Az egykori Atrium Hyatt ház a magyar építészettörténet része. Ezért is keltett sokakban csalódást, amikor a múlt héten elkezdték bontani a ma már Sofitel homlokzatát, az építési területet elkerítő kordonokon pedig megjelentek az épület felújítás utáni képét bemutató látványtervek. Ekkor derült ki, hogy a ház teljesen eltérő megjelenést fog kapni, sőt, egy emelettel magasabb is lesz. Nagyon úgy tűnik tehát, hogy a modernkori magyar építészet e remekbe szabott alkotásától örökre el kell búcsúznunk – írta az Építészfórumon véleménycikkében Csikós Gábor építészetkritikus.

A felújítás szükségességét persze senki sem vitatja. Bár az épület nem volt rossz állapotban, a homlokzatát burkoló fehér lapokon már látszódott az idő, márpedig egy ötcsillagos szálloda esetében elvárás, hogy a megjelenése ne csak rendben legyen, hanem kifogástalan látványt nyújtson.

A felújítás ugyanakkor nem kellene, hogy együtt járjon egy minden részletében megkomponált műalkotás szétdúlásával.

Már önmagában az emeletráépítés is problémás. Ez nemcsak, hogy széttöri az épület fő szervezőelvét, az aranymetszésen alapuló, harmóniát sugárzó arányrendszert, de megszünteti a szomszéd-vetélytárs InterContinentálhoz való illeszkedését is, és városképileg is káros, mivel továbbdarabolja a pesti belváros többé-kevésbé még egységesnek mondható magassági képét.

Ez természetesen napjaink eljárásjogi aduásza, a „nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházássá nyilvánítás révén vált lehetővé, amely mentesíti az építkezést minden hatósági előírás alól.

Trapézok helyett high-tech szitanyomat

Nem csak a ház magassága változik meg, hanem az arca is: eltűnik legfőbb arculati eleme, a homlokzatból trapézalakban kiemelkedő, barna ablakok függőleges sora, hogy helyüket két amerikai cég, az Asymptote Architecture építésziroda és a Front homlokzattervező stúdió által megálmodott, szitanyomatra emlékeztető, kör alakú ablakok vegyék át.

A Sofitel trapézos látképét felváltja a szitanyomat, a ráépített emelet pedig nem illeszkedik a látképbe
A Sofitel trapézos látképét felváltja a szitanyomat, a ráépített emelet pedig nem illeszkedik a látképbe
Kép: Index

Az Asymptote Architecture jellemzően futurisztikus projektjeiről ismert cég, amely jobbára saját építészeti hagyományokkal nem rendelkező helyeken, a Közel-Keleten, illetve az arab világban tervez házakat gyors feltűnésre vágyó olajemirátusok számára. A Sofitel esetében a jogszabályoknak megfelelően van magyar társtervező is: a megtisztelő feladat a Bánáti + Hartvig Építész Irodának jutott.

Egyébiránt a high-tech homlokzatdizájn akár még izgalmas is lehetne, alighanem pozitív érdeklődéssel figyelnénk a megvalósulását egy újonnan épülő budapesti szálloda- vagy irodaépületen. Bár az iroda közel-keleti munkáit elnézve inkább az tűnik valószínűnek, hogy egy olyan homlokzattal gazdagodik a Belváros, amely egy pár évig érdekesnek tűnik ugyan, két-három évtized múltán azonban érdektelenül divatjamúlttá és ismételten eldobhatóvá válik. Elszomorító, hogy ez a modern kori magyar építészet egyik kivételesen egyedi, legkoherensebb művészi koncepciója mentén megalkotott épületének feláldozása árán történik – fogalmazott Csikós Gábor.

Különleges együttállás

A ház egyedi tervezői értékén túlmenően az Atrium-Sofitelt azért is fontos lett volna minél inkább az eredeti képében megtartani, mert korábban említett pár társával együtt speciális helyet foglal el a magyar építészet történetében:

egy egyedülálló történelmi együttállás pillanatában jött létre, amikor a hazai építészmérnöki tudás nyugat-európai kivitelezési technológiával párosulhatott, és egy rövid időre az vált láthatóvá, hogy mire lennének képesek a szocializmus béklyójában elő magyar építészek a nyugati társaikhoz hasonló technológiai lehetőségek rendelkezésre állása esetén.

Ilyenformán az osztrák együttműködési programban megvalósult budapesti szállodák nyugodtan tekinthetők a Kádár-kori magyar építészet csúcstermékeinek. Könnyű nem szeretni a korszak épületeit, s van is köztük bőven olyan lehangoló darab, amiért nem kár – de a Sofitel és társai pont azok, amiket minőségük és történeti egyediségük okán feltétlenül meg kellene őrizni. Arról már nem is szólva, hogy etikailag miként értékelhető az a gesztus, amely a magyar építészet számtalan díjjal (Prima, Nemzet Művésze, Magyar Érdemrend Középkeresztje díj stb.) elismert építészének főművét tünteti el, alig 5 évvel az alkotó halála után.

Talált volna megoldást a magyar építész

Mindez azért is különösen érthetetlen, mert a tervezésben magyar részről résztvevő Bánáti + Hartvig tényleg az egyik legjobb, nagy tekintélynek örvendő hazai építésziroda. Tapasztalatuk nagy, tervezői gárdájuk széles és erős, ahol a fiatal és senior építészek aránya tökéletes.

A kevés olyan hazai építésziroda egyike, amely tényleg bármilyen építészi feladat megoldására alkalmas –így arra is, hogy úgy újítsanak meg egy ötcsillagos szállodát, hogy az megtartsa eredeti művészi értékeit,

miközben megfelel a besorolásából adódó legigényesebb elvárásoknak is.

Az értékek felett győzedelmeskedő tőke

Illúziók nincsenek, mára mindenki megtanulta, hogy az értékek, legyenek bármily nemesek, úgyis mindig alulmaradnak a tőkével szemben a profitért és feltűnésért vívott harcban. Igaz, a hazai tőke előtérbe helyezését éppen a helyi értékek iránti állítólagos nagyobb elkötelezettséggel szereti indokolni a regnáló gazdaságpolitika – emelte ki Csikós Gábor.