Ez önmagában se mindennapi esemény, az azonban külön reflektorfényt irányít Kádár Béla két művére, hogy mindkettő Elizabeth Taylor hagyatékából kerül kalapács alá, a katalógusban is az ekként kiemelt tételek között szerepelnek. A műveket a harmincas évek végére, negyvenes évek elejére teszik a szakértők és 2500−3500 fontos becsértéken indítják a Fotelben ülő nő gouache-t csakúgy, mint a másik Kádár-alkotást − utóbbi esetben azonban valójában két képet kaphat a vevő, lévén szó kétoldalas akvarellről (Alakok lovakkal az egyik oldalon, Ülő akt a másikon). A magyar művész munkáit ugyanabba a sávba sorolták a ház szakértői, mint a színésznő gyűjteményében számos alkotással szereplő, nagyjából Kádár-kortárs Augustus Edwin John papíralapú munkáit.

A sorozaton összesen 38 tétel mellé kerülhetett oda, hogy "Elizabeth Taylor-gyűjtemény", köztük van a február 7-i festményárverés egyik legdrágább képe, Van Goghtól A saint-rémyi kápolna látképe (5−7 millió fontos becsértékkel). Az egész aukción Juan Gris kubista csendélete kapta a legmagasabb becsértéket (A könyv, 12−18 millió font), de egy Joan Miró-képet is 6−9 millióra áraztak. Ezek nem a Taylor-hagyatékból kerültek ki, az esti festményárverésre onnan még két művet vettek be a Van Goghon kívül: egy Edgar Degas-önarcképet (350−450 ezer font) és egy Pissarro-tájképet (900 ezer−1,2 millió font). A filmsztárnak egyébként nemcsak pénze volt a képvásárláshoz, volt honnan ízlést szereznie is, hiszen az édesapja sikeres műkereskedő volt. Francis Taylor először Londonban működött − emlékeztetett a Christie's közleménye −, majd miután a család a II. világháború elején áttelepült Kaliforniába, Los Angelesben, a Beverly Hillsen szolgált ki olyan vevőket, mint Greta Garbo. A Van Gogh-képet is ő vette meg a lányának 1963-ban a Sotheby's árverésén 257 600 dollárért.