BUX
39709

Megmentett műkincsek

Wagner István, 2011. augusztus 22. hétfő, 07:32

A műgyűjtés kiszélesedése, a régiségek divatja felértékelte a restaurátorképzés amúgy is komoly tekintélyét − Magyarországon ehhez az oktatók többségét, a gyakorlathoz szükséges műhelyeket a Magyar Nemzeti Múzeum biztosítja és másfél évtizede a restaurátorhallgatók is itt mutatják be diplomamunkáikat. Az idei "Megmentett műkincsek" tárlaton tizennégy fiatal mutatkozik be − az "ilyen volt, ilyen lett" jegyében a  műtárgyak mellett szöveges magyarázatokkal, illetve fotókkal avatják be a nyilvánosságot a műhelytitkokba.

A kiállításon akadnak múzeumi tárgyak − kelta kardoktól római szobortöredékekig −, de kifejezetten műgyűjtői szempontból érdekes darabok is. Ilyen például a XV. századi tűzaranyozott ezüst brassói kehely, zománcozott és vésett díszítéssel (Lengyel Boglárka diplomamunkája), vagy a XVI. századi díszes nyereg (Kozák Brigitta), vagy Bindo Altoviti olasz bankár és mecénás ezzel egykorú portréja (Takács Dorottya). A XVII. századi itáliai gyertyatartót Papp Mátyás állította helyre, a XVIII. századi darabok közül pedig kiemelkedik egy fényűző intarziás írókomód Észak-Itáliából (Sugár Tamás), illetve egy csont-, fém- és gyöngyházberakású délnémet barokk asztal (Harmati János). Egy újabb évszázadot ugorva került a kiállításra egy empire szekreter (Németh György) vagy a mesterien faragott-festett homoródalmási székely "állótálas" (Jakab Dániel). A használati tárgyak között érdemes megemlíteni egy berlini játék panorámaszínházat (Sor Zita), végül, de nem utolsósorban pedig egy szecessziós stílusú, kalitkával egybeépített akváriumot (Cserepkei Csilla). A frissen restaurált műtárgyak szeptember közepe után kerülnek vissza eredeti tulajdonosaikhoz,  hazai, illetve külföldi köz- és magángyűjteményekbe.