Samu János: Időzített bombákon ülünk

Amilyen gyatra volt a 2012-es évkezdet, olyan szerencsésen játszottak a magyar gazdaság kezére a világban bekövetkező változások. A viszonylagos nyugalom láttán azonban nem szabad, hogy elbízzuk magunkat − állapította meg írásában Samu János, a Concorde Értékpapír Zrt. makroelemzője. A világ három nagy gazdasági erőközpontja közül eddig az USA tudta leginkább kezelni a strukturális problémákat, míg legrosszabbul a kínai gazdaság áll.
NAPI, 2013. január 17. csütörtök, 10:00
Fotó: Napi.hu

Év elején izgalmas kérdés, hogy mi vár ránk az új esztendőben. A magyar gazdaság kilátásai − megszokhattuk − nem csak hazai ügyeink alakulásától függenek, így volt ez tavaly is. Amilyen gyatra volt a 2012-es évkezdet, olyan szerencsésen játszottak a magyar gazdaság kezére a világban bekövetkező változások. A viszonylagos nyugalom láttán, amelybe a pénz- és tőkepiacok kerültek, azonban nem szabad, hogy elbízzuk magunkat. Az egyre kedvezőbbnek tűnő konjunktúra láttán sem szabad megfeledkezni a világgazdaságra leselkedő legfontosabb kockázatokról.

Jó piaci hangulat nélkül nehéz lesz az év

Magyarország idei kilátásait is kiemelten befolyásolják a külföldi folyamatok. A költségvetés számai egy talán reális, de semmiképpen nem konzervatív gazdasági pálya mentén lettek összerakva, vagyis egy kisebbfajta eltérés a nemzetközi folyamatokban érzékenyen érintheti a költségvetési számokat az adóbevételeken és kamatkiadásokon keresztül. Ehhez jön még az a kockázat, amely az államadósság finanszírozását érinti: a költségvetés finanszírozását tavaly csak 1200 milliárd forint friss külföldi pénz biztosította. Ekkora érdeklődésre idén is bőven szükségünk lesz, amihez látni kell: a tavalyi külföldi kereslet történelmi összehasonlításban is kiemelkedő volt. Az újrázás nem lehetetlen, de feltételezi, hogy támogatók maradnak a nemzetközi piacok.

Ma úgy tűnik, hogy az évet úgy vészelhetjük át a tavalyihoz hasonló kiigazítási sorozatok nélkül, ha a világban fennmarad legalább egy lassú növekedés, és a jegybankároknak, kormányoknak sikerül a mai jó piaci hangulat feltételeit fenntartani. Az elmúlt hetek heves forintmozgásai plasztikusan érzékeltetik, mire lehet felkészülni egy esetleges hangulatromlásnál. Most a töretlen nemzetközi hangulatban is el tudott menni a forint az euróval szemben majd' 300-ig, kizárólag a hazai izgalmak hatására. A nagy trendeket pedig jellemzően nem a belföldi, sokkal inkább a nemzetközi események diktálják...

Samu János

Az USA kevésbé problémás

A nemzetközi konjunktúrát jelenleg rövid távú pozitív jelek, illetve erős hosszú távú kockázatok jellemzik. A világ szempontjából meghatározó három nagy gazdasági erőközpontban − USA, EU és Kína − egyaránt a rövid távú konjunkturális kilátások enyhe javulását tapasztalhattuk az elmúlt hónapokban. E gazdaságok azonban különböző mértékben tudták csak megoldani azon strukturális, szerkezeti problémákat, amelyek a legutolsó nagy válság kialakulásához vezettek. Legjobban az amerikai, legrosszabbul talán a kínai gazdaság áll e szempontból. Ha a legnagyobb középtávú kockázatokat kell megnevezni, akkor a kínai növekedési kilátások kívánkoznak az első helyre, és az Európában zajló folyamatok csak egy szerény második helyezést érdemelnek.

Az amerikai gazdaság ma konjunkturálisan egyértelműen a legjobban fest a három nagy régió között. A lakosság adóssága sokat csökkent 2006 óta, ami a jelzálogpiaci válság kirobbanásának időpontja volt; a jelzáloghitelek kamatai soha nem látott alacsony szinten vannak; a lakásárak sokat estek, de a folyamat mára megállt; a lakáspiacon egyértelműen az élénkülés jelei látszanak. Az elmúlt évtizedek általános mintája volt, hogy a gazdasági fellendülés első fázisát a lakáspiac élénkülése fémjelezte. Ennek fényében nem is meglepő, hogy a szektorban a hangulat válság előtti időket idéz.

De nem csak a házépítők hangulata jelzi a pozitív konjunktúrát: a szolgáltatási szektor képviselői is optimisták, az autóeladások lassan elérik a válság előtti szintet, a feldolgozóipari felmérések pedig nem tükröznek visszaesési félelmeket. Az USA szempontjából ma a fő kockázatok külföldről jönnek: Európa és Ázsia felől. A legnagyobb hazai kockázatok pedig egyértelműen a törvényhozás felől fenyegetik a konjunktúrát: alig hogy sikeresen vette az Obama-kormányzat a költségvetési szakadék néven elhíresült év eleji akadályt, február végén ismét fókuszba kerül a költségvetési politika, amikor az adósságlimit emeléséért cserébe az ellenzéki republikánusok valószínűleg fájdalmas kiadáscsökkentéseket kérhetnek. Ha Obamának itt sikerülne egy kevés, azonnali egyenlegjavulással járó egyezséget elérnie, az tovább javíthatná a gazdaságban a befektetési morált. Ez sokat segítene: felmérések szerint a fiskális politikával kapcsolatos bizonytalanság sokat rontott a vállalatok beruházási hajlandóságán. A tisztább kép támogathatná a növekedést, amit ma nagyjából egy százalék körülire tesznek elemzők.

Európában robbanhat a mai status quo

Sokkal gyengébb helyzetben van Európa. Kicsi az esély a növekedés beindulására. A déli, válság sújtotta régió továbbra is kolonc az unió nyakán, a költségvetési szigorra épülő válságkezelés súlyos nyomot hagy a mediterrán térség gazdasági eredményein. A növekvő munkanélküliség és folyamatosan csökkentett állami kereslet egyaránt belevág a gazdasági növekedésbe, emiatt a talpra állás még lassabb, körülményesebb lehet. E gazdaságokban hatalmas versenyképességi kiigazodásra van szükség, ami nyomott bérdinamikával, magas munkanélküliséggel jár. Nem lebecsülendő az az eredmény, amit eddig elértek a dél-európai államok, azonban messze és verejtékes még a vége. Az Európai Központi Bank által tavaly nyújtott segítő kezet egyelőre nem követte − és vélhetően hamarosan nem is követi − olyan érezhető fiskális segítség az EU vezető gazdaságaitól, amely növekedési kilátásaikat javítaná. Jelenlegi felállásában az eurózóna képtelen a térség egészének érdekében összehangolt költségvetési keresletélénkítéssel előrukkolni. Ennek hiányában viszont hosszabban eltarthat a déli államok alkalmazkodása, ez megviselheti a társadalom belső kohézióját, robbanhat a mai status quo. Radikális, a közös Európát tagadó politika térnyerése a fő kockázat, amely beláthatatlan következményekkel járhat nem csak a déli gazdaságok kilátásaira, de kiújíthatja azt az európai adósságválságot is, amely éppen egy éve kezdett el megnyugodni.

E kockázattal érdemben csak egy dinamikus nemzetközi konjunktúra tudna segíteni, annak hiányában pedig az eddig alkalmazott, német kezdeményezésre bevezetett fiskális szigor csökkentése, módosítása. Erre rövid távon vajmi kevés esély látszik, az ősszel tartandó német választások előtt. Talán egyvalami szólhat közbe: ha a 2009 óta mért német exportnövekedés USA utáni második legerősebb lábát "kirúgják". Azaz, ha a kínai gazdaság lassulása folytatódik, és az a német eredetű kínai import drasztikusan lassul.

Kína nem változtatott a torz struktúrán

Itt érkeztünk el a legjelentősebb kockázathoz. A beruházásokon és exporton hizlalt kínai gazdaság volt a világ motorja az elmúlt években, de legalább a világválság óta eltelt négy évben. Sokan arra számítanak, hogy ez a kiemelkedő teljesítmény folytatódhat, tekintettel a gazdaság hatalmas méreteire és a világviszonylatban még mindig alacsony egy főre jutó gazdasági teljesítményre. A helyzet azonban jóval bonyolultabb.

A válság idején a gazdaság grandiózus beruházás-fröccsöt kapott a költségvetéstől. A tavalyi lassulásra ismét a beruházások felpörgetésével válaszolt a kínai állam, ez alkalommal az állami vállalatokon volt a sor, hogy bizonyítsanak. Az eredmény: a növekedési számok tavaly ősz óta valamelyest kedvezőbbé váltak. De azt a struktúrát, amelyben a távol-keleti gazdaság a válsághoz érkezett, és amely azóta csak egyre torzabbá vált, eddig nem orvosolták. Kína gazdasági növekedése szinte kizárólag beruházásra épül, miután az exportgépezet lendületét némileg visszavetette a 2009-es válság. Az állam által felügyelt bankoktól a gazdaság valós tőkeköltségének töredékéért felvett hitelekből finanszírozott beruházások jövője nem látszik. A kérdés az, mikor és hol nyújtják be a számlát. A Fitch, a globális hitelminősítő novemberi jelentése alapján a kínai gazdaság az éves GDP harmadának megfelelő új hitelt vett fel az elmúlt négy év mindegyikében. Öt év alatt annyit, amennyi hitel az egész amerikai bankrendszerben van!

A novemberben megválasztott új kínai vezetés feladata és felelőssége óriási, de több jel is arra mutat, ha lassan is, foglalkoznak a problémával. A kockázat azonban az, hogy a gazdaság mindenképpen lassul. Ennek időpontja bizonytalan, de mértéke valószínűleg meghaladja a mai nagyon optimista konszenzust.

Lassan, de nőhet a világgazdaság

Jelenleg tehát úgy néz ki, a világ el tud muzsikálni a mai visszafogott növekedési várakozások mentén egy darabig. Ez éppen elegendő ahhoz, hogy a magyar gazdaság hozza azt a visszafogott teljesítményt, amelyre a költségvetést tervezték, és tűzoltás nélkül teljen az idei év. A világban tapintható fentebb említet markáns kockázatok azonban folyamatosan időzített bombaként ketyegnek, robbanásuk nagyon komoly gazdaságpolitikai korrekciót tehet szükségessé. Erre egy módon tudnánk válaszolni: stabil állami pénzügyekkel és növekedést, beruházást segítő gazdaságpolitikai lépésekkel.

Samu János, a Concorde Értékpapír Zrt. makroelemzője

HOZZÁSZÓLÁSOK
 

troll, 2013.01.17 12:11

mutti kezében a bankoprés kulcsa, rajta mulik, hogy europa megfullad, vagy fejlodésnek indul.
A hozzászólások csak a Felhasználó véleményét tükrözik. Fórum moderációs elveinket itt olvashatja: https://www.napi.hu/info/adatvedelem.html

senkalfonz, 2013.01.17 10:53

Kiváló irás,sokmindenben egyetértek azonban a felsorolásból kimaradt India amely szintén jelentős és a bankválságban nem érintett! Tehát ennek ellenére élvezetes "rendes" összefoglalása az eljövendőnek,bár biztosan a valóságban nem igy fognak a folyamatok lezajlani...
A hozzászólások csak a Felhasználó véleményét tükrözik. Fórum moderációs elveinket itt olvashatja: https://www.napi.hu/info/adatvedelem.html