A Napi Gazdaság pénteki számának jegyzete...

Egyrészt nem könnyű − nem véletlen, hogy ilyet nem is próbálnak meg bejáratott piacgazdaságok − már júniusban, felelősséggel megmondani, hogy pontosan mennyiből fog gazdálkodni a következő évben egy ország, majd a kiadásokat részletes előirányzatokká lebontani, másrészt nem érthető a sietség oka. (Miközben például a javaslat által figyelembe vett nominális GDP sem stimmel.) Nem lesz ugyanis a befektetők számára vonzóbb hely a magyar gazdaság pusztán attól, ha már 2012. július 12-én meg tudja mondani a magyar kormány, hogy pontosan milyen költségvetési főszámokat nem fog tudni 2013 folyamán betartani. A sietség egyik vélt magyarázata az volt, hogy valamilyen papír felmutatása segítheti a Kohéziós alap forrásainak ideiglenes felfüggesztéséről szóló uniós döntés visszavonását − de hát ezen már túl van a magyar gazdaságpolitika, és a Matolcsy György vezette nemzetgazdasági tárca szavaival élve "magyar siker született a tartós hiánycsökkentésben", azaz nem vész el a lehetőség.

Akkor hát mire föl a rohanás? E ponton pedig mindenki csak széttárja a kezét − a kormánypárti képviselők kivételével, akik kezükkel nyomják majd a gombot, szakadatlan. (Akik várhatóan csak mutatóban szavaznak majd meg egy-egy ellenzéki módosítót − már ha egyáltalán.) A kabinet sietségét részben magyarázza az a feltételezés, hogy a főszámok gyors rögzítésével a korábbinál rövidebb ideig tarthat és gyengébb lehet az "erős" tárcák, ágazatok és kormánypárti politikusok lobbimunkája. Ezt azonban fényesen cáfolja például a Fidesz-frakció által a múlt héten "megrendelt", majd e hét hétfőn a kormányfő által prezentált tízpontos munkaügyi akcióterv − amelynek forrásai egyelőre, finoman fogalmazva, nem látszanak.

Adódik még egy, komolynak tűnő indok a kormányzati rohanásra: itt áll az IMF a kapuk előtt. Csakhogy e tényből két, egymástól gyökeresen eltérő feltételezés állítható fel. Az egyik szerint az Orbán-kabinet a Valutaalapot minél előbb kész tények elé akarja állítani: a módosított jegybanktörvénnyel és a 2013-as büdzsével a zsebében úgy ülne le − Varga Mihály tárca nélküli miniszter szavaival "július 13-tól bármikor" − a hiteltárgyalásokhoz, hogy már betonbiztosak a főszámok, amelyeken nincs módja változtatni. A másik feltételezés szerint viszont azért kell minél előbb "büdzséváz", hogy amennyiben az IMF − vagy az EU − feltételei nyomán érdemi bevétel esik ki az áht-ból vagy fedezetlennek tűnnek egyes kiadások, akkor az emiatt szükséges intézkedéseket/szigorításokat a külföldi szervezetekre lehessen fogni. Eközben azt is jó fejben tartani, hogy a többéves halogatásra épülő török taktika is "játszik".

Jó volna tehát tudni, hogy Orbán Viktor − ki más? − kinek és miért ígért gyors büdzséelfogadást. Ha pedig nincs elfogadható ok, akkor jön szeptember−októberben a szégyen: minden bizonnyal alkotóelemeire kell majd szedni és újjászerkeszteni az egész 2013-as költségvetést, azaz kezdődhet minden elölről. Ha pedig elmarad a szembenézés a valósággal, akkor csak a piacok vakságában bízhat a magyar devizaadós, az államot is beleértve. Ez pedig meglehetősen sovány vigasz...