Business Talks '24

Üzleti konferencia

Ne maradjon le az év
üzleti konferenciájáról!

Szerezze be
jegyét most.
Összehasonlítani az egykori és mai vagyonokat szinte lehetetlen, hiszen nehéz olyan kiindulási pontot találni, amivel összevethetők az egykori és mai nábobok. Egy kiló kenyér ára? Vagy egy menettérti vasúti jegy? Netán egy fővárosi nagypolgári lakás? Mi számíthat viszonyítási alapnak? Korányi G. Tamás cikkében ezt próbálja megtalálni.

Egymillió forint ma igazán nem számít gazdagságnak, hiszen ennyibe kerül egy jobb belvárosi lakás egyetlen négyzetmétere. Sőt százmillió forint sem tesz valakit dúsgazdaggá - ennyiért egy jó környéken családi házat lehet venni. Egymilliárd forint viszont ma is sok pénz.

A becslések szerint ilyen nagyságrendű vagyona ma több ezer magyar családnak van. Hogy ez hány pengőnek vagy aranykoronának felel meg?

Számoljunk!

Egymillió aranykorona (305 kilogramm színarany) a múlt század elején vagy egymillió pengő (elvileg 262 kilogramm színarany) a harmincas évek közepén vásárlóértékben jóval több volt, mint manapság egymilliárd forint (2008 első negyedévi átlagáron 212 kilogramm színarany), nem beszélve a vagyoni értékről.

Jóval kevesebb ember, illetve család is mondhatott magáénak ekkora összeget, igaz, a harmincas évek Magyarországának összesített GDP-je sem volt több, mint a mai GDP egyharmada. Sem a századforduló, sem a harmincas évek sajtójában nem készült a mai száz leggazdagabbhoz hasonló kimutatás. Sőt a vagyon két fő típusát, a „régi" vagyonnal számító, nemritkán hitbizományi jellegű arisztokrata földbirtokot és az „új pénzt", a részvényekben, illetve a második generációtól már egyre nagyobb mértékben fővárosi bérpalotákban megtestesülő kapitalista jellegű vagyont nem is nagyon hasonlították össze egymással.

Megbízható jövedelemstatisztikák is inkább csak a harmincas évekre vonatkozóan állnak rendelkezésre. A vagyon mérőszámai.

A vagyon mérőszámai

Csak néhány fogódzó: Széchenyi István egyévi jövedelme, amit 1825-ben a Magyar Tudományos Akadémia felállítására felajánlott, 60 ezer váltó-, vagyis 24 ezer ezüstforintra rúgott (az 1816-os devalváció óta egy ezüstforint 2,5 váltóforint volt, aranyértéke 0,78 gramm, mai áron tehát mintegy 3700 forintnak felelt meg).

Ezzel nem tartozott az ország húsz legvagyonosabb főura közé, de éves jövedelme 1845-re már elérte a 80 ezer ezüstforintot. Károlyi István gróf évi jövedelme a negyvenes években már 300 ezer ezüstforinthoz közelített. (A vagyon értékét általában az éves jövedelem hússzorosának vették, de a főúri vagyonoknak jelentős jövedelmet nem hozó elemei - kastélyok, műgyűjtemények, ékszerek - is voltak.)

A kiegyezés után megjelentek a jórészt zsidó származású, a terménykereskedelemből, majd a banküzletből meggazdagodó, de hamar földbirtokot is vásárló pénzmilliomosok. A Budapesti Áru- és Értéktőzsde alapításában is részt vevő bankár és terménykereskedő, Wahrmann Mór (a kiegyezés után évtizedekig a Lipótváros kormánypárti országgyűlési képviselője volt, emellett a budapesti izraelita hitközség elnöke) vagyonát 1890-ben négymillió forintra becsülték. Halálakor, 1892-ben a hagyatéki leltár szerint - ezek voltak a kor legbiztosabb vagyonmérői - már csaknem ötmilliós vagyona volt. (A forintot 1892-ben váltotta fel 1:2 arányban az aranykorona.

A tízmillió aranykoronás vagyona aranyalapon számolva ma 14 milliárd forintot érne.) A malomiparból meggazdagodott megyeri Krausz Mayer hagyatéka két évvel később 1,85 millió forintot ért. 1893-ban egy másik pénzarisztokrata, a cukorgyáros, bankár és földbirtokos Hatvany-Deutsch Bernát hagyatéka bruttó 7,5 millió, adósságok levonása után nettó ötmillió forint volt. Fiainak (Hatvany-Deutsch Sándor és József, előbbi az író Hatvany Lajos és a műgyűjtő Hatvany Ferenc apja) üzleti vagyonát 1913-ban negyven-, magánvagyonukat négymillió aranykoronára becsülték. (A század elején már megszokottá vált a magánvagyon és a családok rendszerint közösen kezelt, nyilvános részvénytársaságok többségi pakettjeiben megtestesülő üzleti vagyonának külön számba vétele.)

A Hatvany-Deutsch család a századelő második legnagyobb nem arisztokrata földbirtokát is magáénak mondhatta, tízezer holdjukat értékben csak a Dreher család martonvásári mintauradalma előzte meg. A család vagyona mai értékben - szintén aranyalapon - 60 milliárd forintra tehető. Ennél is nagyobb volt Károlyi Mihály hitbizományi vagyona, de jóval kisebb jövedelmet hozott. A 35 ezer holdnyi erdőt, 25 ezer hold szántót, a 72 szobás Egyetem utcai palotát, a parádi fürdőt és fél tucat budapesti bérpalotát tartalmazó vagyont akkoriban - talán kis túlzással - százmillió koronára becsülték, ezzel a földosztó „vörös gróf" ma is dobogóra léphetne a százas listán.

Az Esterházy-hitbizomány a Károlyi-vagyon sokszorosát tette ki, de a több mint 380 ezer holdas vagyon értékéről akkoriban nem készült becslés. A hitbizományi formában létező vagyon a családé volt, a mindenkori családfő (a majoreszkó) ugyanis csak a jövedelmek birtokosa volt. A hitbizományi birtokokat csak módjával lehetett adóssággal megterhelni, de tény, hogy a századfordulón a legnagyobb földbirtokokon már hatalmas teher is volt. (Ami persze a korona 1918 és 1925 közötti inflációja következtében szintén elolvadt.) A hitbizomány egyik fő előnye a húszas években bevezetett vagyonadó alóli mentessége volt. Éppen ezért sántítanak az akkori vagyonadó-bevalláson alapuló, az utóbbi időben a sajtóban is idézett korabeli vagyonstatisztikák.


A földesurak tárcája

Az 1935-ös Gazdacímtár adataiból kitűnik, hogy a legnagyobb birtokos családok alig változtak, a sort toronymagasan vezette herceg Esterházy Pál, akinek magyarországi vagyona 223 ezer hold - ebből 80 ezer hold szántó - volt (1 hold=0,57 hektár, 1 hektár= 1,73 hold). Birtokainak kataszteri tiszta jövedelme csaknem 1,8 millió aranykorona volt, ennek mai értéke - figyelembe véve, hogy a 163 falura kiterjedő birodalom zöme a Dunántúlon feküdt - jócskán meghaladja a 75 milliárd forintot. (A földbirtokok mai értékre konvertálásánál a birtok földrajzi elhelyezkedésétől függően az aranykorona-értéket 25-40 ezer forintnak vettük.) Esterházy Pálnak Ausztriában is volt mintegy 60 ezer holdnyi birtoka (ezek zöme ma is megvan, ma is élő özvegye - született Ottrubay Melinda - három kulturális alapítványba vitte őket) és számos kastélya, budapesti ingatlana.

A birbirtokhoz mezőgazdasági eszközök is járultak, állat- és gépállomány, élelmiszer-ipari üzemek, így a teljes vagyon mai értéke aligha becsülhető 150 milliárd forintnál kevesebbre. Felvethető, hogy nem ismert a birtokokat terterhelő hitel nagysága, de ezzel a problémával a mai listakészítőknek is szembe kell nézniük, és a hitbizományok hitelképessége igencsak korlátozott volt.

Magyar hercegi címmel két família dicsekedhetett, a Festeticsek és a Batthyány- Strattmannok. Előbbi hitbizománya a keszthelyi kastélyt birtokló herceg Festetics Györgyé volt, a 36 falura kiterjedő 69 ezer holdas birtokállomány 266 ezer aranykoronás kataszteri tiszta jövedelme alapján ma 10-11 milliárd forintot érne, és ebben a műemlék kastély nincs benne. A szemorvosként szegényeket gyógyító, ezért nemrég boldoggá avatott Batthyány-Strattmann László herceg 1931-es halála után örököseire Magyarországon 19 ezer holdas hitbizomány maradt, mai értéke 6-7 milliárd forint lehet.

Nála jóval gazdagabb volt a földbirtoklista harmadik helyezettje, az 1917-ben miniszterelnökséget is viselő gróf Esterházy Móric (akit ma az irodalomkedvelők inkább mint Esterházy Péter nagyapját tartanak számon): 56 ezer holdja 338 ezer aranykorona kataszteri jövedelmet hozott, ami legalább 12 milliárd forint lenne - a csákvári kastély nélkül is. Mai értékben bőven 15 milliárd feletti vagyonnal bírt a 42 ezer holdját Baranyában birtokló Frigyes királyi herceg (földjeinek zöme ma a Bólyi Rt. révén Csányi Sándor „uradalmához" tartozik).

Az Alcsúton székelő József királyi herceg 15 ezer holdas birtoka legfeljebb hatmilliárdot érne, igaz, ha ehhez hozzáadjuk tihanyi, a Kádár-korszakban pártüdülőként szolgáló kastélyát, illetve Józsefhegyi, ma Várszegi Gábor által lakott házát, eljuthatnánk a tízmilliárdos határig.



Bérházak, uradalmak, paloták

A harmincas évekre már a 19. század végén, a nagy gründoló időszakban meggazdagodott pénzarisztokrata családok vagyona is nagyrészt ingatlanba transzformálódott.

A Dreher sörgyáros család 13 ezer holdas martonvásári uradalma - a legnagyobb nem arisztokrata kézben lévő földbirtok - kataszteri jövedelme 183 ezer aranykorona volt, ami önmagában is jó hétmilliárdos értéket jelent.

Báró Harkányi János 8750, báró Weiss Manfréd örökösei 5700 holdas birtokot mondhattak magukénak. A tőzsdeelnök Kornfeld Zsigmond báró fia, Móric 4200, a Hatvany család tagjai együtt 6000 holddal rendelkeztek. A földbirtoknál lényegesebb volt e családoknak a pesti bérházak, bérpaloták tulajdonlása.

A Budapesti Ingatlanok Címtárának 1933-as kiadása nemcsak valamennyi budapesti ingatlan tulajdonosát közli, hanem az épületek adóköteles bérjövedelmét is. (De jó lenne most is ilyen, közkézen forgó nyilvántartás...) Persze a terhek ebből sem derülnek ki, de az infláció miatt a pesti ház tu laj do nosok 1926 után jóformán tiszta lappal indultak.

Az ekkor bevezetett pengő 12 500 inflálódott papírkoronának felelt meg, és egy korábbi aranykorona 1,16 pengő volt. A pengő aranyalapon számított értéke ma 1200 forintra tehető, ami körülbelül meg is felel az ingatlanértékek alapján számított átváltási kulcsnak. A legnagyobb pesti bérházak (a Deák téri Anker ház 325 ezer vagy a Jászai Mari téren álló Palatinus ház 341 ezer pengő adóköteles bérjövedelemmel) banki, részvénytársasági tulajdonban voltak. Mintegy negyven olyan, egyenként százezer pengőnél több bérjövedelmet hozó - vagyis az akkori árak alapján kétmillió pengőnél értékesebb - ingatlan volt, amely magánszemély tulajdonában állt.

Ezek közül a sörgyásörgyáros, svájci eredetű, a Dreherekkel többször is összeházasodott Haggenmacher család tagjai a Lipót körúton és az Andrássy úton ötöt is birtokoltak több mint nyolcmillió pengő értékben. (Ezzel ma bekerülnének a tízmilliárdosok klubjába.)

A budai ásványvízen meggazdagodott Saxlehner család Andrássy úti házai is több mint kétmillió pengőt értek, és a listán ma már ismeretlenül hangzó nevek is szerepelnek. A kiskorú Havas László a Váci utca 9-es ház tulajdonosaként 180 ezer pengő adóköteles bérjövedelemmel rendelkezett, ami éppen másfélszerese volt Horthy Miklós éves kormányzói tiszteletdíjának. A Vécsey utca 4. alatti, Szabadság térre néző luxusbérpalota birtokosa, Klein Miksa sem panaszkodhatott 117 ezer pengős bérjövedelmével. (A százezer pengős bérjövedelmet hozó ingatlanok mai értéke 2-2,5 milliárd forint lehet.)


Iparbárók és bankárok

A legnehezebben felbecsülhető a harmincas évek nagy bankár-gyáros családjainak vagyona, éppen a magán- és üzleti jellegű vagyon keveredése miatt. Az egymással többszörösen összeházasodott Weiss, Mauthner, Chorin, Fellner és Buday-Goldberger családok tagjai közül kerültek ki a kor legnagyobb adófizetői. Mint nemrég a Rubicon című folyóiratban is megjelent, 1935-ben a legnagyobb adózók listáját 398 ezer pengővel Dreher Jenő vezette, őt követte Chorin Ferenc (Weiss Manfréd sógora, a Rimaurányi-Salgótarjáni Vasmű elnöke) 386 ezer, József királyi herceg 359 ezer pengővel. Weisz Fülöp (a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank erőszakosságáról hírhedt elnöke) 303 ezer, Fellner Pál 299 ezer, Buday-Goldberger Leó textilgyáros 263 ezer pengős jövedelemmel szintén bekerült az első tízbe.

A bankárok és gyártulajdonosok bevallott jövedelme alapján nem könnyű a vagyonukat megbecsülni, mivel a bennhagyott jövedelem nem vált láthatóvá. A vagyonadó - amely persze az üzleti vagyon zömére nem terjedt ki - már sokkal árulkodóbb információ. Budapest Főváros Statisztikai Évkönyvéből kiderül, hogy 1937-ben 5-10 millió pengő közötti vagyonadóalappal kilenc keresztény és három izraelita budapesti lakos rendelkezett (a felekezet szerinti vagyonmegoszlást bemutató statisztika a kor szomorú tükre). Az ő átlagos vagyonuk 7,2 millió pengő volt, mai értékben mintegy 8,5 milliárd forint. Köztük alighanem megtalálható Chorin Ferenc és Buday-Goldberger Leó is.

Hárman náluk is gazdagabbak voltak (valószínűleg gróf Károlyi László, József királyi herceg és a szintén budapesti címmel rendelkező Festetics Sándor gróf), átlagosan 13 millió pengős vagyonukkal (ma 15,5 milliárd forint lehet). A korszak tőzsdei újságírói, elsősorban a pesti pénzarisztokrácia világát jól ismerő Radnóti József több tízmillió pengős részvényvagyonokról írtak, sőt Chorin Ferenc vagyonát a Weiss-örökséggel együtt a harmincas évek végére - amikor a tőzsde már kilábalt a nagy válság okozta sokkból - 40 millió pengőre is becsülték. Ez már mai értékben 50 milliárd forint, ami egy mostani listán is tisztes helyezést hozna. Persze, az akkori hibahatár sem volt kisebb, mint a mai becsléseké.