BUX
39766

Ön is nagyot bukhat, ha sokat ugrál

A modern internetes rendszerek arra is lehetőséget adnak, hogy kényelmesen és gyorsan változtassuk befektetéseink összetételét. Vannak azonban, akik ezt hajlamosak túlzásba vinni, túl aktívan kezelik portfóliójukat, amivel akár bukhatnak is.

Eidenpenz József, 2010. augusztus 20. péntek, 10:50

Sok kezdő befektetési alapos kisbefektető hajlamos arra, hogy vagyonának kezelését túlzásba vigye, túlaktivizálja magát, azaz állandóan az árfolyamokat lesse, izguljon napról napra, sőt gyakorta ugráljon egyikből a másikba attól függően, melyik konstrukció tűnik sikeresebbnek. Sokan azután egy szép napon rádöbbennek, hogy ezzel nem értek el semmit, hozamuk nem nőtt, sőt esetleg veszteségeket is okoztak maguknak, és jobban jártak volna, ha egy állandó portfólió mellett maradnak. (Esetleg általában a befektetési alapokat, kezelőiket hibáztatják maguk helyett is.)Pedig az alapkezelők szinte mindig közlik, milyen időtávra szánják az egyes befektetési alapokat, és ez az időtáv - nagyjából a pénzpiaci alapok kivételével - általában egy-öt év közötti szokott lenni. Állandó ki-be ugrálásra sehol sem biztatják az ügyfeleket, sőt a konstrukciók igen nagy hányadánál ezt még erősen gátolni is igyekeznek. Vagy úgy, hogy a forgalmi jutalék eleve jól láthatóan túl magas az ilyen jellegű tevékenységhez, vagy pedig bizonyos időnél - például egy hónap - rövidebb visszaváltások esetén kiemelt, büntető jellegű jutalékot szabnak ki. (Inkább elvi, mint gyakorlati kérdés, de az alapok célja, egyik lényege a tankönyvek szerint többek között éppen az, hogy az átlagemberek válláról levegyék befektetéseik napi szintű gondozásának terhét.)Ha valaki hajlamos ilyen hiperaktív módon közelíteni az alapokhoz, a tanulási folyamata lerövidíthető azzal, ha már az elején elgondolkodik azon, mi a célja, mit várhat befektetéseitől, milyen stratégia a legcélravezetőbb számára, és ezt számításokkal, modellkísérletekkel is alátámasztja. Két oldalról merül fel a kérdés: egyrészt lehet-e plusz árfolyamnyereséget elérni, ha folyamatos odafigyeléssel gyakran változtatgatjuk portfóliónk összetételét, másrészt pedig az így elért nyereséget nem viszik-e el a felmerülő költségek. Ami az első kérdést illeti, ismeretesek olyan kereskedési, spekulációs technikák is, amelyek segítségével napon belüli üzleteléssel is próbálnak világszerte sokan nyereséget elérni. Elvi akadálya nincsen annak sem, hogy a kisügyfél kisebb-nagyobb hullámvölgyeket kihasználni igyekezvén, pár naponta vagy pár hetente átstrukturálva portfólióját extra profitot érjen el egy egyszerű vagy összetett, de hosszabb távon mindenképpen változatlan alapportfólióhoz képest. Ha viszont valaki olyan tehetségesnek bizonyul, hogy a különböző mögöttes piacok, részvények, kötvények, nyersanyagok mozgásából ilyen jól tud profitálni, akkor ezt valószínűleg nem alapokon keresztül, hanem például a határidős indexpiacokon érdemes megtennie. Akkor lehet, hogy ügyesebb az alapkezelők nagy részénél, és nem érdemes rájuk bíznia a pénzét évi 0,5-3 százalékos vagyonkezelési költségek terhe mellett, érdemesebb közvetlenül befektetnie a tőkepiacon (legalábbis bizonyos tőkenagyság felett). Ha pedig nem képes ilyen rövid távú hullámlovaglásra, nem tudja megverni az alapkezelőket, de mégis extra hozamra vágyik, akkor érdemesebb hedge fund jellegű származtatott alapokba fektetnie a pénzét, amelyek talán - de nem biztosan - hatékonyabban végzik ugyanezt.Ha kisebb-nagyobb ingadozások kihasználásával lehet is némi extra hozamot elérni, költségoldalról még mindig kérdés, megéri-e erre játszani. Tegyük fel például, hogy egész évre hatszázalékos éves hozamot lehetne elérni kockázat- és fáradságmentesen, például állampapírban vagy lekötött betétben, pénzpiaci alapban. Ha ehelyett alapok között váltogatunk havonta egyszer - azaz évente 12-szer - és minden vételnél és visszaváltásnál egy-egy ezrelékes tranzakciós költséget kell fizetnünk, akkor havonta 0,2 százalékot, évente 2,4 százalékot fogunk kifizetni a költségekre. (Az említett egyezrelékes mérték azonban meglehetősen visszafogottnak mondható. Habár a hazai piacon akadnak olyan alapok is, ahol fix forgalmi jutalékokkal dolgoznak, ekkor nagyobb összegeknél ennél alacsonyabb díjtételek is kijöhetnek. Jellemzően igen alacsony az átmeneti kikötőnek használható pénzpiaci alapok jutaléka.)Felmerül az a kérdés is, hogy egyáltalán tudja-e a kisbefektető, mire is játszik, amikor alapok között ugrál. Az alapkezelők által aktívan kezelt alapok pillanatnyi portfóliója ugyanis nem ismert, a havi, féléves, éves jelentésekből is csak jelentős késéssel lehet értesülni összetételükről. Így lehet, hogy ingadozik az árfolyamuk, de nem tudni pontosan, miért, így ha sikerül is eltalálni egy jó rövidebb távú belépési vagy kilépési pontot, az sokszor inkább a véletlen műve. Ezért a kisbefektetők számára viszonylag rövid távú - de akkor is inkább hónapokról, mint hetekről szóló - spekulációra inkább a különböző indexalapok, ETF-ek alkalmasak, illetve a kockázatos befektetésekből pénzpiaci alapba, rövid kötvényalapba szállhatnak át.