A biztosítási, pénzpiaci ügynöki tevékenységet és az ingatlan-bérbeadást végző vállalkozások nem választhatják a kisadózó vállalkozások új, tételes adóformáját, ha tényleges bevételük származik a felsorolt tevékenységből - egyebek mellett erre vonatkozó módosítást nyújtott be az Országgyűlés gazdasági bizottsága tegnap. Az Országgyűlés honlapjára felkerült, az egyes adótörvények módosításáról szóló törvényjavaslat végszavazása előtt benyújtott bizottsági módosítók közül az egyik pontosítja, hogy mely esetekben csökken a tételes adó 6 millió forintos bevételi határa, amely felett a kisadózó vállalkozás 40 százalékos adót köteles fizetni. (A tételes adó mértéke főállású kisadózónként havi 50 ezer, nem főállású kisadózóként havi 25 ezer forint.)

A dokumentum az adminisztrációs terhek csökkentése érdekében megszüntetné azt a kötelezettséget, amely szerint a kisadózó vállalkozások a bejelentett kisadózók címének megváltozását is kötelesek lennének bejelenteni az állami adóhatóságnak. Egy másik, szintén bizottsági módosító lehetővé tenné a települési önkormányzat számára, hogy rendeletben mentse fel az adóbevallás-benyújtási kötelezettség alól a vállalkozónak nem minősülő adóalanyt, ha az adott adónemben nem terheli fizetési kötelezettség. Ezzel lehetővé válna, hogy az önkormányzat helyben dönthessen az adminisztrációs terhek csökkentéséről.

Egy újabb javaslat a túlzott adóztatás elkerülése és a víztározó specifikus jellegére tekintettel a telek fogalmából kiemeli a halászatról és horgászatról szóló törvény fogalma alá tartozó víztározó területét, így e területre a telekadó hatálya nem terjed ki. A gépjármű-adóztatás hatályos szabályozása szerint a gépjármű átruházása esetén, ha a vevő a gépjárművét nem íratja saját nevére, akkor az eladót nem terheli adókötelezettség a következő évtől abban az esetben, ha az eladó az eladás tényét az átruházás évének végéig bejelenti az okmányirodánál. Az indítvány értelmében 15 nappal meghosszabbodna az az időtartam, ameddig az eladó ezen bejelentését megteheti.

Egy másik módosító az adóelkerülés megakadályozása, illetve a pontos adóalap- meghatározás érdekében rögzíti, hogy amennyiben a biztosító az ügyfél számára egy szerződés keretében többféle adóköteles és/vagy adómentes biztosítási szolgáltatást nyújt, akkor az adóalapot elkülönítetten kell megállapítani.