A román bankpapírok között továbbra is érdemes kutakodni, ha a jó nemzetközi hangulat megmarad, a régióval együtt könnyen felülteljesítővé válhatnak. A Société Générale leánybankja, a BRD-Group továbbra is az egyik legígéretesebb szereplője a román piacnak, kiváló jövedelmezőséggel és hatékonysággal bír. A második legnagyobb román pénzintézet az idei várható eredménnyel kalkulálva egyszersmind az egyik legolcsóbb is, P/E-mutatója (árfolyam/nyereség hányados) a Bloomberg adatai szerint 5 körüli, ráadásul az egyik legimpozánsabb profitbővülési ütem köthető a nevéhez. Az árfolyam jelenleg a könyv szerinti érték környékén tanyázik, ezen az alapon nem tekinthető kifejezetten olcsónak, a bank azonban azok közé tartozik, amelyek még némi osztalékot is hajlandóak fizetni. Ennek mértéke várhatóan 0,728 lej lesz, ami a durván 7 lejes részvényárfolyam mellett 10 százalék körüli osztalékhozamot eredményez. Bár rövid idő alatt kétszeresére drágult a részvény, szakértők szerint még lehet további emelkedési potenciál a papírban, akár a mostani árnál 50-60 százalékkal magasabb szint sem elképzelhetetlen. Kevésbé reménykeltő a Banca Transilvania helyzete, mutatói siralmasak. Az utóbbi időben az EBRD és a Világbank háza táján is felmerült a neve, mint befektetési célpont, ez sokat javíthatna a megítélésén. A jelenlegi egylejes árfolyamon kevesen látnak benne fantáziát, a publikált célárprognózisok ennél az értéknél jóval alacsonyabban vannak. A finanszírozási problémákat is figyelembe véve egy 10 körüli P/E-vel nehéz ezen a piacon labdába rúgni. Hasonlóan gyenge a Banca Comerciala Carpatica megítélése, a borzasztó profitkilátásoknak és a meglévő piaci részesedés várható zsugorodásának betudhatóan. Az idei évre csak a legmerészebbek várnak tőle minimális nyereséget, de ők is inkább kellő távolságtartást javasolnak. A papír egyetlen vonzerejét független mivolta jelenthetné, a bankfelvásárlásoknak azonban még nem jött el a szezonja. A román tőzsde legfigyelemreméltóbb szereplői továbbra is a SIF-ek (vagyonalapok), amelyek zömének árfolyama a többszörösére ment fel az utóbbi időben, és amelyek vagyontárgyaik között jelentős mennyiségben tartanak bankrészvényt. Ennek mértéke változó, de jellemzően 50-70 százalékos arányról beszélhetünk, tehát ezeket a befektetési alapokat bátran sorolhatjuk a pénzintézeti szektorba, megvételükkel elsősorban bankpapírokat vásárolunk. A társaságok vonzerejét legfőképpen az adja, hogy viszonylag könnyen kalkulálható a nettó eszközértékük, azonban ez az érték a sajátos értékelési elvek miatt akár nagyon nyomott is lehet. Az értékelés során ugyanis tekintettel kell lenni arra, hogy a vagyon jelentős része tőzsdén kívüli részvényekben van, ahol a könyv szerinti értéknek egy bizonyos hányada vehető csak figyelembe. Így fordulhat elő, hogy az alapok által tulajdonolt BRD- és Banca Transilvania-részvénycsomag önmagában majdnem akkora, mint a SIF-ek teljes piaci értéke. Az osztalékfizetési hajrához közeledve különösen megnőhet az érdeklődés a SIF-ek iránt, hiszen azon túl, hogy a többség tervez osztalékfizetést, ők maguk is jelentős osztalékhoz juthatnak az elkövetkező hónapok során. Az öt SIF bármelyikének megvásárlásával tisztességes profitra tehetünk szert, bár egyesek szerint a SIF5 kissé kilóg a sorból. Egyrészt megfigyelhető némi huzavona a majdan fizetendő osztalék körül, másrészt, bár nagy az átfedés a különböző SIF-ek portfólióelemei között, mégis talán itt a legkedvezőtlenebb az összetétel. Ennek ellenére a SIF-ek bátran ajánlhatóak a kockáztatni vágyó befektetőknek, megvételük tisztes, éves távlatban akár 50-100 százalékos árfolyamnyereséggel is kecsegtethet, számottevő osztalékhozam mellett.