A globális gazdasági aktivitás kezd lendületet venni a már régóta várt ciklikus élénküléssel a beruházásoknál a feldolgozóiparban és a kereskedelemben. A világgazdaság ennek köszönhetően a tavalyi 3,1 százalékról idén 3,5, jövőre 3,6 százalékkal növekedhet - állapítja meg a Nemzetközi Valutaalap (IMF) legfrissebb, Világgazdasági kilátások (WEO) című elemzésében. Ez az ütem egy kissé erősebb, mint a 2016 októberi prognózis volt.

A Valutaalap szerint a 2017-18-ra előrejelzett növekedés azonban továbbra is lanyha marad a legtöbb fejlett gazdaságban és a nyersanyagtermelő országoknak továbbra is nehézségekkel kell megküzdeniük. Hosszabb távon pedig a növekedési ráták globálisan visszafogottak maradnak az előző évtized számaihoz viszonyítva, különösen a fejlett gazdaságokban.

Mi a helyzet Magyarországgal?

Magyarországon erre az évre a korábbi 2,5 százalék helyett 2,9 százalékos, jövőre pedig 3,0 százalékos növekedést vár az IMF. Érdemes megjegyezni, hogy a magyar kormány legfrissebb hivatalos, tavaly decemberben kiadott prognózisa szerint idén 4,1, jövőre 4,3 százalékkal hasíthat a magyar gazdaság. Ennél a Magyar Nemzeti Bank prognózisa kicsit szerényebb, 3,6, illetve 3,7 százalékos növekedési ütemet vár 2017-re illetve 2018-ra.

A Valutaalap a korábbi prognózisához képest magasabb magyar inflációval is számol, a korábban előrejelzett 1,9 százalék helyett idén 2,5, jövőre a jegybanki célt meghaladó 3,3 százalékos pénzromlási ütemet vár a Valutaalap.

A munkanélküliségi ráta ebben az évben 4,4 százalékos lehet (szemben az októberben feltételezett 5,8 százalékkal), ami jövőre 4,3 százalékra mérséklődik tovább. A Valutaalap viszont rontott a folyó fizetési mérleg GDP-arányos többletére vonatkozó előrejelzésén, e szerint a korábban várt 4,6 százalékos szufficit idén 3,7 százalék lehet, ami jövőre 3,0 százalékra esik. (Lásd alábbi táblázatunkat.)

Jó, jó, de...

Az erősebb globális növekedés és a robusztusabb globális keresletre vonatkozó várakozások, az olajkínálat korlátozásának ígéretével együtt segített abban, hogy a nyersanyagárak 2016 eleji hullámvölgyéből feljebb kapaszkodjanak. A magasabb nyersanyagárak a nyersanyagexportőr országoknak némi könnyebbséget jelentett, és segített az infláció meglódulásában is.

A pénzpiacokon kialakult pozitív hangulatot támogatja a kínai monetáris politika várható folytatása, illetve az amerikai költségvetési lazítás és a beígért szabályozások lazítása. Amennyiben a piaci bizalom erős marad, az rövid távon akár pozitív meglepetést is eredményezhet - jegyzi meg az IMF. Elemzők ugyanakkor arra is figyelmeztetnek, hogy bár rövid távon megvan a lehetősége egy vártnál erősebb növekedésnek, közép távon a kilátásokat mégis jelentős lefelé mutató kockázatok árnyékolják be.

Egyrészt még fennállnak az erősebb növekedést akadályozó strukturális tényezők, mint például az alacsony termelékenység, nagy egyenlőtlenség, amelyek egyelőre továbbra is fennmaradnak.

Az IMF a kockázatok között említi egy, a vártnál gyorsabb amerikai kamatemelést, amely a világon máshol a pénzügyi kondíciók szigorodását eredményezhetik, potenciális további dollárfelértékelődéssel, ami több feltörekvő gazdaságban - egyebek mellett Kínában is - okozhat problémát, súlyosbíthatja a már meglévő sérülékenységeket. Az USA-ban kilátásba helyezett szabályozási lazítások rövid távon ugyan erősíthetik a gazdasági növekedést, de veszélyeztethetik a globális pénzügyi stabilitást és növeli a költséges pénzügyi válságok kialakulásának kockázatát. Mindezek tetejében még geopolitikai feszültségek is egyre nőnek, különösen a Közel-Keleten és Észak-Afrikában.

Kereskedelmi háború lehet a vége

Mindezekkel együtt azonban az egyik legjelentősebb kockázat az erősödő protekcionizmus, amely kereskedelmi háborúhoz vezethet - emeli ki az IMF. A Valutaalap szerint főleg a fejlett gazdaságokban több fejleménynek - 2010-11 óta tartó alacsony növekedés, még ennél is lassabb medián jövedelemnövekedés, strukturális munkaerőpiaci zavarok - köszönhetően politikai támogatottságot nyertek az olyan "nulla összegű játszmák", amelyek a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatokat, más multilaterális együttműködéssel együtt, alááshatják.

A Valutaalap szerint a befelé forduló intézkedések veszélyeztetik a globális integrációt és az együttműködő globális gazdasági rendet, amely az eddigi globális gazdaságot - különösen a feltörekvő és fejlődő piacokat - jól "szolgálta".

A kormányok a könnyebb utat választják, pedig...

Az IMF szerint a kormányoknak az olyan kereskedelmi politikákat kellene követniük, amelyek összhangban vannak a termelékenység maximálásával, kiegészítve az olyan intézkedésekkel, amelyek a külkereskedelemből származó előnyöket országon belül jobban elosztják, javítják a készségeket és a munkaerő alkalmazkodóképességét, valamint enyhítik a gazdasági újraelosztás negatív hatásait az azokat hátrányosan érintettek körében.

A kormányoknak azonban nehezebb ilyen intézkedéseket találni, mint a kereskedelem korlátozásának eszközéhez nyúlni - jegyzi meg az IMF. Azt azonban érdemes szem előtt tartani, hogy az az előny, amit belföldön az ilyen intézkedések hoznak, annak a külkereskedelmi partnereknél ára van. Még a határokon átívelő gazdasági integráció korlátozásokból származó szektoriális előnyök is eltűnnek, amikor a kereskedelmi partnerek hasonló megtorló lépéseket tesznek - figyelmeztetnek a Valutaalap elemzői.

A nehezebb utat kellene választani

A döntéshozóknak a nehezebb utat kell választaniuk a gazdaságukba - különösen a humántőkébe - való beruházásukat érintő döntésekkor, hogy ellenállóbbá tegyék gazdaságukat. A hasznos reformoknak az aktív munkaerőpiacra, nagyobb adóprogresszivitásra, valamint több hatékony beruházásra kellene összpontosítania az oktatásban és a munkaerő mobilitását segítő ingatlanpiaci és hitelpiaci változásokra kellene irányulnia.

Az ilyen intézkedések nagy része nemcsak a gazdasági alkalmazkodást segítik, hanem javítja a potenciális kibocsátást is hosszabb távon, és kulcsfontosságú elemei az olyan monetáris, fiskális, strukturális és pénzügyi szektort érintő intézkedéseknek, amelyek erősítik és biztosítják a fellendülést az idők folyamán.

Bár a globális gazdaság most erősödik, mégis elképzelhető, hogy fordulóponthoz értünk. Annak ellenére ugyanis, hogy javul a helyzet, a második világháború utáni nemzetközi gazdasági kapcsolati rendszerek jelentős nyomás alá kerültek, azért mert a növekedés és az ennek eredményeként bekövetkező kiigazítások előnyei és hátrányai gyakran országokon belül egyenlőtlenül érintették a lakosságot. Az IMF szerint ezeket az egyenlőtlenségeket kezelni kellene a stabil és nyitott, együttműködésen alapuló kereskedelmi rendszerek működésének biztosítása érdekében és hogy ügyelni arra, hogy ennek előnyeiből mindenki részesedhessen.