Budapest egyik legrégibb kortársgalériája, a 21 éves Várfok megújult az új évre. Ez nemcsak a felújítást jelenti − amelynek során a galéria alapterülete a háromszorosára bővült −, hanem tartalmi változásokat is. A tulajdonos, Szalóky Károly azt vallja, az az ideális, ha a művész és galeristája egy életen keresztül együtt dolgozik, felvállalva az alkotói periódusok hullámzását is. "Felelős vagyok azokért, akikkel együtt dolgozom, nehéz is hozzám bekerülni − mondta lapunknak. − A felfedezés örömétől azonban én sem akartam elzárni magam, ezért hoztam létre annak idején a Spiritusz Galériát, amely 35 év alatti, fiatal, pályakezdő művészekkel dolgozott." Eddig. Mert a továbbiakban megszűnik különálló galériaként működni, Spiritusz Szekció néven beolvad anyaintézményébe, kiállítótere pedig a Várfok Galéria Project Roomjaként üzemel tovább. A Project Room kísérletező programja időről időre vendégművészeknek is helyet ad majd − korhatár nélkül − és fiatal kurátoroknak is lehetőséget nyújtanak a bemutatkozásra.

Szalóky − aki vezetőségi tagként részt vesz a Kortárs Galériák Egyesületének működésében is − mindig hangsúlyozza, hogy egy galéria nem bolt, és szorgalmazza, hogy legyen minél több kortársgaléria: "Ha betartjuk a játékszabályokat, akkor a konkurencia az embert motiválhatja is, hogy mindig kitaláljon valamit. Nem akkor végezzük jól a dolgunkat, ha bejön egy vásárló és vesz egy-két képet, hanem ha visszatér, gyűjtővé válik, sőt akkor is bejön, ha éppen nem vásárol. Egy nemzet propagandájának egyik legolcsóbb és leghatékonyabb eszköze a vizualitás, azon belül is a képzőművészet. Minél több galéria van, annál többen végzik ezt a munkát."

A Várfok fennállása alatt közel 30 vásáron vett részt, volt olyan év, hogy 3-4 alkalommal is. Tavaly az átalakítás miatt nem mentek sehová és az idei első félév vásárait is kihagyják. A legnagyobb gond ma az − állítja Szalóky −, hogy nincs nemzetközileg jegyzett sztárunk, aki mellé fel lehet fűzni a többieket. A románoknak, lengyeleknek van ilyen figurájuk, mi viszont kihagytuk a sanszokat, amikor Magyarország divatban volt, akár a nyolcvanas években, akár a rendszerváltás környékén. Voltak felvillanások, de elkoptak − hiányzott az intézményi háttér, a következetesség, a végiggondolt és végigvitt program. "A külföldiek azt preferálják, aminek ők akarnak minket látni. Ez sokszor nem egyezik azzal, amit mi láttatni szeretnénk magunkból − a mi feladatunk szinkronba hozni ezt a két nézőpontot. Ki kell találnunk azt, ami érdekes lehet bennünk a világnak, de mi is azonosulni tudunk vele. Egy biztos, ez nem lehet múltbeli témakör. Most a fotóban van nagy lehetőség, amivel meg is gyorsíthatnánk a magyar képzőművészet külföldi elfogadottságát. Itt vannak olyan nagy, világszerte ismert neveink, amilyenek a festészetnél nincsenek. Ezért is lenne fontos egy reprezentatív fotómúzeum."

A Várfok Galéria fő profilja továbbra is a festészet marad, de ez évtől hangsúlyosan foglalkoznak a fotográfiával is Korniss Péter és Misetics Mátyás személyében, valamint a Spiritusz Szekció két művészével, Hangay Enikővel és Tóth Szilvivel. A 2013-as program is kész van, ekkor lesz Rozsda Endre születésének 100 éves évfordulója, és folytatják a papírmunkákat bemutató vonalat is.