány csak azt követően kapta meg az ehhez rendelkezésére bocsátott európai pénzt, miután ráterhelte a veszteségek egy részét ezekre a befektetőkre. Ezután kivitték a bankok rossz hiteleit egy államilag finanszírozott követeléskezelő alapba.

Karácsony előtt döntenek

A parlament várhatóan karácsony előtt dönt a kormány által kért 20 milliárd eurós forrásról, mert a Monte dei Paschi megmentése sürgős lenne - írta a Világgazdaság. A törvényhozásnak azért kell hozzájárulnia az új hitel felvételéhez, mert az növeli a GDP 133 százalékán álló államadósságot. Az EU előírásai megengedik az olasz állam tőkeemelését. Az ECB vezető közgazdásza Peter Praet emlékeztetett arra, hogy a válság idején például a berlini kormány megmentette a német pénzügyi rendszert, miközben Róma akkor nem tolt tőkét az olasz bankokba.