Bár az elemzők szerint a Kúria a várható tartalommal hozott jogegységi döntést a deviza alapú hitelekkel kapcsolatos egyes elvi kérdésekben, a döntés után szárnyalni kezdett a forint. A kúriai döntés és a forintárfolyam közötti összefüggés nyilvánvaló: a jogegységi eljárásban feltett - közgazdászok számára néhol furcsának tűnő - kérdésekre elvben adható válaszok némelyike alapvető piacgazdasági axiómákat és/vagy evidens jogi alapelveket kérdőjelezhetett volna meg. Ezeken az elvi - forintgyengítő hatású - dolgokon túl esetenként gyakorlati következményekkel is számolni kellett volna. (Ezeknek természetesen szigorúan tilos befolyásolnia a bírói döntéshozatalt a jogállamiság szabályai szerint, a piaci szereplők cselekedetiet azonban nyilván nem.) Ide tartozik, hogy szerződések ilyen tömegének jogi aktussal történő tartalmi megváltoztatása komoly beavatkozás a gazdaság és a pénzügyi szféra életébe. Nem pusztán arról van szó, hogy a bankoknak mekkora veszteségük keletkezett volna adott esetben, hanem arról is, hogy például elvben olyan helyzet is teremtődhetett volna, amely svájci frank és euró vételekre, azaz forinteladásokra kényszerít, ezzel értelemszerűen pofont adva a forintnak.

Ha valóban az a döntés született, amit a piacon vártak (s amely így a tankönyvi igazság szerint beépül az árakba), akkor elvileg nem kellett volna erősödnie a forintnak. Mégis ezt tette, s nemcsak hirtelen fellángolásról van szó: a bűvös 300 forintot a döntés előtt szignifikánsan meghaladó euróárfolyam a döntés kihirdetése után bőven e lélektani határ alá esett. Tehát mintha mégis meglepetés lett volna a döntés, hiszen a forintárfolyamot gyors korrigálásra késztette.

Nem az a döntés született

Az ellentmondás talán akként oldható fel, ha úgy fogalmazunk: az a döntés született, amelyet közgazdasági és jogi alapismeretekkel rendelkező, jogállamiságban hívő emberek racionálisnak tartottak. Ha feltételezzük, hogy a befektetők túlnyomó többségére az ismeretekre vonatkozó kritérium megáll (ami reális, hiszen a piacot intézményi befektetők adásvételei uralják), akkor a dolgokat inkább úgy kommentálhatjuk: nem az a döntés született, amitől a befektetők egy része félt. Hogy miért félt, ne firtassuk. Koncentráljunk inkább arra, mitől félt - a jogegységi eljárásban feltett, a téma szempontjából leglényegesebb kérdések és az arra adott válaszok (pontosabban azok ellenkezőjének vizsgálata) nyomán.

Mitől félt a piac?

Féltek egyesek attól, hogy esetleg kimondásra kerül: a deviza alapú kölcsön valójában forintkölcsön, ennélfogva az adós nem viseli a devizaárfolyamváltozások hatását. Bizonyára tömegek ujjongtak volna az utcai tüntetők sorában, hosszú távon pedig nyilván néhány vesztésre álló tőzsdei befektetőnek is eszébe jutott volna: a devizapozíció valójában forintpozíció, így az árfolyamváltozások hatását viseltessük valaki mással. Bankkal, brókerrel, akárkivel. A bíróság, ha következetes (ami feladata), segít. Nyilvánvaló, hogy ebben a koordinátarendszerben az intézményes devizapiacot előbb-utóbb be kellett volna zárni.

Féltek egyesek attól, hogy kimondásra kerül: a deviza alapú kölcsön konstrukciója alapján megkötött szerződések valamilyen címen érvénytelenek. Azért, mert az adóst árfolyamkockázat terheli. Magyarán, mert az adós utóbb rosszul is járhat. Az analógia ugyanaz: ilyen alapon a devizapiaci ügyletek is érvénytelenek, mert a feleket árfolyamkockázat terheli. Utóbb egyikük vagy másikuk rosszul is járhat, sőt nagy valószínűséggel rosszul is jár majd. Nem lesz többé forint/euró árfolyam, hiszen ilyen csak érvénytelen ügylet keretében alakulhat ki. Gyengülni sem tud tehát a forint, ami egyeseknek nyilván öröm, azonban a piac fogalma már nem értelmezhető...

Féltek egyesek attól, hogy esetleg a bíróság azt mondja: A bírói szerződésmódosítás arra való, hogy társadalmi méretű gazdasági változásoknak azonos típusú szerződések nagy tömegét hasonlóan - csak az egyik fél számára hátrányosan - érintő következményeit orvosolja. Innentől kezdve, elég ha sokan vagyunk és gazdasági (pl.árfolyam-)változások miatt buktunk: irány a bíróság és máris fordul a kocka.

Kevesen féltek

Ezek lehettek az alapvető félelmek, amelyek a döntés előtt 303 közelébe lőtték fel az euró forintban kifejezett kurzusát, majd kiárazódásukkal a forint a helyére került, ami a 299-es szint környékét jelenti. Persze a 303 forintos korábbi szint azt is mutatja, kevesen féltek - ugyanis a leírt félelmek esetleges valóra válása talán akár jóval 500 forint feletti kurzust is indokolhatott volna. A 303 forintra, mint a piaci várkozások eredőjeként (tehát egyfajta súlyozott átlagra) tekintve azt mondhatjuk: kevesen féltek. Ilyen értelemben tehát mégis igaz, hogy a döntés az általános (többségi) várakozásoknak felelt meg.

A félelmek - akár sokakat, akár keveseket érintettek - alaptalannak bizonyultak. Marad a piacgazdaság, akkor is, ha ez nem mindenkinek tetszik és akkor is, ha emiatt sokan - akár közgazdasági járatlanságból, akár felelőtlenségből fakadó kockázatvállalásuk miatt - nagyon nehéz helyzetbe kerülnek. És lesz devizapiac, így forintárfolyam is, utóbbi emaitt még picit erősödni is tudott...

Tájékoztatás

A jelen oldalon található információk és elemzések a szerzők magánvéleményét tükrözik. A jelen oldalon megjelenő írások nem valósítanak meg a 2007. évi CXXXVIII. törvény (Bszt.) 4. § (2). bek 8. pontja szerinti befektetési elemzést és a 9. pont szerinti befektetési tanácsadást.
Bármely befektetési döntés meghozatala során az adott befektetés megfelelőségét csak az adott befektető személyére szabott vizsgálattal lehet megállapítani, melyre a jelen oldal nem vállalkozik és nem is alkalmas. Az egyes befektetési döntések előtt éppen ezért tájékozódjon részletesen és több forrásból, szükség esetén konzultáljon személyes befektetési tanácsadóval!