A magyar aukciósházak munkatársainak többsége nála kezdte a pályát, jó iskola volt nála tanulni és dolgozni − rendre így kezdődtek az elmúlt években a megszólalások, ha Nagyházi Csabáról volt szó. A magyar műkereskedelem meghatározó alakja távozott vele 68 évesen, akinek személyét, megkérdőjelezhetetlen tudását, tisztességét mindenki elismerte. Mérnökként kezdte, de a műgyűjtés családi hagyomány volt náluk, őt magát már a hatvanas években az egyik legjelentősebb néprajzi gyűjtőként tartották számon. 1984-ben a lakása garázsában nyitott régiségkereskedést, ebből nőtt ki a Balaton utcai Nagyházi Galéria és Aukciósház, ahol 1994-től árveréseket is tartott − kezdetben a londoni Sotheby's segítségével, majd felesége, Soóky Marietta állt a pulpitusra. Nagyházi az egész szakma ügyeit is felvállalta: kezdettől fogva ő volt a Magyar Műtárgy- és Régiségkereskedők Országos Szövetségének elnöke, emellett galériájában jótékonysági árveréseknek is otthont adott, hagyatékok gondozásában is részt vállalt.
Sok jelentős festmény jutott vissza Nagyházi Csaba közvetítésével Magyarországra, magán- és közgyűjteményekbe egyaránt. Kalapács alá került nála 2005-ben egy Tiziano-kép is, a Mária gyermekével és Szent Pál képében megjelenő donátorral, amely 140 millió forintért talált gazdára, ugyanez az év hozta el a ház másik nagy sikerét, Csontváry Teniszező társaságának 90 milliós leütését. A Magyar Nemzeti Galéria állománya isőrzi Nagyházi Csaba kézjegyét: a kilencvenes években az ő segítségével került oda a Csónakázás Castellamaréban című Csontváry-mű, ahogy Ferenczy Károly képe, a Plakátumok előtt is.
