Bár sokan szívesen elfelejtenék már a tavalyi évet, de az elmúlt 12 hónap mély nyomot hagyott a legtöbb vállalkozás életében. A gazdaság szereplőinek kutya kötelességük, hogy a lehető legalaposabban előkészítsék, megtervezzék az idei üzleti évet. A nagyvállalati gyakorlatban ez rutinszerűen a tárgyévet megelőző ősszel történik, de a kkv-k számára is elérkezett az idő, hogy számot vessenek a 2012-es év eredményeivel és egyben kitűzzék az idei célokat. Ezek a múltbeli tapasztalatok sokszor keserűek, a legtöbb ágazatban visszaesésről, csökkenő forgalmakról és/vagy üzleti eredményről tanúskodnak. De mit várhatunk 2013-tól, milyen kilátásokkal kecsegtet az előttünk álló időszak?

Az egyszerűség kedvéért fogadjuk el, hogy végső soron minden üzlet a fogyasztói piacokat célozza meg, azaz most tekintsünk el a b2b szektortól és figyelmünket vessük a b2c környezetre. E hasábokon már korábban kitértem rá, hogy miért kell megkülönböztetett figyelmet fordítanunk a bizalom kérdéskörére. Ez − illetve ennek hiánya vagy tartósan alacsony szintje − az egyik gátló tényezője a gazdaság stabilizálásának. (Apró észrevétel: nem fejlődést, hanem szinten tartást írtam, mert véleményem szerint ma ez a lényeg, a valódi fejlődéssel még várnunk kell.)

A GfK-nak a Budapesti Corvinus Egyetemmel közös riportsorozata a lakosság és a vásárlók bizalmi indexéről némileg meglepő eredményt hozott decemberben. Az előző évek azonos időszakaiban, a negyedik negyedévben rendre visszaesés volt (a harmadikhoz képest) az úgynevezett komplex fogyasztói bizalmi mutatóban. Most viszont a harmadik negyedévhez képest minimális emelkedést mértünk (126,8-ról 127,8-ra változott az indikátor).

Az, hogy valódi trendtörés következett-e be és hogy most már az indexek emelkedni fognak, nos, ez szerintem egyelőre az ábrándok közé tartozik. A valóság − a gazdaság teljesítménye − vélhetően másképp alakítja a lakosság reményeit és vásárlási szándékait. A kérdésre, hogy most miért következett be ez a viszonylagosan kedvező eredmény, nem is olyan nehéz megtalálni a választ. Üzletemberekkel tanácskozva gyakran tapasztalom azt, hogy lényegében további nehézségekkel számolnak és kisebbségben vannak azok, akik bővülő értékesítéssel számolnak ebben az évben. Ennek megfelelően praktikusan úgy gondolkodnak, hogy az idei üzletmenetbe már be van kódolva ez a pesszimizmus. Jobb nem lesz, de legalább nem áltatják magukat a hirtelen fellendülés hamis reményével. Már az is sikerként könyvelhető el, hogy ha nem kellenek újabb megszorítások és a vállalatvezetők konszolidálják a működési feltételeket. Valahogy így érezhetnek a fogyasztók is.

Ahogy tavaly folyamatosan, ma is mintegy a lakosság kétharmada ítéli meg rosszabbnak saját családja anyagi helyzetét az egy évvel ezelőttihez képest − sőt, ha minimálisan is, de ez a kedvezőtlen adat decemberre még nőtt is szeptemberhez viszonyítva. Ennek fényében kell értelmeznünk azt, hogy növekvő arányban, most éppen a lakosság egyhatoda, bízik az ország gazdasági helyzetének javulásában. Azt hiszem, ugyanúgy az események és lehetőségek beárazásáról van szó, mint azt a cégvezetőknél feltételeztem. A felmérés időpontjában, december elején nem volt olyan hír, amely indokolta volna a bizalom ilyetén alakulását. Sőt a Matolcsy-csomagok elfogadásával kapcsolatos bejelentések uralták a gazdasági közbeszédet.

Bármilyen furcsa, ez a kissé szándékolt − vagy éppen inkább belenyugvó? − gondolkodás lassan az ide-oda kanyarodó alagút vége felé navigálhat minket. Ha már józanul tudjuk megítélni lehetőségeinket, az fél siker. A másik fele pedig már csak eljön. Különösen, ha lesz alapja a valódi bizalomnak, függetlenül a politikai hitvallástól, világnézettől. Ha a gazdaságban (fogyasztók és vállalatok között) megint helyreáll az, ami egyszer − és akkor jó sokáig − már fennállt.

Kozák Ákos, a GfK Piackutató Intézet ügyvezető igazgatója