BUX
39359

Nagy a helyezkedés a műtárgyszezon beindulása előtt

A 2008. őszi összeomlás rémét kezdik felidézni egyes műtárgypiaci szereplők a néhol megjelenő eladói nyomás láttán. Mások szerint inkább csak a készpénzigény állhat emögött, és a műalkotások biztos menedékként kerülhetnek előtérbe manapság.

Szabó Márta, 2011. augusztus 29. hétfő, 09:56

Eddig is élénken élt a világ műtárgypiacán a hatéves boom után meredek zuhanást hozó 2008-as ősz emléke, de ahogy a világgazdasági válsághelyzet kezd egyre jobban hasonlítani a három évvel ezelőttire, úgy kezdenek felelevenedni az akkor történtek − és a keserves tapasztalatok birtokában a szereplők már elkezdték a helyezkedést is. Az elmúlt hetek részvénypiaci esése nyomán megélénkültek az eladói szándékok -−számolt be a Bloombergnek Asher Edelman New York-i műkereskedő, aki Wall Street-i befektetőből váltott át erre a területre, és a műtárgypiaci finanszírozással foglalkozó Art Assure alapítójaként feltehetőleg ma is főleg pénzemberi szemmel nézi a műalkotásokat. Vezető XX. századi alkotások gazdái érdeklődtek nála értékesítési lehetőségek iránt, akik akár Picasso, Roy Lichtenstein, Robert Rauschenberg műveitől is megválnának − Edelman szerint főleg a félelemtől vezettetve. A gyűjtők vagy a műtárgyba is befektetők, illetve a képeket raktáron tartó kereskedők egyes esetekben akár 20 százalékkal olcsóbban is túladnának a műalkotásokon, mint amennyit nyár elején kértek volna értük − vagy azért, mert készpénzre van szükségük, vagy azért, mert attól tartanak, a műtárgyak ugyanúgy leértékelődnek, mint 2008 őszén. Manapság sokan szívesebben választják a privát értékesítést, ahelyett, hogy kitennék magukat egy egy esetleges aukciós kudarcnak − számoltak be más források is −, vagy ha mégis árverésre visznek valamit, akkor megpróbálnak pénzügyi garanciát elérni. Az árverési házak nyilván nem örülnek egyik fejleménynek sem, hiszen így sokkal nehezebb lesz magas színvonalú kínálatot összeszedni egy-egy aukcióra, a garanciavállalásokkal pedig egyszer már csúnyán megégették magukat. A krízis mélypontján, 2008 végén sok olyan alkotásra nem találtak vevőt, amelyekre hónapokkal korábban, a még javában tartó optimista hangulatban vállalták, hogy akkor is kifizetnek egy garantált összeget, ha az adott tétel visszamarad. A New York-i tőzsdén jegyzett Sotheby's jelentése szerint 53 millió dollárt bukott a 2008. végi aukcióin csak a garanciákon − akkor egy időre be is szüntették a garanciavállalást, hasonlóan a nagy rivális Christie'shez (utóbbi magánkézben lévén nem közöl mérlegadatokat, így a garanciavállalás terheit sem).A mostani helyzetben sem akar mindenki eladni: van, aki már csak azért sem mondana le műtárgyállományáról, mert fedezetként tudja használni kölcsönfelvételhez, akár értékpapír-piaci ügyletek finanszírozására. Mások azt szeretnék kihasználni, hogy esetleg áron alul juthatnak egy kiszemelt darabhoz, de sokan vannak olyanok is, akik a műtárgypiaci lehetőségeket is a biztos menedékek közé sorolják. A 2008-as válságban a legnagyobb esést a kortársak szenvedték el: az irányadónak tekintett Mei Moses index szerint akkor 11 százalékkal esett a Sotheby's és a Christie'a aukcióin eladott kortárs alkotások ára (Napi Gazdaság, 2009. január 11.), miközben az egész műtárgypiac csak 4,5 százalékos árcsökkenést szenvedett el (az is elég nagy csapás volt az előző hat év folyamatos általános drágulása után). Hogy milyen látványosan pukkant ki ez a piac is 2008-ban, azt az Artprice.com akkori adatai mutatják: 2007. januártól 2008. szeptember 15-ig − vagyis a Lehman Brothers bedőléséig − az egymillió eurónál magasabb becsértékű tételek 80 százaléka elkelt az aukciókon, szeptember közepétől 2008 végéig viszont az ilyen tételeknek csak az 55 százaléka talált gazdára.