BUX
39359

Túléltük az IMF-problémát?

Megnyugodott a piac, tudomásul vette az IMF-fel kapcsolatban kialakult helyzetet. A forint stabilizálódott, igaz, elég gyenge szinten, az állampapírokat azonban vitték, mint a cukrot, legalábbis a hosszú kötvényeket, ami egyértelműen jó hír.

Ádám Zsigmond, 2010. augusztus 2. hétfő, 08:42

A hétfői Napi Gazdaság cikkeÚgy tűnik, túl vagyunk a nehezén, legalábbis ami a Nemzetközi Valutaalappal folytatott tárgyalások megszakadásának piaci következményeit illeti. Mint ismeretes, az esemény némi pánikot okozott és erőteljes forintgyengüléssel járt. Ismét győzött azonban a "minden csoda három napig tart" igazsága, és ha nem is három nap, de egy hét után a kedélyek megnyugodtak. Mindez azt jelenti, hogy az erőteljesen gyengült forint piacán számottevő korrekció zajlott és az euró jegyzése a 282-286 forintos sávban stabilizálódott. Erre nem igazán mondhatjuk, hogy erős a forint, azt azonban mindenképpen, hogy az említett okból - legalábbis egyelőre - nem kell valamiféle földcsuszamlásszerű forintgyengülésre számítani, mint néhányan várták azt korábban. Az érem másik oldala, hogy belgazdasági okokból érdemi forinterősödésre is aligha lehet számítani, azonban nemzetközi tényezők hatására - s itt legfőképpen a dollár gyengülésére és a kockázatvállalási kedv általános növekedésére, valamint a régiós hatásokra gondolhatunk - akár ilyen szcenáriót is el lehet képzelni.Ami a nemzetközi tényezőket illeti, fordítva is igaz mindez, s ilyen okokból akár gyengülhet is a forint, ha azonban mégis történne valami pozitív esemény IMF-ügyben, az önmagában is komoly ok lenne az erősödésre. Fokozottan igaz tehát az általános szabály, hogy minden megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is - elég sok bizonytalansági tényező van jelenleg, s ezek eredőjétől függ leginkább a merre tovább. Az mindenesetre komoly nyugtalanító tényező, hogy a forint a régiós devizákhoz képest is gyengült, azaz a hazai problémák miatt korántsem menetelt együtt velük, mint az egyébként szokásos - ezért az esetleges nemzetközi optimizmusból is esetleg a szokottnál mérsékeltebben profitálhat.Nemzetközi téren leginkább a banki stresszteszt volt a múlt hét eseménye, amiről első körben azt állapították meg, hogy jól sikerült - leginkább ennek a hírnek tudható be az euró dollárhoz képest való erősödése -, azonban a szkeptikusok is hamar hallatták a hangjukat: szerintük nem volt elég "kemény" a teszt, könnyű volt átugrani a lécet, így az eredmény okán nem lenne szabad túlzottan optimistának lenni.Az euróval szembeni bizalomerősödés nemcsak a dollárt, de a svájci frankot is jelentősen gyengítette, ami hazai szempontból a magas frankalapú hitelállomány miatt lehet érdekes. Az állampapírpiacon egyértelműen a jó hírek domináltak. Ez leginkább azon látszik, hogy az aukciók többségén a tervezettnél nagyobb mennyiséget sikerült értékesíteni, igen kiegyensúlyozott hozamok mellett, azaz egyértelműen intenzívnek mondható a kereslet a magyar állampapírok iránt. Ez pedig azt jelzi, hogy az IMF-gond ellenére nem igazán félnek a külföldiek az államcsődtől. A három hónapos papír aukcióján igen érdekes az 5,46 százalékos átlaghozam - tekintettel arra, hogy a jegybanki alapkamat 5,25 százalék, ez kamatemelési várakozásokra utal. Ez azért meglepő, mert egy hosszú ideig tartó kamatcsökkentési sorozat után ugyan megállt a kamat (ami egyébként is már nagyon a levegőben volt), azonban igen merész döntés lenne felfelé elindítani azt, hiszen akkor a szokásos trendextrapolációs előrejelzések önbeteljesítő jóslatokként működve újabb és újabb emelésekbe kergethetnék bele a jegybankot. Úgy véljük tehát, ilyen lépésre csak rendkívül indokolt helyzetben - leginkább nagyszabású forintgyengülés esetén - van esély, igaz, ilyen szituációt kizárni nem lehet, noha egyelőre semmi jele.Az állampapírokhoz visszatérve, az igazi sikert a csütörtöki kötvényaukciók jelentették. Bár első ránézésre szépséghibának tűnhet, hogy az egyik sorozatból az elégtelen kereslet miatt a mennyiséget csökkenteni kellett, alaposabban szemügyre véve a helyzetet, ennek jelentősége elhanyagolható. Ez volt ugyanis a legrövidebb sorozat, a hosszabbakból pedig a mennyiséget emelte a kibocsátó, amit akár úgy is magyarázhatunk, hogy a rövidebb (hároméves) papírból azért volt kissé foghíjas a vételi oldal, mert minden vevő a hosszú papírokért tülekedett. Ha ez így van, az roppant kedvező, hiszen minél inkább hajlandók a befektetők hosszú papírokat venni, annál inkább mondhatjuk, hogy bíznak az ország jövőjében.