A kitörési pontokat keresik a kortárs galériák

Külföldön igyekeztek új vevőket találni tavaly a magyar kortárs galériák, miután a belföldi vásárlóréteget megtizedelte a válság. Néhányan már eljutottak a legfontosabb európai vásárokra, de az igazán nagy üzletekre még várni kell.
Jankó Judit, 2013. január 7. hétfő, 07:24

A magyar kortárs piac még tavaly is régi problémájától szenvedett: nincs másodlagos kereskedelem, így nem alakult ki stabil, nyilvánosan ismerhető árszint. Ráadásul a magyar közönség kortárs iránti érdeklődése épp hogy gyerekcipőben járt, amikor beütött a 2008-as válság: a szűk vásárlóréteg pénze drasztikusan megcsappant, így kényszerré is vált az amúgy is esedékes kilépés a nemzetközi színtérre. A galériák évek óta igyekeznek bejutni külföldi vásárokra, még akkor is, ha egy-egy ilyen esemény nagyon megterheli éves költségvetésüket és rövid távon egyáltalán nem garantált a megtérülés.

Nincs belföldi és külföldi ár
A legnagyobb gond a magyar és a külföldi árszint különbsége. Egy vásár szervezője a 10-15 ezer euró körüli standdíjak megállapításakor nem úgy kalkulál, hogy a bérlő azt ezereurós műtárgyakból szeretné kifizetni. A magyar galerista viszont nem emelhet árat − nemcsak azért, mert nem lehet belföldi és külföldi ára és mert nem szeretne végleg lemondani a hazai vásárlókról, hanem azért sem, mert ezt művészeinek életrajza sem indokolja. Potenciális vevői így az átlag középosztályból kerülnek ki, márpedig a kitörést az hozná, ha a magyar művészek rangos gyűjteményekbe kerülhetnének be, illetve ha a kurátorok − akik egyre inkább a vásárokon tájékozódnak − beválogatnák őket fontos kiállításokra.

Kassel, London, Bécs
Van, aki már közel jár ehhez, legalábbis ezt tanúsította 2012 több jelentős fejleménye. A sepsiszentgyörgyi születésű, a budapesti Képzőművészeti Egyetemen Maurer Dóra tanítványaként végzett Csákány István Ghost Keeping című installációját beválogatták az ötévente megrendezett kasseli dOKUMENTA vásárra. Ez nemcsak Csákánynak hozhat sokat, de a teljes magyar szcénát is feljebb emelheti. A Csákányt képviselő Kisterem Galéria is jó évet zárt: az Art Rotterdamon való februári szereplés után beválogatták a két legrangosabb művészeti vásárra, a londoni Frieze-re − itt a Valkó Margit vezette galéria volt az első magyar szereplő − és a párizsi Fiacra. Ezzel olyan figyelem irányult a Kisteremre, aminek kihasználásával bekerülhet a számottevő közép-európai galériák közé.
A kelet-közép-európai régió legfontosabb vására szeretne lenni az új tulajdonossal debütáló Viennafair, ahol tavaly a 122 résztvevő között ott volt az acb, az Inda, a Kisterem, a Molnár Ani, a Viltin, Deák Erika, valamint az osztrák-magyar Knoll Galéria. A bécsi vásár orosz tulajdonosa létrehozott egy műkincsalapot, amely minden évben egymillió euró értékben vásárol az ottani anyagból. Most két magyar vonatkozású beszerzés volt: a Knoll Galériától Erbossym Meldibekov objektjét, a ljubljanai P74 galériától pedig Szombathy Balint printjét vették meg. Sokáig úgy tűnt, a budapesti acb galéria művészcsoportjától, a Société Réaliste-től is megvásárolnak egy munkát, de végül ettől elálltak. Ennek ellenére az acb galéria sem panaszkodhat 2012-re: a Société Réaliste tárlata a Ludwig Múzeumban az év egyik legfontosabb kiállítása volt. Az acb tavaly immár harmadszor volt jelen az Art Hongkongon, ahol a vásár alapításától kezdve résztvevők − ezúttal egyetlen kelet-európaiként voltak jelen és az eladásokon túl együttműködési lehetőségek rajzolódtak ki távol-keleti galériákkal.  Deák Erika a bécsi vásár mellett a bázeli Voltán vett részt - a galéria költözése miatt tavaly kevesebbet "vásározott", de két fontos művésze, Alexander Tinei és Szűcs Attila jelentős kiállításokon vett részt.
Nagy lehetőségek Párizsban
A főleg háború utáni modernekkel foglalkozó Makláry Fine Arts nagy menetelésen van túl: januárban részt vett a brüsszeli Brafán, márciusban az Art Paris-n, emellett jelen volt az Art Cologne-on, első kelet-európaiként meghívták a világ legnagyobb művészeti vásárának számító maastrichti TEFAF-ra, a szeptemberi párizsi Biennale des Antiquaires-en pedig már nem a bemutatkozók, hanem a nagyok között vehetett részt. A galéria a szakmai elismerésen túl mindenhol elkönyvelhetett üzleti sikert is; a konkrét eladásokról nem szívesen beszélnek, de általában elmondható, hogy a Makláry Fine Arts már más árszinten mozog, mint az átlagos magyar galériák.
Az idei Art Paris-n több magyar galéria is felvonulhatott − Faur Zsófi, Inda, Dovin, Makláry , Erdész−, ami a vásár új igazgatójának is köszönhető; tavaly Budapesten járt az Art Market ideje alatt, ismeri és támogatja a magyar színtért. Faur Zsófi művészei közül Magyar Ádám munkái keltek el, csakúgy, mint októberben a brüsszeli Photofeveren. A Dovin galéria az Art Cologne-on is jelen volt; a vásárokra három szobrászt is vittek, vevőt mégis Karsai Dániel expresszív festményére találtak. Az Inda galéria másodszor szerepelt a párizsi vásáron, előtte a New York-i Voltán Csáky Mariann solo show-jával mutatkoztak be, ősszel pedig ők is elmentek a Photofeverre. A Molnár Ani Galéria a Viennafair mellett a torinói Artissimán és az Istambul Contemporary vásáron állított ki.

 

HOZZÁSZÓLÁSOK