A rétes elődjének, a rétes bélesnek az elkészítése a következő: a hajszálvékony réteslapokat nem feltekerték, hanem rétegesen - akár 10-12 lapot is - egymásra rakták. (A rétes neve a réteges szóból származik.) A rétegek közé tölteléket raktak, majd a süteményt kemencében megsütötték. A 15-16. században említik először feljegyzések ezt a fajta édességet, amely nagyon hasonlít a közkedvelt keleti édességre, a baklavára, ezért nagyon valószínű, hogy a törököktől vettük át a finomságot. Egyébként rétegezett édességük más nemzeti konyháknak is van, például a horvátok, görögök burekja vagy a szerbek gibanicája. Az édes és sós töltelékekkel - túróval, almával, mákkal, meggyel, cseresznyével, dióval vagy káposztával - megbolondított feltekert rétes a 18. században született meg, igazán közkedveltté pedig az Osztrák-Magyar Monarchia idején vált. Az osztrákok erőssége a mai napig is az almás rétes, vagyis az Apfelstrudel, melynek bécsi változata a világ száz leghíresebb ételének egyike. Az azonban vitathatatlan, hogy a tökéletes rétes készítésének fortélyait a magyarok tudják csak igazán, nem véletlenül küldenek ide a világ minden tájáról cukrászokat tanulni. A hagyományos, kézzel húzott technika elsajátítása nem egyszerű, csak szakavatott kezek között válik a tészta hártyavékonnyá, hiszen úgy tartják, csak akkor elég vékony a réteslap, hogyha alatta el lehet olvasni az újságot.