A Napi Gazdaság hétfői számának cikke

Súlyos gazdasági helyzetben kezdődnek a magyar kormány tárgyalásai a Valutaalappal (IMF) és az Európai Bizottsággal. Jól mutatja ezt az elmúlt napokban bejelentett munkahelyvédelmi program. Közgazdászok és nemzetközi szervezetek − így az OECD − kórusban javasolták az alacsony jövedelmű foglalkoztatottak (EU-n belül kirívóan magas) bérterheinek csökkentését. Az elmúlt két évben az "arányos" szja bevezetése és az adó-visszatérítés megszüntetése ennek pontosan az ellenkezőjét valósította meg. A kedvezőtlen munkapiaci folyamatok most 180 fokos fordulatot váltottak ki: az alacsony bérű (képzettség nélküli vagy fiatal) foglalkoztatottak járulékcsökkentését. Normális demokráciában ez persze együtt járna legalább egy-két miniszter távozásával...

Ezt hozta az eddigi két év

Az Orbán-kormány gazdaságpolitikájának eredményeit célszerű más országok megfelelő folyamataival összehasonlítva bemutatni. Itt azonban ma már nem a többi visegrádi országra kell gondolni. Kiestünk abból a súlycsoportból, és különféle elemzések egyre inkább balkáni országokkal (Horvátország, Románia, Bulgária) és a három balti ország közül a két gyengébben állóval (Lettország és Litvánia) vetnek össze bennünket.

Az ábra sötétkék vonala Okun amerikai közgazdász "nyomorúságindexét" (a magyar és az ötök indexének hányadosát) ábrázolja. Maga az index nem más, mint a munkanélküliség százalékos mutatójának és az előző év azonos hónapjához mért fogyasztóiár-inflációnak az összege. Itt nem igazán rossz a kormány eredménye: a kormányváltás utáni romlást 2011-ben lassú javulás váltotta föl; az idei újabb romlás egyelőre igen korlátozott mértékű.

Ez nem más, mint populista jövőfelélés

Az ábra oszlopai azt mutatják, hogy a beruházások növekedési üteme (a négy negyedévvel korábbihoz képest) nálunk hány százalékponttal tér el az ötök átlagától. Nem volt elmaradás 2010. harmadik negyedévéig: a növekedés nálunk volt gyorsabb (vagy a csökkenés lassabb). Azóta viszont egyre nagyobb mértékű az elmaradásunk. Éspedig olyan országokhoz képest, amelyekben ugyancsak nehéz hitelhez jutni, mert tőlük is vonnak ki tőkét a bankok. Kevésbé, mint tőlünk, mert ott nem sújtják őket horribilis különadókkal. Más, beruházásokra erősen hajlamos ágazatok (például a távközlés) magyar különadói is fontos szerepet játszanak itt. Az unortodoxnak mondott gazdaságpolitika egyszerűen populista jövőfelélés, amelynek árát keményen meg kell majd fizetni.

 

A világoskék vonal a magyar cds-felár (az ötéves államkötvény hozamát/kamatát terhelő országkockázati felár) és az öt ország megfelelő átlagos adatának hányadosa. Ez határozottan emelkedő, azaz ugyancsak kedvezőtlen irányzatú. Már a könyökünkön jön ki az, hogy az euróválság és az elmúlt nyolc év miatt fizetünk magas kamatokat. Csakhogy az ábra szerint − két évvel a kormányváltás után is − olyan országokéhoz képest drágul államadósságunk finanszírozása, amelyeket nem sújt kevésbé az euróválság, mint bennünket. A populista jövőfelélés, amely adósságnövelésről beszél és közben a magánnyugdíjpénztárak túlnyomó részének kámforrá változtatása révén a GDP 10 százalékával növeli az állam jövőbeni fizetési terheit, gyanús a hitelezőknek. Ócska trükkökre ők úgy reagálnak, hogy nem adnak olcsón pénzt. Nagyon is szükségünk lenne tehát az IMF hitelére.

Mit kínál az IMF?

A kormány hozzáállása a Valutaalaphoz ugyanolyan, mint az EU-hoz: adják csak a pénzt, és ne szóljanak bele abba, hogy mi mit csinálunk. Hiszen nekünk úgyis csak "biztosítás" kell, nem fogjuk a pénzt használni vagy csak egy keveset használunk majd belőle.

Ez félrevezető beszéd. Az olyan országot, amely képes − magas kamatokkal − a piacról finanszírozni magát, az IMF jobb helyzetbe segíti a piacon, nem szoktatja le arról. Ilyen országnak − így nekünk is − olyan hiteleket nyújt, amelyeknek már a neve is érzékelteti azt, hogy talán inkább csak a rendelkezésére tartják majd a pénzt, ösztönözve más hitelezők megjelenését (amelyek könnyebben adnak azzal, hogy a hiteligénylő nincs rájuk szorulva). Mi eddig négyszer kaptunk IMF-hitelt, mind a négyszer "készenlétit" (SBA). Igaz, vannak az IMF-nek olyan hitelkonstrukciói, amelyek még inkább utalnak arra, hogy az adott országnak alig van szüksége rájuk. Ilyen főképpen a "rugalmas hitelkeret" (FCL), amelyet "nagyon erős fundamentumokkal rendelkező és ilyen politikájú, ilyen politikák gyakorlati megvalósítását fölmutatni tudó" országok kaphatnak. Lengyelország részesült ilyenben, nekünk gondolni sem érdemes rá. A magyar tárgyalók utalásaiból leginkább az érthető ki, hogy az ennél eggyel szigorúbb fokozatot, az "elővigyázatossági és likviditási hitelkeretet" (PCL) szeretnék megkapni, bár ebben a konstrukcióban csak jóval kevesebbet kaphatnánk a hírekben szereplő 15 milliárd eurónál. Emellett ez csupán abban különbözik az előbbi konstrukciótól, hogy megkaphatják olyan országok is, amelyeknek vannak "mérsékelt sérülékenységei", például nem túl nagy bizonytalanságok a költségvetésükben. Az erős fundamentumok és politikák viszont itt is szükségeltetnek. És a politikákban is lehet szükség kisebb változtatásokra, de nem olyan "kiterjedt politikaátalakításokra, amilyenek a készenléti hitellel rendszerint párosulnak".

Az utolsó idézet megvilágítja annak az IMF-bejelentésnek az értelmét, hogy a szervezetnél Magyarország számára készenléti hitelben gondolkoznak. Igen, lesznek követeléseik, noha nem olyanok, amilyeneket nálunk széltében-hosszában vitatnak. Fölösleges az izgalom az ingatlanadó körül: az IMF nem szokta eldönteni, hogy melyik ország milyen adókat vessen ki. Az egykulcsos adót pedig (sajnos) már két évvel ezelőtt sem akarták nekünk "megtiltani", csak elmondták, hogy ez szociális szempontból nemkívánatos és az összfogyasztás csökkenésével is jár. Nem kaptak semmiféle magyarázatot, számítást arról, hogy az utóbbiban miért ne lenne igazuk. Igaz, más kérdéseikre sem nagyon kaptak válaszokat, erre vették a kalapjukat.

Handabandázást, adókulcs-változtatás nélküli bevételielőirányzat-növeléseket, mai deficiteknek a holnap jótékony homálya alá söprését az IMF-nek nem lehet eladni. Hadiállapot jellegű gazdasági kormányzást háromhavonta újabb kormányprogrammal nem lehet beilleszteni egy IMF-programba − de általánosabban a nem kommunista gazdasági rendszerbe sem. Nehéz elképzelni, hogy létrejön a megállapodás, de helyzetünk rendkívüli súlyossága miatt mégsem zárható ki.

Soós Károly Attila
közgazdász, az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének tudományos főmunkatársa