Francis Bacon / Három tanulmány Lucian Freudról

A kortárs festészet két meghatározó alakját is megszerezhette − a kép alkotójaként, illetve modelljeként −, aki kifizette az új aukciós világcsúcsot jelentő összeget az 1969-ben készült triptichonért. Francis Bacont és Lucian Freudot ráadásul nem csak a rivalizáló barátság kötötte össze: mindkettejüket brit művészként tartják számon, holott Bacon Dublinban született, Freud viszont Berlinben látta meg a napvilágot (nagyapja, Sigmund Freud még Bécsben dolgozta ki a pszichoanalízis alapjait). Az is közös bennük, hogy a XX. századi figuratív festészet ikonikus alakjaiként mindketten a régi mesterek követői voltak − a maguk újraértelmező módján.

A Freud-tanulmányok értékét a piaci sztori is növeli, hiszen a három elem másfél évtizedig más-más kollekcióban volt, a nyolcvanas években egyesítette őket újra egy olasz gyűjtő. Érdekes a mű további sorsa is: az aukción a New York-i Acquavella Gallery megbízottjának ütötték le. Ez a galéria a világ nagy milliárdos gyűjtőinek egyik közvetítője, Roman Abramovics is rajta keresztül vette meg az előző rekorder Bacon-képet. Most azonban nem az orosz oligarchát emlegetik vásárlóként: a The New York Post meg nem nevezett forrásokra hivatkozva azt írta, hogy a vevő a katari emír húga, Al-Mayassa bint Hamad Al Thani volt. A harmincéves hercegnő  −  az ArtReview idei listája szerint a világ művészeti piacának legbefolyásosabb szereplője − évente nagyjából egymilliárd dolláros keretből vásárol a készülő katari nemzeti múzeum számára. A vétel hírét nem erősítették meg − legkésőbb akkor azonban bebizonyosodhat, ha a tervek szerint 2016-ban megnyíló múzeum látogatói ott találják majd a Bacon-triptichont a Jean Nouvel tervezte falakon, többek között Cézanne, Mark Rothko, Andy Warhol fő művei társaságában.

Christie's, 2013. november, 142,4 millió dollár

Edvard Munch / Sikoly
Ez az a kép, amelyet az is ismer, aki nem ismeri − ha máshonnan nem, hát a Sikoly horrorfilmsorozatból, amelyben a Ghostface (Szellemarc) figura viselte a norvég festő által négy verzióban megörökített arc ihlette maszkot. Munch művének a címe eredetileg A természet sikolya volt, de szinte az első perctől fogva a nagyon is emberi félelmek megtestesítőjeként tartják számon a múzeumshopok legnépszerűbb relikviáin megjelenő figurát. A 2012-ben elárverezett Sikoly-változat volt az utolsó, amelyik magánkézben volt − a norvég beadó apja még a festőtől vette meg −, és mint utóbb kiderült, ott is maradt. A vevő a médiától az idegenforgalomig sok mindenbe befektető Leon Black, aki 5,2 milliárd dolláros vagyonával a 299. helyen áll a 2013-as globális Forbes-listán. A nagy New York-i múzeumok ku­ra­tóriumában is helyet foglaló 62 éves Black nemigen mutogatja gyűjteményét, de aki már járt a négygyerekes család Park Avenue-i otthonában, az tudja, hogy a falakat Turner-akvarellek, Picasso- és Cézanne-képek díszítik, a vendégeknek Brancusi szobrát kell kerülgetniük. Black szerezte meg 2009-ben azt a Raffaello-krétarajzot is, amely 47,6 millió dolláros árával a mai napig a legdrágább grafikának számít.

Sotheby's, 2012. május, 119,9 millió dollár

Pablo Picasso / Akt, zöld levelek és szobor

Picasso a hat évvel korábban általa felállított aukciós világrekordot döntötte meg, amikor 2010 májusában hosszú licitharc után elvitték ezt az 1932-ben festett képét. A modell akkori szerelme, Marie-Therese Walter − a róla készült portrék a legkapósabb gyűjtői csemegék közé tartoznak, ezt a művet pedig az aukciós kiállítás előtt utoljára 1961-ben láthatta a közönség. Most fél évre kölcsönben van a londoni Tate Modernben, de utána vélhetőleg megint eltűnik a világ szeme elől egy időre, hiszen a tulajdonos mindmáig meg tudta őrizni inkognitóját. Az aukción értékbecslés nélkül indították a nagyméretű festményt − azt viszont tudni lehetett, hogy 1951-ben 17 ezer dollárért vette meg egy New York-i galériában a közismert műpártoló házaspár, Sidney és Frances Brody. Az örökösök Frances Brody 2009-es halála után adták be árverésre, kihasználva, hogy a válságban újra sok pénz kezdett biztonságosnak tűnő helyet keresni magának.

Christie's, 2010. május, 106,5 millió dollár

Andy Warhol / Ezüstszínű karambol (kettős katasztrófa)

Tizenöt egyforma méretű, ezüstszürkében tartott "filmkocka" egy autószerencsétlenségről a kép egyik oldalán, egyetlen nagy, ürességet árasztó ezüstös felület a másikon − röviden így írható le a pop-art atyjának 1963-ban, a Halál és katasztrófák sorozatban készített monumentális műve. A katasztrófasorozatban négy ilyen dupla kép van, de már csak ez maradt magántulajdonban − olyan neves gyűjtők kezén fordult meg, mint a reklámkirály Charles Saatchi vagy a főleg Brigitte Bardot egykori férjeként ismert Günter Sachs. Idén egy meg nem nevezett európai gyűjtő adta be árverésre, egyelőre azt sem tudni, hogy ki vette meg − csak az biztos, hogy több mint 30 millió dollárral növelte Warhol egyéni aukciós rekordját, amit 2007-ben egy ugyancsak a katasztrófasorozatból való, de "szimpla" kép, a Zöld színű karambol hozott a művésznek.

Sotheby's, 2013. november, 105 millió dollár

Pablo Picasso / Pipázó fiú

Akármilyen magasságba emelkednek is a jövőben az aukciós világrekordok, egyet nem vehetnek el Picasso 1905-ben festett, rózsakoszorút viselő párizsi munkásfiújától: ez volt az első műalkotás az árverések történetében, amely 100 millió dollárnál magasabb árat ért el (jutalékkal együtt számolva). A Picasso korai korszakának legfontosabb munkái közé tartozó festmény a dúsgazdag amerikai családból származó John Hay Whitney, az USA egykori londoni nagykövete gyűjteményéből került kalapács alá − az 1956−1961 között az USA londoni nagyköveteként szolgáló Whitney 1950-ben 30 ezer dollárért szerezte meg.

Sotheby's, 2004. május, 104,2 millió dollár

 

 

Szerző: Szabó Márta