BUX
38616

Kereskedelmi sikert is hozhat a Bukta-tárlat

Kiemelkedő látogatottságot ért el már egy hónappal a zárás előtt is Bukta Imre műcsarnokbeli tárlata. A művész képei keresettek a piacon, a mostani siker erre csak ráerősíthet.

Jankó Judit, 2013. január 14. hétfő, 07:32

Január első hetéig már nyolcezren látták a Műcsarnokban Bukta Imre Másik Magyarország című, még egy szűk hónapig látogatható tárlatát, ami igen jó eredmény − adódik a kérdés, mihez és mennyiért lehet ma hozzájutni a piacon a művész életművéből.

A Műcsarnokkal párhuzamosan 2012 végén a Buktát képviselő kereskedelmi galériában, a Godot-ban is bemutattak egy válogatást a művész munkáiból. Ha nem lenne recesszió, biztos, hogy egy ilyen nagy presztízsű Bukta-tárlat után már a teljes anyagot eladták volna − mondta el lapunknak Kozák Gábor, a Godot vezetője −, de így is sok érdeklődő keresi meg őket. A Műcsarnok november 10-én szombaton nyitott, s már vasárnap eladtam három képet − a galerista mondata jól jellemzi, hogyan függ össze a műtárgypiacon a non profit és a for profit szféra. Bukta 2005 óta a Godot művésze, kétévente van ott egyéni tárlata − a ciklus szerint idén került volna sor egy újabbra. Ezt hozták előre, egyrészt tiszteletadásként a 60 éves művész előtt, másrészt hogy ki tudják használni a Műcsarnok keltette érdeklődést.

Bukta Imre 1978 óta van jelen a magyar művészeti életben, nem most fedezi fel a műkereskedelem sem: szinte minden jelentős magyar kollekcióban jelen van. Háromszor képviselte Magyarországot a Velencei Biennálén, 2007−2008 fordulóján pedig a Modemben volt retrospektív kiállítása. (Akkor az a Gulyás Gábor vezette a debreceni kiállítóhelyet, aki a mostani tárlat megnyitásakor még a Műcsarnok igazgatója volt.) Bukta műkereskedelmi ára fokozatosan nőtt, mára jól felépített, stabil árszintje van. Termékeny művész, de régi munkáihoz szinte lehetetlen hozzájutni − vagy közgyűjteményekben vannak, vagy olyan magángyűjteményekben, ahonnan a tulajdonosoknak eszük ágában sincs eladni.

A művész 2011-ben tért át a nagyméretű papíralapú képekre, amelyek kereskedelmi értelemben is sikert arattak: az első kollekció több mint felét a Godot-beli bemutatás után azonnal eladták. (Az alkotások négy méretben készültek, a legkisebb került 1,4 millió forintba, s aztán méretenként százezer forintot emelkedett az ár.) A megelőző évtizedben Bukta olajfestményeket készített, ezek eltűntek a piacról − Kozák szerint válságtünet, hogy a Godot most árul néhány 2009-es olajképet.

A nyolcvanas évek munkáinak ára felbecsülhetetlen, nincs rá precedens, hogy mennyit adna érte a piac. Akkoriban főleg grafikákat készített, az anyag zömét a szentendrei Artéria galéria értékesítette, leginkább turistáknak. Kinyomozhatatlan, hol vannak most ezek a művek; ami itthon maradt közülük, az hazai gyűjtők féltett kincse, főleg ha a keretét is maga Bukta faragta, ahogy az akkoriban szokása volt.

Amire azonban leginkább lenne kereslet, azok a kilencvenes évek applikációs munkái, a gyufaszálakkal, csempékkel kirakott képek, amelyekből néhány most a Műcsarnokban is látható. Ezekből talán 30-40 készült, mind fix helyen van, bár hírek szerint egynek a tulajdonosa fontolgatja az eladást (a nála lévő mű értékét 5 millió forint körülire becsülik).

A Bukta-képek árszintjének emelkedésére Kozák azt a példát hozta fel, hogy 2004-ben egy akkoriban készült "kocsmás" festményt 450 ezer forintért árultak, most ugyanezért másfél millió forintot kérnek. A művésztől installációt és videót is értékesítettek a válság előtt, de ez a műfaj jelenleg itthon eladhatatlan.

Kapott_NEM_jelenik_meg_FE-n