Ne higgye el, hogy nekünk nőknek folyamatosan versenyeznünk kellene a férfiakkal. Ne higgye el, hogy életünk minden pillanatában össze kellene mérnünk magunkat egymással, és hogy legalább olyan beosztással, legalább akkora fizetéssel kell rendelkeznünk, mint a másiknak

- 2020-ban Novák Katalin családügyi miniszter ezen kijelentésére csak azt lehet mondani, hogy vagy téved, vagy tudatosan küld káros, ártalmas és buta üzenetet azoknak a nőknek, akik már dolgoznak, dolgoznának vagy még csak tanulnak.

Adjátok fel!

Novák Katalin pont élő példája annak, hogy nőként is lehet érvényesülni egy olyan erősen férfi közegben, mint a politika, lehet ugyanakkora fizetést is kapni az elvégzett munkáért, mint egy férfi azonos beosztásban. A miniszterek fizetését szabályozó törvény ugyanis nem tesz különbséget nemek szerint, a havi alapbér összege bruttó 1,9 millió forint, a képviselői fizetéssel együtt pedig meglehet a havi bruttó 3 millió forint is. A képviselők, tárcavezetők, államtitkárok bérét nagyon helyesen nem kötik külső adottságához, például a végtagok számához, vagy éppen ahhoz, hogy valaki férfi vagy nő. Egy dolgot határoz meg a törvény - nagyon helyesen - mindenki keressen ugyanannyit azonos pozícióban.

A többségi társadalom, akik a versenyszférában próbálnak dolgozni, nincsenek ilyen áldott helyzetben: a minimálbér után minden fizetésről a vezetők dönthetnek a saját szempontjaik szerint. Alapvetően a jogalkotók azért nem tettek kikötéseket, mert abból indultak ki, hogy a piac eldöntheti, hogy A és B dolgozó feladatköre, elvégzett munkájának minősége, vagy kompetenciái, terhelhetősége között lehet különbség. Viszont az a jószándékú feltételezés is benne van, hogy azonos képességekkel és teljesítménnyel mindenkit ugyanolyan hóvégi utalás illet meg.

A valóság ezzel szemben az, hogy az Eurostat felmérése szerint a magyar nők átlagosan 11,2 százalékkal keresnek kevesebbet óránként, mint a magyar férfiak. A várakozások szerint ez a különbség - a jelenlegi kedvező trendek mellett - 67 év múlva tűnhet el.

Novák Katalin ezt a 67 évet átugrotta az időben, már most azonos fizetést kaphat, mint a vele egy pozícióban lévő férfi kollégái. Csakhogy a magyar többségi társadalom tapasztalata éppen az, hogy egy nyugdíjkorhatárnyi időt dolgozva sem ér utol senkit, így a csúcsról üzenni, hogy "add fel!" igazságtalan és cinikus is.

Ráadásul 2020-ban azért is tévedés ilyet nemcsak mondani, de talán még gondolni is, mert szemben a 2008-2009-es hitelválsággal, a mostani gazdasági válság természete pont a nőket hozta jelentősen rosszabb helyzetbe, pont egy olyan elavult érvrendszer alapján, mint amit a miniszter is használ: nő=család. Az iskolák bezárása után Magyarországon egyértelmű, hogy anyu marad otthon a gyerekekkel. Ez a gondolatmenet hozza magával azt is, hogy a cégvezető először a női munkavállalókat rúgja ki, mivel most ő tart majd matekórát ahelyett, hogy mondjuk a vállalat könyvelését csinálná meg. Akinek pedig nincs gyereke, attól bizalmaskodva kérdezik meg az állásinterjún, hogy hány évesek a szülei, ha koronavírusosok lesznek, akkor majd kinek kell róluk gondoskodni.

Ez egy véleménycikk, ami a szerző álláspontját tükrözi.

Az elmúlt pár ezer év rossz berögződése miatt sok pálya alig nyitott a nők számára, míg azok, amik mégis - turizmus, vendéglátás, szolgáltatószektor stb. - most éppen az utolsó forintjaikat számolgatják a kasszában, ha már a járvány bedöntötte. Novák Katalin nekik is mondhatná, hogy "adjátok fel!", hisz egy természeti katasztrófa (ld. világjárvány) is csak egy adottság, ahogy az is, hogy valakinek X és Y kromoszóma jut. A panziós feladhatná, hisz most nem jön a japán turista, mert le vannak zárva a határok, veszélyes is utazni. A gép azt dobta, hogy menjen csődbe, a dolgozó menjen az autógyárba, vagy katonának.

Egy kormánytag, egy miniszter ilyen helyzetben viszont nem mondja azt a turisztikából élőnek, hogy add fel. Támogatást ad, pályázatot ír ki, elengedi az adót, valamilyen mankót nyújt, azt üzeni, hogy nem kell feladni, próbálkozni kell. Az intézkedések sorában ezek helyet is kaptak, mert az állam felismerte a saját feladatát.

Novák Katalin, mint nő, aki felért a csúcsra, potenciális példakép most kellene, hogy azt mondja, "ti se adjátok fel!" Abban a kényszerű helyzetben, ahol egy csoportot ennyire hátrányosan érint a gazdasági és egészségügyi helyzet, amikor egy pálya a szakadékba lejt, akkor védőhálót kell húzni, támogatni a munkáltatót, hogy ne rúgja ki a nőket, engedélyezni több szabadságot, ha már zárva az iskola. Segíteni kellene felszámolni az igazságtalanságokat, megtámasztani azt a pályát. Családügyi miniszterként erre mozgástere is lenne.

Családért felelős döntéshozóként fel lehet ismerni, hogy a kétkeresős családok nagy részében szükség lenne a nő fizetésére is, nem csak arra, amit megkap, hanem arra, ami járna neki. Az egyedülálló nőket még inkább megilletné az, hogy valaki segítőkezet nyújtson feléjük és kiálljon azért, ami nem egy ajándék, egy kegy, hanem ami jár, mert ugyanúgy, ugyanannyira megdolgoztak érte.

Novák Katalin üzenete viszont nem ez, hanem az,

adjátok fel, mert nem lehet mindenki miniszter!