Pénzeső hullott a világ mutárgypiacára

Százötvenmillió dollár − ez lett az új álomhatár a nemzetközi aukciós műtárgypiacon, miután az idén novemberi New York-i kortárs árverések után újra kellett írni számos világranglistát. A Christie's 63 tételes aukciója − ahol csak hat műtárgy nem talált gazdára − 691 583 000 dollár összforgalmat hozott, 196 millióval meghaladva az alig fél évvel korábban, ugyancsak a Christie's New York-i kortárs árverésén elért eddigi globális rekordot. A legnagyobb szenzáció azonban az volt, hogy Francis Bacon 1969-ben készült triptichonja, a Három tanulmány Lucian Freudról 80 millió dolláros kezdésről 127 milliós leütésig jutott − jutalékkal együtt így 142 405 000 dollárt kellett kifizetnie a vevőnek, ezt az összeget fogják nyilvántartani az aukciós rekordok történetében. A festmény értékét nyilván növelhette, hogy egyszerre kötődik a háború utáni brit művészet két nagyságához − jóllehet mind az ír születésű Baconnek, mind barátjának, egyben művészi riválisának, a Sigmund Freud unokájaként Berlinben született Freudnak csak fogadott hazája volt Nagy-Britannia −, de a piaci szereplők és a szaksajtó arra is emlékeztettek, hogy a Christie's eleve rekorddöntésre készült. A triptichont erős kampánnyal futtatták meg a nemzetközi műtárgyszcénában, nem csoda, hogy az aukciós termet sajtóbeszámolók szerint dugig megtöltötték az érdeklődők és az újságírók − a komoly vevőjelöltek persze megbízottaik révén, illetve telefonon licitáltak. A vásárló mindkét lehetőséget kihasználta arra, hogy kiléte homályban maradjon: a képet telefonos licitálónak ütötték le, róla a ház később közölte, hogy a New York-i Acquavella Gallery volt − az pedig nyilván nem magának vette meg, hanem valamelyik milliárdos kliensének.

Ha nem lett volna a Bacon-siker, akkor feltehetőleg még nagyobbat szólt volna, hogy ugyanezen az aukción megdőlt az élő művészek világcsúcsa is: Jeff Koons narancsszínű "lufikutya"-szobra jutalékkal együtt 58,4 millió dollárért talált gazdára. (Az 58 éves amerikai művész a kilencvenes években csinált öt hatalmas acélszobrot a lufihurkákból hajtogatott kutyák mintájára, más-más rikító színekben − mindegyik közismert gyűjtő tulajdonában van.) A legdrágább élő művész eddig a 81 éves német Gerhard Richter volt, akinek fotorealista képe a milánói dómtérről idén májusban a Sotheby'snél kelt el 31,7 millió dollárért − az ugrás tehát itt is jókora. Mindezen felül az is gazdagította a Christie's dicsőséglistáját − derül ki a ház közleményéből −, hogy összesen tíz művész ért el ez alkalommal aukciós életműrekordot, 11 tételt adtak el 20 millió dollár fölötti áron − ebből hármat 50 millió fölött − és az árverésre nem kevesebb, mint 42 országból regisztráltak potenciális ajánlattevők.

A felfokozott hangulat kitartott a Sotheby's egy nappal későbbi aukciójáig. A 61 tétel 88,5 százaléka gazdára talált, a 380 642 000 dolláros összértékesítés pedig a legmagasabb, amit az 1744-ben alapított ház valaha elért. Itt az amerikai pop-art atyja, Andy Warhol jutott új magasságba, amikor a 60−80 millió dolláros becsléssel indított, Silver Car Crash című képe 105 millió dollárért kelt el, közel 30 millióval felülmúlva Warhol 2007-ben a Green Car Crashsel elért korábbi aukciós rekordját. Vele együtt hét művész állított fel új életműrekordot a Sotheby'snél, és a regisztrációk terén se nagyon maradtak le a nagy riválistól, hiszen ide 39 országból futottak be az érdeklődők.

Szakértők szerint lehet, hogy nem sokat kell várni az újabb rekorddöntésekre − ezt támasztja alá az is, hogy egyre kevesebb idő telik el az álomhatárok áttörése között. A százmillió dollárt először Picasso lépte át a Pipázó fiúval, amelyért 2004-ben 104,2 millió dollárt adott valaki a Sotheby'snél. A következő százmillió fölötti árra − amit ugyancsak egy Picasso ért el − még hat évet kellett várni, utána viszont már csak két év kellett ahhoz, hogy 119,9 millióig jusson Edvard Munch Sikolyának egyik verziója a Sotheby'snél. Az aukciós árak emelkedését vetíti előre az is, hogy az aukciókon kívüli üzletek terén még nagyobb összegekről beszélnek − nem nyilvános értékesítésekről lévén szó, itt csak a kiszivárgott információkra lehet támaszkodni. Azt mindenesetre egyik érintett se cáfolta, hogy idén márciusban privát ügylet keretében több mint 155 millió dollárért cserélt gazdát Picasso Az álom című képe − Steven A. Cohen, a műgyűjtőként is az élvonalban levő hedge-fund-menedzser vette meg −, mint ahogy azt sem, hogy 2011-ben a katari uralkodócsalád 250 millió dollárt adott Cézanne Kártyajátékosokjának egyik változatáért. (Az egyik legismertebb posztimpresszionista kép korábban Giorgiosz Embirikosz görög hajómágnás tulajdonában volt, a privát licitálást örökösei szervezték meg.)

Ami manapság zajlik, annak nincs sok köze az igazi műkereskedelemhez − fanyalogtak sokan a rekordeső után −, az ultragazdagok rávetették magukat a műtárgyakra, ami ugyanúgy alkalmas a vagyon mutogatására, a trófeavadászatra, mint a legújabb luxusautó vagy egy szuperjacht. Jóindulatú megközelítésben ez arról szól, hogy − miként a Bloombergnek fogalmazott egy New York-i műkereskedő − sok az új gyűjtő, sok új falat kell megtölteni. Számos kommentár viszont arra hívta fel a figyelmet, hogy a médiaeseménnyé hizlalt nagy árverések, a divatos piacvezető galériák csillogó világának egyre kevesebb köze van ahhoz a közeghez, ahol az "átlagos" művészek és műkereskedők küzdenek a sikerért és az elismerésért. A Bacon-triptichon ára alig marad el attól a 154 millió dollártól − emlékeztetett a New York Times −, amelyet az Obama-kormányzat a 2013-as költségvetési évben a képzőművészet támogatására szánt.

Tény, hogy irdatlan összegekről van szó: már a két fent említett kortárs aukció együttes értékesítése is bőven egymilliárd dollár fölött van, ha pedig mindent egybeszámolnak, amit az aukciós házak novemberben tíz nap leforgása alatt a műtárgy-, illetve az ékszerárveréseken forgalmaztak, akkor a végösszeg megközelíti a kétmilliárd dollárt − közölte a Sotheby's. (A New York-i kortárs művészeti aukciókkal egy időben rendezte meg a két nagy ház a szokásos genfi óra/ékszerárverését is, ahol szintén világrekord született: a Rózsaszín álom nevű 59,60 karátos, élénk rózsaszín gyémánt jutalékkal együtt 76 325 000 svájci frankért − 83 187 381 dollár − kelt el a Sotheby'snél, ez csaknem 40 millióval több a három évvel korábban elért addigi csúcsnál.) Az is tény, hogy a vevők vagy az ajánlattevők között sok az újonc, de azért továbbra is jelen vannak a kortárs piac eddigi meghatározó szereplői, beleértve az igazi gyűjtőket meg azokat is, akik befektetési portfóliójukat akarják ezzel is bővíteni. Az pedig tagadhatatlan, hogy a műtárgypiacon manapság könnyű impozáns megtérüléseket felmutatni. A két novemberi csúcsárverésen 27 olyan műtárgy szerepelt, amely már korábban is kalapács alá került − mutatott rá Michael Moses, aki a világ egyik legnagyobb szaktekintélye a műkereskedelem pénzügyi vonatkozásai terén. A Christie'snél leütött 17 mű átlagos annualizált megtérülése 14,4 százalék volt, a Sotheby'snél elkelt tíz alkotásé 14 százalékos. A legmagasabb hozamot az érte el, aki 2010-ben a kisebb aukciósházak közé tartozó Phillipsnél 602 500 dollárért megvette Christopher Wool One Year No Halloween című absztrakt képét − ezt most 2,1 millióért vette meg valaki a Sotheby'snél.

Amúgy az se járt rosszul, aki az 1988 óta a New York-i tőzsdén jegyzett Sotheby's részvényeit választotta befektetésként. A papírok árfolyama idén évkezdettől november 10-ig 52 százalékkal emelkedett, ez több mint a duplája az irányadó Standard & Poor's 500 teljesítményének. Az árfolyamnak az se ártott, hogy a társaság 30,1 millió dollár veszteséggel zárta harmadik negyedévét − egyrészt ez 2,5 millióval kevesebb az egy évvel korábbinál, másrészt jellemzően kismértékű veszteséget könyvelnek el a mindenkori első és harmadik negyedévre, hiszen aukciós szempontból ezek a kevésbé aktív időszakok. A Sotheby's saját bevétele így is 58 százalékkal, 107,9 millió dollárra nőtt − emelte ki a ház közleménye −, a privát, vagyis az aukciókon kívüli forgalom 37 százalékkal, közel egymilliárd dollárra szökött fel, az itt elért jutalék pedig 77 százalékkal ugrott meg.

Mindez értékes fegyver lehet a Sotheby's vezetése kezében, hogy végképp visszaverhesse azt a támadást, amelyet nagy részvényese, Daniel Loeb milliárdos hedge-fund-menedzser indított ellene. A neves kortársgyűjtő azok közé tartozik, akiket a piacon finoman aktív befektetőnek neveznek − a szélesebb közönségnek inkább a tőzsdecápa kifejezés lehet ismerős. Az üzletember hedge fundja, a Third Point LLC idén augusztusban jelentette be az USA értékpapír-felügyeletének (SEC), hogy már öt százaléknál nagyobb részesedéssel bír a Sotheby'sben − azóta ezt 9,3 százalékra duzzasztotta −, és rögtön jelezte a háznak, hogy részt kíván venni az igazgatóságában, illetve az irányításban. Más amerikai befektetési társaságok is komolyan érdekeltek a Sotheby'sben, de eddig nem jelezték, hogy érdemben bele akarnának szólni az életébe. A korábban a Yahoo felforgatásáról elhíresült Loeb viszont nem sokáig várt: októberben a SEC-nek is elküldött levélben szólította fel lemondásra a Sotheby's elnök-vezérigazgatóját, William Ruprechtet, mert szerinte nem megfelelően vezeti a céget. A ház lemaradt a Christie'szel való versengésben olyan fontos területeken, mint a kortárs szegmens, illetve Kína és India, Ruprecht pedig generózus javadalmazásban részesül, de részvénypakettje minimális, vagyis nem igazán érdekelt a teljesítményben − fejtette ki a befektető. A Sotheby's − túl egy fagyos közleményen − egyelőre az ilyenkor szokásos "méregpirula" bevetésével reagált, azaz az igazgatóság elfogadott egy olyan szabályt, hogy senki nem szerezhet 10 százaléknál nagyobb szavazó érdekeltséget. Loeb ugyan jelezte, hogy akkor majd szövetségeseket keres a többi tulajdonos között, de az őszi eredmények, illetve a részvényárfolyam ismeretében talán nehezebb lesz másokat is meggyőznie arról, hogy rosszul irányítják a Sotheby'st.

A Christie'snek nincsenek ilyen gondjai. Az 1766 óta működő aukciósház egy időben nyilvános volt − 1973 és 1999 között a londoni tőzsdén jegyezték −, 1998-ban azonban elkezdte felvásárolni a francia Artémis holding és egy év alatt meg is szerezte. Azóta a Christie's nem tesz közzé mérlegadatokat, csak a lebonyolított forgalom összegéről számol be évente kétszer − hogy ezen nyereséget ért-e el, és ha igen, mekkorát, azt leginkább az Artémis mögött álló Francois Pinault tudhatja. A 15 milliárd dolláros családi vagyonával a Forbes milliárdoslistájának 53. helyén található Pinault nemcsak a ma Kering néven, korábban PPR-ként ismert francia luxusipari csoport alapító tulajdonosa, hanem a világ egyik legjelentősebb kortárs műgyűjtője is, aki 2006-ban megszerezte a velencei Canal Grandéra néző Palazzo Grassit, hogy méltó helyen mutathassa be kollekcióját. A 2008-as, a műtárgypiacot is megtépázó válság után ugyan olyan hírek keltek szárnyra, hogy Pinault esetleg eladná a Christie'st, ám erre végül nem került sor, sőt: a ház sikeresen újította meg stratégiáját, felismerve, hogy a kortársak piacán lehet új gyűjtőket szerezni, illetve hogy az új Eldorádót Ázsiában, mindenekelőtt Kínában kell keresni. A Christie's lett az első külföldi aukciósház, amelyik önálló működésre kapott engedélyt Kínában − a Sotheby's egy helyi partnerrel hozott létre vegyesvállalatot e célra −, és bár a sanghaji premier idén szeptemberben nem hozott kiugró forgalmat, mégis sikerként könyvelték el. A 25 millió dolláros összértékesítés önmagában nem jelentős − így is felülmúlta a várakozást −, de a Christie's, illetve tulajdonosa hosszú távra gondolkozik. Pinault az árverés előtt úgy nyilatkozott, hogy két-három évtizeden belül Kína lesz a világ első számú műtárgypiaca, hasonló szerepet fog játszani, mint amilyet a XIX. században Európa, a XX. században pedig az USA töltött be.

Egyes kategóriák rekorderei* (millió dollár)
Kategória	Műtárgy	Aukció	Ár**
Festmény	Francis Bacon: Három tanulmány Lucian Freudról	Christie's, 2013. november	142,4
Szobor	Alberto Giacometti: A lépő ember	Sotheby's, 2010. február	103,7
Élő művész	Jeff Koons: Narancs lufikutya	Christie's, 2013. november	58,4
Ékszer	Rózsaszín álom gyémánt	Sotheby's, 2013. november	83,2
Antikvitás	Artemisz és a szarvas (bronzszobor)	Sotheby's, 2007. június	28,6
aktuális árfolyamon, *jutalékkal együtt
Forrás: aukciósházak