A Napi Gazdaság keddi számának cikke

A válságot követően a gazdaságpolitika egyik kulcskérdé­sévé a növekedés újraindítása és a munkahelyteremtés vált. Minden évben sok vállalat vesz fel új dolgozókat és növeli értékesítését, de a munkahelyteremtés és a növekedés nagy részét a cégek egy szűkebb csoportja adja: a válságot megelőző hároméves időszakban a vállalatok tíz százaléka volt felelős az új munkahelyek több mint 87 százalékáért. Ezek közül is kiemelkednek a leggyorsabban növekvő kis- és középvállalatok, melyeket a szakirodalom "gazelláknak" nevez: hazánkban ezek a cégek hozzák létre az összes új munkahely 30 százalékát. A versenyképességre és munkahelyteremtésre összpontosító gazdaságpolitika fontos eszköze lehet az ilyen vállalati sikerek elősegítése.

A statisztika hasznáról

A vállalatvezetőkkel készített interjúk és a néhány cégre épülő felmérések sok fontos információt adnak arról, milyen tényezők segítik a nagyon sikeres vállalatok gyors növekedését. Ezek az információk azonban nem feltétlenül elegendőek ahhoz, hogy a vállalati versenyképességet növelő gazdaságpolitika alapjául szolgáljanak, hiszen az ilyen elemzések eredményei óhatatlanul csak a legsikeresebb vállalatok kis mintájára és szubjektív benyomásokra épülnek. A szilárd következtetések levonásához fontos kiegészíteni az esettanulmányokat olyan statisztikai elemzésekkel, amelyek a lehető legtöbb vállalatról szóló információt tudják figyelembe venni. A nagyvállalati mintán végzett elemzések előnye, hogy a mérlegbeszámolók a döntéshozók számára is elérhetők, és ezért felhasználhatók a gazdaságpolitikában. Hátránya azonban az, hogy a vállalatok sok fontos jellemzője − például a vezetők tudása vagy motiváltsága − kimarad az elemzésből.

Ezért vizsgáltuk meg a magyar kisvállalatok növekedését a válság előtti utolsó három "békeévben", a 2005 és 2008 közötti időszakban. Az adatok igazolják, hogy a gyorsan növekvő kisvállalatok nagymértékben járulnak hozzá a munkahelyteremtéshez. A versenyszféra teljes munkahelyteremtésének 42 százaléka kapcsolódik az 50-nél kevesebb főt foglalkoztató vállalatokhoz. A kisvállalatok leggyorsabban növekvő 1 százaléka az összes új munkahely 8, a leggyorsabban növekvő 10 százaléka pedig közel 30 százalékát hozta létre.

További elemzésünk során igyekeztünk egy olyan gazdaságpolitikus helyébe képzelni magunkat, aki egy évben − az akkor rendelkezésre álló információk alapján − megpróbálja azonosítani azokat a vállalatokat, amelyek a következő 3 év során gyorsan növekedhetnek. A hipotetikus gazdaságpolitikusnak az a célja, hogy elhárítsa a gyors növekedés előtt álló akadályokat. Ennek szellemében a 2005-ben rendelkezésre álló információk alapján próbáltuk előrejelezni a 2005−2008 közötti növekedést.

Fiatalság és lendület

Első kérdésünk az volt, hogy mennyire tartós a gyors növekedés: örökké (vagy legalábbis hosszú időn keresztül) képesek-e gyorsan növekedni a sikeres vállalatok, vagy kifulladnak néhány év után? Az eredmények azt mutatják, hogy a gyors növekedési fázis általában egy átmeneti, de azért néhány évig tartó szakasz a vállalatok életében. Ha például egy vállalat az egyik hároméves időszakban gazella, akkor körülbelül 25 százalék a valószínűsége, hogy a következő időszakban ismét gazella lesz. Az egyik időszakban sikeres vállalat tehát jó eséllyel a jövőben is gyorsabban nő az átlagnál, de a gyors növekedés forrásai egy idő után kimerülnek.

Nem meglepő ezután, hogy a fiatal vállalatok között nagyobb a gazellák aránya, mint idősebb társaik körében. A fiatal vállalatok egy része innovatív eljárást vagy terméket hoz a piacra, amely ha sikeres, jelentős növekedéshez vezethet. A fiatal vállalatok kimagasló szerepe a növekedésben akkor is igaz, ha figyelembe vesszük a vállalatok tevékenységi körét, méretét és egyéb jellemzőit. Ez a hatás olyan erősnek tűnik, hogy mindenképpen indokolja a vállalatok belépésének megkönnyítését és a fiatal vállalatok gazdaságpolitikai támogatását.

A vállalat kora mellett a fejlett technológia és a jó munkaszervezés gyakorol egyértelműen erős, pozitív hatást a gazellává válásra. A termelékenyebb vállalatok hatékonyan bánnak a munkaerővel és a tőkével, több készterméket tudnak ugyanannyi költség ráfordításával előállítani. Az eredmények megmutatják, hogy a gazella vállalatok már a gyors növekedés előtt is jelentősen termelékenyebbek a többi vállalatnál.

Szavanna vagy sivatag

Hogyan segítheti elő az állam a hatékonyság, és ezen keresztül a foglalkoztatás növekedését? Az egyik lehetőség bizonyos iparágak és térségek kiválasztása. Általánosabban pedig azt a kérdést tehetjük fel, hogy érdemes-e egyáltalán bizonyos típusú vállalatokat preferálni, vagy célszerű általában a gazdasági környezet javítására összpontosítani.

Tény, hogy a technológia jellegét nemcsak a vállalati döntések, hanem az iparág jellege is befolyásolja. A nemzetközi összehasonlítások szerint nagy arányban fordulnak elő gazellák a csúcstechnológiájú iparágakban. Magyarországon azonban nem sikerült kimutatni ezt az összefüggést: nagyjából ugyanolyan arányban találhatók információtechnológia-intenzív iparágak vállalatai a gazellák között, mint az összes kisvállalat között. Ez érthető is, hiszen a legtöbb korábbi kutatást hazánknál fejlettebb országokban végezték el, ahol elsősorban a csúcstechnológiai iparágakban van lehetőség a gyors növekedésre. Magyarország azonban távolabb van a technológiai élvonaltól, és ezért a "hagyományosabb" iparágakban is nagy növekedési lehetőségek vannak a vállalatok előtt, amíg elérik a legfejlettebb technológiát. Ráadásul hazánknak a relatív olcsó munkaerő miatt éppen a kevésbé tőkeigényes iparágakban lehet versenyelőnye. Ez fontos szakpolitikai következtetésekkel is jár, hiszen csökkenti a csúcstechnológiai iparágak kiemelt támogatása mellett szóló érvek súlyát.

Ugyancsak gyakori eset, hogy a gazdaságpolitika pénzügyi forrásokkal próbálja segíteni a fejlett technológia bevezetését. Miközben kétségtelen, hogy ehhez szükség van pénzügyi forrásokra, az közel sem egyértelmű, hogy az állami támogatás segíti a növekedést. Elképzelhető például, hogy a versenyképes vállalatok a piacon is hozzá tudnak jutni a szükséges forrásokhoz, így az állami támogatás nem jár további technológiai javulással. Az empirikus eredmények szerint inkább az utóbbi igaz: sem a nemzetközi szakirodalomban, sem a magyar vállalatok esetében nem mutatható ki egyértelmű és fontos összefüggés a tőkeellátottság és a gazellává válás között.
Végül az eredmények azt sem igazolják egyértelműen, hogy nagyobb arányban fordulnak elő a gazellák az ország fejlett régióiban. Az összes kisvállalathoz képest picit nagyobb a gazellák aránya a közép-magyarországi régióban, de a többi régiónál már nem látszik kapcsolat a fejlettség és a gazellák aránya között. A régiók természetesen sok tekintetben eltérnek egymástól, de úgy tűnik, hogy a leginkább sikeres vállalatok a kevésbé fejlett régiókban is hozzá tudnak jutni a szükséges tőkéhez és a gyors növekedéshez szükséges más erőforrásokhoz.

Üzleti környezet javítása és oktatás

Az eredmények azt mutatják tehát, hogy azok a fiatal és termelékeny vállalatok, amelyek a múltban is az átlagosnál valamivel gyorsabban növekedtek, a jövőben nagyobb eséllyel lehetnek gazellák, míg a finanszírozás, az iparág és a régió keveset számít ebből a szempontból. Indokolható-e, hogy képzeletbeli gazdaságpolitikusunk megpróbálja kiválogatni a jövőben − remélhetőleg − gyorsan növekvő vállalatokat, és őket kiemelten támogassa?

Úgy tűnik, hogy nem. A modell összességében nem túl pontosan jelzi előre, hogy mely vállalatok válnak gazellává, mert a növekedési lehetőségek a vállalat technológiájában, vezetője és dolgozói tudásában rejtőznek, és nem írhatók le jól a vállalatok kimutatásaiból származó adatokkal. Mivel a rendelkezésünkre álló adatok nem térnek el túlságosan a gazdaságpolitikusok számára elérhető információktól, azt gondoljuk, ők sem tudnak sokkal pontosabban előrejelezni, mint mi.

A vállalatok egy csoportját kiválasztó gazdaságpolitika tehát csak alacsony hatékonysággal tudja azonosítani azokat a vállalatokat, amelyek gyorsan tudnának növekedni. Ez alól talán a fiatal vállalatok kiemelt támogatása jelent kivételt, de ebben az esetben is legalább annyit számít a tudásáramlás erősítése és az adminisztrációs terhek csökkentése, mint a közvetlen pénzbeli támogatás. Fontos a piaci belépés és a kezdeti növekedés (például munkaerő-felvétel, magvető hitel) költségeinek csökkentése, hiszen így növelhető az új vállalatok száma.

A vállalati termelékenységet javítja a munkaerő-kínálat minőségének fejlesztése, vagyis az oktatás és a továbbképzés, az információáramlás javítása (például egyetemi együttműködések, nemzetközi kapcsolatok erősítése, vásárokon való részvétel) és a menedzsmentképesség fejlesztése. Országos szinten a nemzetközi összehasonlítások egyértelműen arra utalnak, hogy a vállalati növekedést elsősorban a vállalatok környezete befolyásolja: ilyen a stabil makrogazdasági és üzleti környezet, az alacsony adminisztratív költségek, a fejlett tőkepiac vagy a verseny.

Nehéz tehát a gazellákat növekedésre bírni: de ez is csak azt bizonyítja, milyen találó ez a név, hiszen a gazella azon ritka növényevők egyike, amelyet soha nem tudtak megszelídíteni az emberek.

Békés Gábor és Muraközy Balázs, az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének tudományos munkatársai

A kutatás az MTA Közgazdaságtudományi Intézet TÁMOP-2.3.2 kiemelt projekt (amely az Európai Unió és a magyar állam támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg) Munkaerő-piaci előrejelzések készítése, szerkezetváltási folyamatok előrejelzése című programja keretében valósult meg.