A jól bevált és az unortodox monetáris politikai fogások is kemény falakba ütközhetnek, s hatásuk erősen megkérdőjelezhető. Legalábbis erre utal két befektetési bank elemzőinek nemrég publikált elemzése.

Nem jó a leértékelés

Az exportorientált gazdaságok jegybankjai részéről az egyik gazdaságélénkítő csodaszernek tartott leértékelés nem akar működni az elmúlt években  - állítják a HSBC elemzői a Bloomberg szerint. Ha erre készülnek, akkor sok szerencsét nekik, de ne várjanak sokat tőlük. Egy ideje ugyanis a devizaárfolyam gyengítése nem azt a hatást éri el, mint amit remélnek tőle - írják.

Szerintük 2008-at követően nincs arra bizonyíték, hogy bármely nagyobb gazdasági régiónak huzamosabb ideig sikerült volna nyernie azon, hogy gyengébb volt devizája. Állításukat szerintük  a Világbank egy tanulmánya is megerősíti, hogy a 2004-2012-es időszakban a devizaleértékeléssel próbálkozó országoknál ez az eszköz csak fele olyan hatásos volt a gazdaságok élénkítésében, mint az azt megelőző nyolcéves időszakban.

Emlékeztetnek, hogy az alkalmazkodó monetáris politika alapvetően két csatornán keresztül igyekszik élénkíteni a gazdaságot. Az egyik a kamatvágás, amely elvileg arra ösztönzi a vállalatokat, hogy nagyobb mértékben vegyenek fel hiteleket, a másik a leértékelés, amely az adott országban előállított termékeket vonzóbbá teszik az exportpiacokon. Azzal párhuzamosan, hogy számos országban gyengélkedik a hazai fogyasztás, egyre több ország próbálkozik leértékeléssel élénkíteni gazdaságát. Azonban itt kerül a légy a levesbe - mondják a HSBC szakértői - ez pedig a világkereskedelem növekedési ütemének jelentős lassulása. Az egymással versengő leértékelések egyszerre lehetnek okozói és tünetei ennek a jelenségnek - írják.

Ellustul a gazdaságpolitika

A jegybankok részéről az igény arra, hogy nagyobb legyen országuk árui iránt a külföldi kereslet arra ösztönzi a jegybankokat, hogy egyre inkább ezekhez az eszközökhöz nyúlnak. A probléma csak az a szakértők szerint, hogy az adott országok kereskedelmi mérlegének javulása a leértékelés során nem a külföldi kereslet növekedése, hanem az import csökkenésén keresztül következik be.

Azok az országok, amelyek az árfolyam leértékelése során azt tapasztalják, hogy az import csökkenése miatt kereskedelmi mérlegük hirtelen látványosan javult, azzal kell ezután szembenézzenek, hogy nem következik be az export remélt felfutása. Ennek oka, hogy a jelenlegi környezetben túl sokan próbálnak ezzel az eszközzel élni a gazdaság élénkítése érdekében.

Az egymással versenyző leértékelések így szerintük csak arra elegendőek, hogy a szomszédokat "koldusbotra juttassák". A leértékeléssel nagyobb szeletet kiharapni az exporttortából taktika így egy zéróösszegű játék, hol csak egymás kárára nyerhetnek a szereplők - véli a Világbank. A HSBC szakértői szerint viszont ez a játék nem hogy zéróösszegű lenne, de összességében mindenki veszít vele. A gyengébb árfolyam ugyanis elfedi az adott ország strukturális problémáit, s ezáltal a gazdaságpolitikai döntéshozókról átmenetileg lekerüljön a nyomás, hogy a szükséges strukturális reformokat végrehajtsák.

Hasonló problémákat jelent vállalati szinten is a leértékelés, a vállalatok ugyanis ilyenkor hajlamosak elmulasztani a termelékenység növeléséhez szükséges beruházásokat, különösen akkor, ha ezekhez importból kellene beszereznie az alapanyagokat.

Vannak persze ellenpéldák is, az Egyesült Államok 2009-2010-ben, Japán 2013-2014-ben és az eurózóna a kvantitatív lazítás megindítása után viszonylag stabil növekedést ért el exportjában, azonban ez inkább volt köszönhető az általános világgazdasági konjunktúrának, semmint a deviza leértékelésének - állítják a HSBC szakértői.

Nem jó a kvantitatív lazítás sem

A Goldman Sachs elemzői hasonló következtetésre jutottak elemzésükben a laza monetáris politika hatásosságával kapcsolatban is. A befektetési bank két közgazdásza által készített anyag szerint az előbb említett hatásmechanizmus érvényesül a túlságosan nagylelkű, unortodox módon laza monetáris politika nyomán is. Ha a monetáris politika túl laza, azzal leveszi a terhet a gazdaságpolitikai döntéshozókról, hogy a valódi gazdaságélénkítés irányában tegyenek meg lépéseket. Ezzel az unortodox monetáris politika csapdába esik, a szükséges lépések hiányában ugyanis egy idő után visszavonhatatlanná válik.

Ez akkor válhat igazán veszélyessé, ha az infláció megindulna felfelé és a jegybaknak lépnie kellene, de nem teheti. Ezzel megvan az esélye annak, hogy az infláció jóval a jegybank által kívánatos érték fölé emelkedjen. A Goldman elemzői szerint tehát ha valaki nem megszokott monetáris élénkítő eszközökkel kíván élni, azt csak úgy érdemes elkezdenie, ha megvan a terve arra, hogy tudja visszavonni azokat.

Tájékoztatás

A jelen oldalon található információk és elemzések a szerzők magánvéleményét tükrözik. A jelen oldalon megjelenő írások nem valósítanak meg a 2007. évi CXXXVIII. törvény (Bszt.) 4. § (2). bek 8. pontja szerinti befektetési elemzést és a 9. pont szerinti befektetési tanácsadást.
Bármely befektetési döntés meghozatala során az adott befektetés megfelelőségét csak az adott befektető személyére szabott vizsgálattal lehet megállapítani, melyre a jelen oldal nem vállalkozik és nem is alkalmas. Az egyes befektetési döntések előtt éppen ezért tájékozódjon részletesen és több forrásból, szükség esetén konzultáljon személyes befektetési tanácsadóval!