BUX
38616

Érdemes-e külföldi áramrészvényt venni?

Nemcsak a magyar áramszolgáltatókra nehezedik nyomás az árpolitikát illetően, így befektetési céllal nehéz jó célpontot találni a szektorban.

Palatinszky Péter, 2013. január 15. kedd, 16:44

A Napi Gazdaság keddi számának cikke

Erősen kettévált az európai áramszolgáltatók mezőnye, a stabilnak tekinthető piacokon (német, francia) szinte gondolkodás nélkül szabadulnak a befektetők a részvényektől, míg a periféria piacai szárnyaltak az utóbbi hónapokban. Ez különösen a stabil nyugat-európai cégek osztalékfizetési potenciálja ismeretében meglepő, a befektetők egyelőre nem tekintik vonzónak a 6-7 százalékos osztalékhozamot. Elgondolkodtató továbbá, hogy a jelenlegi nyomott árak mellett sem tartoznak az elemzők kedvencei közé, a szabályozó hatóságok árképzésre gyakorolt nyomása Európa-szerte ismert jelenség. Jelenleg meglehetősen nehéz vonzó célpontot találni a fundamentumok alapján.

A francia EdF legfrissebb leminősítési hulláma a Flamanville EPR finanszírozásával kapcsolatos híreknek köszönhető, e szerint a költségek 2,5 milliárd euróval növekednek. Az utóbbi hónapok bővelkedtek a negatív hírekben, az árszabályozás felülvizsgálatától kezdve a francia energiapolitika újrafogalmazásáig kevés örömteli esemény érte a részvényeseket. A tavalyi év elején még 19 euró környékén mozgó papír 14 euró alá esett, ezen a szinten 7 alatti P/E-ről és 88 százalékos könyvértékről beszélhetünk. Az elemzői konszenzus a 2013-as évre további profitcsökkenést valószínűsít, ennek megfelelően a tartás a leggyakoribb ajánlás. A célárak szinte folyamatosan csorognak lefelé, és nem kizárt, hogy az aktuálisan megjelölt 16,4 eurós szint is elérhetetlenné válik a közeljövőben. Az osztalék mértéke egyelőre nem változik, így a mostani szinten 8,24 százalékos hozammal kalkulálhatunk, ami kifejezetten vonzónak számít.

Napi grafikonok

A spanyol Endesa részvényei a nyár közepe óta megtáltosodtak, a dél-európai adósságproblémák enyhülése meghozta a vevőket, néhány hónap leforgása alatt 50 százalékkal drágult. Az erősödést támogatta a spanyol kormány intézkedése, miszerint elismert újabb költségelemeket, így rendkívüli nyereséget nyújtott a szolgáltatóknak. A 17,6 eurós árfolyam 91 százalékos könyvérték mellett 10 körüli P/E-t jelent, 4,1-es EV/EBITDA szint mellett, míg a célárak 19,4 euró felett vannak.

Az olasz ENEL 5 százalékos osztalékhozama az olasz hozamkörnyezetben egyáltalán nem annyira vonzó, ez az árfolyam-várakozásokon is meglátszik; a tavalyi mélypontot ugyan 50 százalékkal meghaladta, de ezzel együtt az elemzők által valószínűsített éves célárak átlagát is. Az angol SSE eddig is a legmagasabban árazott részvénynek számított a mutatói alapján, az 1466 pennys árfolyam a könyvérték 270 százalékát jelenti 13 feletti P/E és 9 feletti EV/EBITDA mellett, így nem meglepő, hogy a hozzáértők egyöntetűen tisztes távolságtartást fogalmaznak meg vele kapcsolatban. A közeljövő profitnövekedési dinamikája sem támasztja alá a jelenlegi árszintet, egyedül a 6 százalék feletti osztalékhozam tekinthető vonzónak.

Az RWE látványos stratégiai váltása továbbra sem győzte meg a befektetőket, nem biztos, hogy ez a megfelelő időpont a beszállásra, azonban a 6,5 százalék körüli osztalékhozam továbbra is impozánsnak tekinthető. A részvény kifejezetten alulteljesítette a piacot, az E.On-hoz hasonlóan, és az elkövetkező időszak fundamentumai is óvatosságra intenek. A következő három év profitcsökkenése borítékolható, ez azonban nem veszélyezteti az osztalékfizetést, a kivárás részben a közelgő német választásoknak tudható be. További, nehezen megítélhető veszélyforrás a Gazprommal kötendő gázszerződés hatása, így jelenleg csak az igazán kockázatkedvelő befektetőknek ajánlott a két német részvény. Az RWE jelenleg 30,825 euró, ami 7,5-ös P/E-nek és 122 százalékos P/BV-nek felel meg, míg az E.On 14,4 eurón 7,6 százalékos osztalék hozammal bír 10 feletti P/E mellett és jelenleg senki sem tartja vételre érdemesnek.