BUX
37575

Csányi Sándor: "Nem is dicsőség gazdagnak lenni."

A munkáról, a hobbiról és befektetéseiről is nyilatkozott a NAPI Gazdaságnak Csányi Sándor, az OTP Bank elnök-vezérigazgatója.

NAPI, 2004. december 30. csütörtök, 10:04

- Ismeri a Csizmás Kandúr meséjét?
- Gyerekkoromból rémlik…
- Akkor biztosan nem tudja, hogy így is emlegetik, emlékeztetve a klasszikus Grimm-mesének arra a részére, amikor bármiről kérdezi valaki, hogy kié, a válasz mindig az: hát a Csizmás Kandúré.
- Ezt még nem hallottam.
- Két olyan kiadvány is megjelent, amely a leggazdagabbakról szól, és ön mindkettőben szerényen tartózkodott attól, hogy dobogós helyet foglaljon el. Előbbi kérdésemmel is azt akartam sugallni, hogy valószínűleg többen vagyunk, akik biztosan jóval előrébb sorolnánk. Szégyen ma Magyarországon nagyon gazdagnak lenni?
- Hát nem is dicsőség! Jó lenne ha nemcsak a munkának - ami jellemzően napi 12-16 óra - lenne becsülete, hanem annak is, hogy ezzel valaki mit tud létrehozni. Nálunk - sajnos - még erős a "sárga irigység" faktor. Annyiban szerencsésebb vagyok talán másoknál, hogy az én gyarapodásom a nyilvánosság előtt zajlott. Sokszor írtak róla. A vállalkozást egyébként még a hetvenes években könyvvizsgálóként, okleveles árszakértőként próbáltam ki a GMK-csoportok működésének időszakában. Az attitűd azonban korábbi keletű: diákként az étkezési jegyek felvásárlásával és forgalmazásával tudtam az akkori körülmények között a többieknél jobb anyagi helyzetbe kerülni. Az OTP Bank privatizációja után az opciós részvényprogram révén persze jókora értékhez jutottam, de ez mindenki előtt ismert.
- Persze ahhoz, hogy ilyen hallatlanul jól jövedelmező legyen a bank első vezetőjének lenni, óriási eredményeket kellett felmutatni. Az OTP sikerének egyik titka szerintem, hogy eddig "édes gyerekének" tekintette, vagyis személyes és politikai kapcsolatait érzékelhetően a csoport hasznára igyekezett kamatoztatni. Egyre kiterjedtebb azonban a Csányi-birodalom. Saját vállalkozásai nem állnak a szívéhez közelebb, mint a bank?
- Ha azt nézzük, hogy a figyelmem és az erőm hogyan oszlik meg, akkor 95 százalék minden túlzás nélkül az OTP Bankra jut. Ez nem jelenti azt, hogy a többi érdekeltségemre ne kellene ügyelnem, hiszen bármely vállalkozásom sikertelensége lerombolhatná azt az imázst, amit a bank esetében felépítettem. Így a kár a számszerű veszteségnél is jóval nagyobb lenne. A jobb kezelhetőség érdekében egyébként a következő évtől, amint a törvény engedi, létre akarok hozni egy holdingvállalatot, amely minden cégemet magába foglalja majd. Ennek élére pedig olyan vezetőket választok, akik biztosítják, hogy a cégcsoport minél önjáróbb legyen.
- Az ön világa sokak számára csak a mesékéhez hasonlítható. Ezért talán nem furcsa, ha ismét innen veszem a hasonlatot: a legnagyobb magyar bank mindenható irányítójaként vállalkozni olyan, mintha valaki hétmérföldes csizmában futna, míg mások ólombetétes bakancsot viselnek.
- A cégeket magánszemélyektől vettem, azok piaci körülmények között tevékenykednek. Nem kapnak különös támogatást, és nem veszi őket körül a többitől eltérő szabályozási környezet. Az üzleti szférában persze előnyt jelent az ismertség, amellyel kétségkívül rendelkezem. De ez csak az egyenlő feltételek mellett ad egy kicsit több esélyt. Ha nem jó az ár, a minőség, akkor mintha nem is lenne.
- Érdekeltségeit (legalábbis azokat, amelyekről tudomásunk van) figyelve szembetűnő az agrárium jelentősége. Ezt a terület iránti - életpályájából is kikövetkeztethető - személyes vonzalom magyarázza, vagy inkább az, hogy itt látja napjainkban a legjobb befektetési lehetőségeket?
- Ez csak felületes szemlélő számára tűnhet így. Az én legnagyobb "érdekeltségem" ugyanis az OTP Bank. A második helyen ingatlanfejlesztési projektek, működő ingatlanok állnak, jelentős részük egyébként külföldön van. Csak ezután következik a mezőgazdaság és az élelmiszeripar. Azt gondolom, hogy magánportfólióm eléggé diverzifikált.
- Az alap tehát a bank, amely eddig minden baljós jövendölés ellenére tartja piaci pozícióját. A versenytársak azonban talán sohasem voltak annyira aktívak, mint manapság. Néhányan már most egyenesen azt állítják: látszanak a repedések az OTP páncélján, a következő évben pedig bekövetkezhet a régóta esedékes átrendeződés.
- Az európai színtéren konszolidációt várok, az erős koncentráció oldódását Magyarországon pedig természetes jelenségnek tartom. Repedéseket én nem látok, az azonban tény, hogy a devizahitelezés terén nem jeleskedtünk annyira. De ez így volt régebben is. A magas kamatszint a külföldi tulajdonú bankok devizahitelezésének kedvez, de a következő hónapokban, években a kamatszint csökkenése ismét vonzóvá teheti a forinthiteleket. A következő év - véleményem szerint - ezzel együtt nem hoz akkora növekedést, mint a korábbiak. Nekünk sem és másoknak sem. Magyarországon az a célunk, hogy ne csökkenjen drasztikusan a piaci részesedésünk, a stagnálás vagy a kis mértékű csökkenés elfogadható. Dinamikus előretörésre nem hazai pályán számítok.
- Az ígéretes kinti piacokon azonban nem mindig sikerül a vásárlás. Hogyan viseli az ilyen kudarcot?
- Bármelyik bankot - persze kivéve azt, amely esetében a főszerepet nem üzleti, hanem politikai szempontok játszották - meg lehetett volna kapni. Egyszerűen az általunk reálisnak tartottnál többet kellett volna fizetni érte. Az nem kudarc, ha valaki ránk ígér. A kudarc az lenne, ha túl drágán vennénk valamit, amiről azután kiderül, hogy a felét sem éri. Ezt pedig a bank vezetőjeként is és magánemberként is mindig igyekszem elkerülni.
- Visszatérve a hazai folyamatokra: az OTP befektetők számára is vonzó teljesítményét egy ideje - már csak méreténél fogva is - nem a mérlegfőösszeg növekedése, hanem a remek jövedelmezőség adja. A kamatszint normalizálódása azonban utóbbinak aligha tesz jót.
- Az alacsonyabb kamat valóban alacsonyabb marzsot jelent, de egyúttal a befektetési és beruházási kedv élénkülésével, a hitelfelvétel növekedésével jár. A két hatás a bankok szempontjából kiegyenlíti egymást.
- A pénzügyes különadó azonban, amelynek bevezetésére bankártól szokatlanul éles hangon reagált, jövőre vélhetően a már apadó marzsokat nyirbálja. Az extraadó bejelentésének körülményei azt hiszem sokak számára még mindig emlékezetesek. Máig hallani: a kormányzat gyengeségének jele, hogy hagyták, Csányi a miniszterelnököt és a pénzügyminisztert is "magához rendelje". Akad viszont, aki azt gondolja, valami bonyolult háttéralku született.
- Elmondtam már nagyon sokszor: a miniszterelnök egyszerűen gesztust gyakorolt. Az érintettek ugyanis jól tudták, hogy ez az adó indokolatlan, minden közgazdasági racionalitást nélkülöz. Bárki bármit gondol, nincs akkora befolyásom és hatalmam, hogy én "mozgassam" a miniszterelnököt.
- Éppen ezért nem csábítja a politikai porond? Mindenesetre rendszeresen szárnyra kapnak olyan híresztelések, hogy jegybankelnök szeretne lenni, felmerült a neve potenciális pénzügyminiszterként… Manapság ráadásul divat olyan embereket a közszolgálatba hívni, akik üzletemberként már bizonyítottak.
- Nem töröm a fejem ilyesmin, és nem is kívánkozom semmilyen politikai pozícióba.
- Elméletben létezik olyan pozíció, hatalom, feladat, amely ilyen váltásra csábítaná?
- Nem létezik.
- Még terjeszkedik? Mikorra várhatjuk egy újabb hazai cég megvételéről a bejelentést?
- Belföldi befektetéseim mellé még azt a három célpontot igyekszem megszerezni, amit már kinéztem, azután a határokon túlra tekintek.
- Melyek ezek a célpontok?
- Ugye nem gondolja komolyan, hogy elmondom…
- Az ön neve szóba került a Magyar Hírlap egyik vevőjeként. Volt olyan fázis, amikor biztosnak látszott ez az üzlet. Pedig kevés olyan dolog van jobban kirakatban, mint a médiabefektetés.
- Valóban mérlegeltem, de végül úgy döntöttem: újságba semmiképp sem szállok be. A média egyelőre távol áll tőlem.
- És a televízió…
- Nincs eladó televízió.
- Annyi mindent sikerült eddig elérnie, hogy óhatatlanul felmerül, mi hajtja még? Durván úgy is lehetne fogalmazni: mennyi az elég?
- Ez olyan, mint a Gazdálkodj okosan játék. A megfelelő minőségű élethez szükséges javak magamnak és a családomnak (és itt nem csak a gyerekek iskoláztatásának költségeire, hanem például lakásra és kocsira is gondolok) már tulajdonképpen azelőtt "összejöttek", hogy az OTP Bank élére kerültem. Ez a történet nem erről szól. Aki tud ultizni, érti miről beszélek. Ha az embernek van sansza, akkor játszik, és a lapjaiból igyekszik a lehető legtöbbet kihozni.