BUX
39279

Értékesítési csatornák harca a műtárgypiacon

Markáns változások rajzolódtak ki az utóbbi években a világ műtárgypiacán, nemcsak a tekintetben, hogy milyen korszakok váltak keresetté, hanem abban is, hogy milyen értékesítési csatornák kerültek előtérbe. Az e-kereskedelem áttörése még várat magára, főleg a felső szegmensben, de a tömeges forgalomban itt is a neté a jövő.

NAPI, 2011. augusztus 22. hétfő, 07:30

Az utóbbi évtizedben a műkereskedelmi forgalom nagyjából fele-fele arányban oszlott meg az aukciós házak és a műkereskedők között − állapította meg a műkereskedők nemzetközi szövetségének megbízásából (CINOA), az Art Economics műtárgypiaci kutatócsoport által készített legutóbbi felmérés − és nagyjából ez volt jellemző a 2010-es évre is. Tavaly összesen mintegy 43 milliárd euró értékű műtárgy és régiség cserélt gazdát a világon, ebből 21 milliárd eurónyi jutott az árverésekre, a többit műkereskedők bonyolították le. A világ műtárgypiaci szempontból fontos térségeiben összesen mintegy 400 ezer regisztrált kereskedő tevékenykedik − beleértve a 25 ezer árverési házat −, ám ezek 2−5 százalékára jut a globális összforgalomnak több mint a fele.

Aukciósházak kontra galériások

Az utóbbi húsz év egyik fő trendje az aukciósházak hatalomátvétele volt: némi leegyszerűsítéssel nagykereskedőkből kiskereskedők lettek, velük is versenyezni kell a vevőkért, illetve az árukészletért. A galériás vagy más formában működő műkereskedőknek annyi előnyük van velük szemben, hogy  ők általában csak néhány területtel foglalkoznak, azokkal viszont nagyon magas szinten. Ennek egyszerre vannak előnyei és hátrányai − figyelmeztet az Art Economics. Az eredményük nagyban függ attól, hogy mekkora sikerrel adnak el viszonylag kevés számú munkát, ugyanakkor  specialistaként könnyebben is szerzik be az értékes darabokat.

A galériák legfőbb erénye a diszkréció

A műkereskedők állítják, hogy ők jobban tudják garantálni a műtárgy eredetiségét és kisebb jutalékot kérnek, mint az aukciósházak − a legfőbb előnyük azonban a diszkréció. Nem csak azt tudják megoldani, hogy a vevő és az eladó névtelen maradjon − ez többnyire az árverések szervezőinek is sikerül −, hanem azt is, hogy mennyiért cserélt gazdát egy-egy alkotás. Azt is a műkereskedők mellett szóló érvek között említik, hogy a vevők kevésbé stresszes körülmények között dönthetnek, mint a nyilvános licitálásokon − több idő van az ügylet átgondolására, sőt alkudni is lehet.

Bolt nélkül is megy az üzlet

Az élesedő versenyhez a műkereskedők úgy is alkalmazkodnak, hogy egyre többféle értékesítési csatornát, illetve módszert vesznek igénybe. A legfontosabb továbbra is a klasszikus galéria vagy régiségkereskedés, de egyre fontosabbak a művészeti vásárok, és az internetes kereskedés is kezd teret hódítani. A globális műtárgyeladásoknak mintegy 45 százaléka jut galériákra a CINOA adatai szerint, a művészeti vásárok pedig már 30 százalékot visznek el. A nagy műtárgypiacokon terjedőben van az a gyakorlat is, hogy a műkereskedő bezárja a hagyományos boltot és irodáján keresztül vagy éppen lakáson értékesít abszolút privát körülmények között. Ezt a megfelelő helyiségek magas költségei mellett néhol az is indokolja, hogy a belvárosokban egyre kisebb a gyalogosforgalom, így a beeső "impulzusvevők", érdeklődők száma is megcsappant. A galériák fenntartásának árát sokszor nem is lehet behozni az ottani eladásokból, ráadásul a kereskedőknek egyre többet kell költeniük utazásra, vásári részvételre, már csak azért is, mert a művészeti piac is mindinkább "eseményorientált" lesz. Alapvetően a vásárok teszik lehetővé, hogy a kereskedők ne csak a helyi, hanem a nemzetközi vásárlóközönségre is számíthassanak, illetve hogy együttműködve vehessék fel a versenyt az aukciósházakkal.

Ez még nem az online terepe

Az online értékesítés jó pár éve téma a műtárgypiacon is, voltak próbálkozások még internetes vásárra is, de az áttörés még várat magára. Kommunikációs és marketingeszközként persze használják a netet a műkereskedők, weboldala szinte mindenkinek van, de az e-kereskedelem nem igazán jellemző. A személyes kapcsolatok, a szakmai háttér fontossága felülírja az online módszer előnyeit, legalábbis ami az új ügyfelek megszerzését illeti − ismeretleneknek nehéz műtárgyat eladni a neten, a törzsvevőknek már inkább lehet. A diszkréció, a magánszféra megőrzése azonban mindennél fontosabb − különösen a piac felső kategóriáiban −, egy-egy kivételes és drága tárgy adásvételekor nem szívesen teszi ki magát se az eladó, se a vevő a netes adatkezelés veszélyeinek. Ezzel együtt a felmérés készítői összességében azt várják, hogy 2020-ra az e-kereskedelem összértéke meghaladja majd a hagyományos formákban elértet, ám a legtöbb piaci szereplő kombinálja majd az offline és az online módszereket.