Business Talks '24

Üzleti konferencia

Ne maradjon le az év
üzleti konferenciájáról!

Szerezze be
jegyét most.

Az idén is közzétette a Nemzeti Adó- és Vámhivatal az ingatlanértékesítésből és a vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelmek adókötelezettségének alapvető szabályait bemutató kiadványt.

Míg tavaly a leginkább szembetűnő változás a szabályokban az volt, hogy végleg kikerült az adórendszerből az időközben marginális jelentőségűvé olvadt lakásszerzési kedvezmény (erről részletesen itt olvashat), addig az idén a termőfölddel és a nem lakóingatlanra (például üdülőre) vonatkozó vagyon értékű joggal kapcsolatos regula változott. (Utóbbival a keretes írás utolsó bekezdésében foglalkozunk.)

Változás a termőföldnél

A földforgalmi törvény (2013. évi CXII. tv.) változása, az abban megfogalmazott termőföld-definíció kapcsán módosultak az adózási szabályok ugyanúgy, ahogyan az az öröklési illeték esetében is történt az idén.

2014. évtől megszűnt az éves összes jövedelemre vonatkozó 4,318 millió forintos felső korlát, így - jövedelemtől függetlenül - adómentes a termőföld értékesítésből származó jövedelemnek a 200 ezer forintot meg nem haladó része, ha a termőföldet

  • olyan regisztrált mezőgazdasági termelőnek adja el, aki azt legalább öt évig egyéni vállalkozóként, mezőgazdasági őstermelőként mezőgazdasági célra hasznosítja, vagy
  • olyan magánszemélynek értékesíti, aki regisztrált mezőgazdasági társas vállalkozás alkalmazottja, és e földet az őt alkalmazó társas vállalkozásnak legalább tíz évre bérbe adja.

Ha a magánszemély úgy adja el a termőföldet az előzőekben említett személyeknek, hogy az adásvétel a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény szerinti részaránytulajdon megszüntetését eredményezi, akkor a termőföld értékesítésből származó teljes jövedelme adómentes. 2014. évtől a vevő által használt földterület méretétől függetlenül adómentes, a termőföld értékesítésből származó jövedelem, ha a magánszemély a termőföldet

  • regisztrációs számmal rendelkező állattenyésztést folytató olyan magán-személynek adja el, aki a termőföldet egyéni vállalkozóként, mezőgazdasági őstermelőként legalább 5 évig az állattartó telep takarmánytermelése céljából használja, vagy
  • olyan magánszemélynek értékesíti, aki az őt alkalmazó mezőgazdasági társas vállalkozásnak az állattenyésztés takarmánybiztosítása érdekében legalább 10 évre bérbe adja.

Adómentes a termőföld átruházása továbbá akkor is, ha az átruházás magánszemély részére birtok-összevonási céllal, települési önkormányzat részére szociális földprogram céljából, vagy a Nemzeti Földalap javára történik.

 

2014. évtől az Szja tv. meghatározza a birtok-összevonási cél fogalmát, amely szerint a birtok-összevonási cél akkor valósul meg, ha az átruházás eredményeként már az ügyletet megelőzően is a vevő tulajdonában álló termőföld és az ügyletben megvásárolt termőföld - a település közigazgatási határától függetlenül - egymással szomszédossá válik. Az egy naptári éven belül megkötött és ezen időtartamon belül az ingatlanügyi hatósághoz benyújtott ingatlan adásvételi szerződések hatását együttesen kell vizsgálni. Szomszédos termőföldeknek minősülnek azok a földrészletek is, amelyeket önálló helyrajzi szám alatt nyilvántartott út, árok, csatorna választ el.

Ha az átruházás adómentessége a vevő számára előírt feltételek teljesítésétől függ, az adómentesség csak akkor érvényesíthető, ha az eladó legkésőbb a bevallás benyújtásakor rendelkezik a vevő közjegyző által készített vagy ügyvéd által ellenjegyzett okiratba foglalt nyilatkozatával, amely tartalmazza a vevő természetes azonosító adatait, adóazonosító jelét, valamint a vevő kötelezettségvállalását arra vonatkozóan, hogy az adómentesség feltételeinek megfelel. A vevő nyilatkozatát az eladó az adó megállapításához való jog elévüléséig köteles megőrizni. A valótlan tartalmú nyilatkozat miatt keletkező adóhiányt és jogkövetkezményeit az adóhatóság a vevő terhére állapítja meg.

Maradt a méltányossági kérelem

Minél régebben vette, annál kevesebbet adózik
Ingatlan értékesítésekor az adó alapját képező jövedelemnek az adásvételből származó bevétel és a költségek - köztük a szerzési vételár, értéknövelő beruházások - különbsége számít, alapesetben ez 16 százalékos adókulccsal adózik. 

Az idén és tavaly megszerzett lakásesetében az így kiszámított összeg 100 százaléka jövedelemnek minősül, míg 2012-es szerzésnél már csak 90, 2011-esnél 60, 2010-esnél pedig 30 százaléka. Az öt évvel ezelőtti, azaz 2009-es szerzés esetében 0 százalék számít jövedelemnek, azaz ott nem is kell matekozni a beszerzési értékkel, költségekkel.

Nem lakáscélú ingatlanok esetében más a helyzet. Amennyiben az ingatlan szerzése 2008-ban vagy azt megelőzően történt, tovább csökkenthető az adóalap, évenként 10-10 százalékkal. Ez azt jelenti, hogy egy 2008-ben megvásárolt ingatlan esetében csak 10 százalék a levonható mérték, egy 2004-ben megvettnél már 50, egy 1999-ben megszerzettnél pedig már 100 százalék. Utóbbi azt jelenti, hogy az 1999-ben vagy előtte megszerzett nem lakáscélú ingatlan idei értékesítése esetén nem keletkezik adóköteles jövedelem.Fontos 2014-es változás, hogy a nem lakóingatlanra vonatkozó vagyoni értékű jog értékesítése esetében is csökkenthető a számított összeg a nem lakáscélú ingatlanokra vonatkozó fenti szabályok szerint. Ez azt jelenti, hogy ha például egy magánszemély 2014. évben értékesíti egy üdülőn lévő haszonélvezeti jogát, amit 1999. évben szerzett meg, akkor az átruházásra tekintettel nem keletkezik adóköteles jövedelme.

Bár a lakásszerzési kedvezmény 2013-ban megszűnt, továbbra is élhet persze az ingatlan eladója az ún. méltányossági kérelemmel. Ennek lényege, hogy az állami adóhatóság az adó fizetésére kötelezett magánszemély kérelmére jövedelmi, vagyoni és szociális körülményeire, valamint a jövedelem felhasználási körülményeire tekintettel mérsékelheti, vagy elengedheti az adót. A jövedelem felhasználását illetően különösen méltányolható az a körülmény, ha a magánszemély az ingatlan, a vagyoni értékű jog értékesítéséből származó jövedelmét saját maga, közeli hozzátartozója, vagy a vele egy háztartásban élő élettársa, volt házastársa lakhatását biztosító célra fordítja.

Az adófizetési kötelezettség minimalizálása mellett érdemes az esetleges ingatlanvásárláshoz kapcsolódó illetékekre is vetni egy pillantást. Ezt a jelentős közterhet is le lehet szorítani, szerencsés esetben akár nullára is - a NAV-val történő alkudozás körüli tudnivalókról, tippekről szóló cikkünk itt olvasható.

Adómentes esetek

Adómentes a házassági vagyonközösség megszüntetése következtében az ingatlannak, a vagyoni értékű jognak a házastárs által történő megváltásából származó jövedelem. Ez a szabály a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha az egyik fél lemond a közös lakás őt megillető tulajdonrészéről és ezért cserébe a másik fél lemond az egyéb közös vagyon (például: gépjármű) őt megillető részéből a megváltott tulajdonrésznek megfelelő értékről, akkor ez az ingatlanátruházás adómentesnek minősül.

Az adómentesség abban az esetben is fennáll, ha a tulajdonrész megváltása nem a közös vagyonból, hanem külső forrásból történik (például az egyik fél hitelt vesz fel és így váltja meg a másik fél tulajdonrészét.

Ha a magánszemély más magánszeméllyel kötött tartási, életjáradéki vagy öröklési szerződés alapján ingatlant, vagyoni értékű jogot ruház át tartás vagy járadékfolyósítás ellenében, akkor az ebből származó jövedelem adómentes.

Szintén adómentes a nyugdíjban részesülő magánszemély által a központi költségvetési szervvel vagy a helyi önkormányzattal kötött előzőekben említett szerződések alapján megszerzett jövedelem.

Adómentes jövedelem továbbá a helyi önkormányzat, illetőleg az állam tulajdonában lévő lakásnak a bérleti jogáról való lemondásért kapott térítés (ideértve a bérlakásból távozó bérlőtárs részére bírói határozat alapján a lakáshasználati jog ellenértékeként fizetett öszszeget is), továbbá a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény szerinti kényszerbérlet megszüntetése esetén a más lakás biztosítása helyett a helyi önkormányzat által a bérlőnek fizetett térítés is.