Business Talks '24

Üzleti konferencia

Ne maradjon le az év
üzleti konferenciájáról!

Szerezze be
jegyét most.
A Public Private Partnership (PPP) az Egyesült Királyságból származó befektetési forma, amelynek során az állami közfeladatokat a magántőke bevonásával valósítják meg. A PPP ottani népszerűségét mutatja, hogy ilyen kereteken belül jelenleg körülbelül 10 milliárd font fekszik közérdekű infra-strukturális fejlesztésekben. A PPP során az állam nem költségvetési pénzekből valósítja meg a beruházásokat, hanem azok anyagi terheit és az azzal járó kockázatot bizonyos keretek között „kitelepíti" a magánbefektetőre és annak üzleti partnereire. Az államot a beruházás működtetésével, karbantartásával járó költségek terhelik. Az állam anyagi terhei egy 5-30 éves időszakra lebontott fizetési kötelezettségként jelennek meg. A PPP létrejötte az Európai Unió konvergenciakritériumainak egyre erőteljesebb befolyására vezethető vissza. E szabályozás ugyanis a GDP 60 százalékában korlátozta az államadósságból finanszírozott közcélú beruházásokat, így az államkassza önmagában nem adhatott elegendő forrást a közcélú infrastrukturális fejlesztések finanszírozásához. Azoknak az állami szerveknek, amelyek infrastrukturális beruházásokat szeretnének, hagyományosan a központi államigazgatási szervekhez vagy az önkormányzatokhoz kell fordulniuk, akár adóbevételből, akár hitelből finanszíroznának. A PPP ezt a szemléletet borítja fel azzal, hogy a magántőkét használja fel az eredetileg állami feladatként jelentkező befektetések finanszírozásához. A PPP lényeges elemei közé tartozik a felek közötti kockázatviselés egyensúlyának megteremtése. Az állam mint megrendelő a beruházásból eredő kockázat egy részét kitelepíti a magántőkésre, aki a beruházást a saját forrásaiból és banki hitelekből valósítja meg. Ez ugyan költségesebbnek mondható a hagyományos állami beruházásoknál, de ellentételezéseként az államot kedvezőbb, hosszú távon elnyújtott fizetési kötelezettség terheli. Ez a „szolgáltatási díj" a legtöbb nyugat-európai ország költségvetésében nem jelenik meg, vagyis a nagy volumenű beruházások nem jelentenek akadályt további beruházások megvalósításánál. A PPP egyetlen bevételi forrása (és a legtöbb infrastrukturális beruházásnál a bankok egyetlen biztosítéka) az állami szektor által fizetendő „szolgáltatási díj". Itt jelenik meg a projektek legjelentősebb érdek-összeütközése és megvalósíthatóságuk, működőképességük kulcskérdése. Az állami szféra érdekei „output"-szemléletűek, az általa elérni kívánt beruházást annak végleges formájában határozzák meg, áthárítva minden olyan kockázatot, amely a beruházás tényleges megvalósításával kapcsolatos. Ezzel szemben a beruházó és a kivitelező bankok érdekei azt kívánják meg, hogy a kockázat megfelelő megosztása érdekében kötelezettségvállalásaikat és jogaikat pontosan határozzák meg. Hiszen a szerződésszerű teljesítéstől függ a projekt bevételi forrása, amely a projekt életképességének, a hitel visszafizetésének az alapja. Mivel a legtöbb PPP-projekt egyetlen bevételi forrásra számíthat, a finanszírozók és a hitelezők arra törekednek, hogy megbizonyosodhassanak az adott állami szerv mint megrendelő fizetőképességéről. Mivel azonban a PPP-beruházások közfeladatok megvalósítására jönnek létre, az állam szolgáltatásidíj-fizetési kötelezettségének megszegése esetén általában közfeladat-ellátási kötelezettségét is megszegné, ami a beruházó szempontjából kockázatcsökkentő elem. A projektek finanszírozása jellemzően a magántőke, kereskedelmi és intézményi hitel és bizonyos esetekben állami szubvenció kombinációjából áll. Ezek korlátai azonban mind az állami szektort, mind a magántőkét egyre inkább arra ösztönzik, hogy a finanszírozási formák szélesebb körét alkalmazzák. Ilyen a kötvénykibocsátás, a kötvénypiac ugyanis sokkal hosszabb lejáratot kínál, mint a bankok hitelügyletei. A kötvényekkel történő finanszírozás olcsóbb, bár vigyázni kell arra, hogy a banki költségekkel szemben fennálló árelőnyt a kötvények „rejtett" költségei ne szüntessék meg. A másik, külföldön sikeresen alkalmazott forma a lízingfinanszírozás, amely amortizációs, adózási előnyökkel jár, és elsősorban olyan projekteknél használják, amelyek tekintélyes eszközállományt igényelnek. Például egy vasúti projekt esetén a jelzőberendezések, a váltók, sőt a sínek is a lízingfinanszírozás tárgyai lehetnek. Ahol a lízingfinanszírozás egy átfogó finanszírozási csomag része, ott a különböző hitelezők között komplex problémák merülhetnek fel. Magyarországon, ahol a kormány októberi gazdaságélénkítő terveiben szerepelt a PPP, még nincs olyan alkalmazható modell, egységes jogszabályi háttér, ami ezen beruházási forma adaptálását lehetővé tenné - állítják a brit Lovells budapesti szakemberei. A PPP mint újszerű tőkebefektetési forma azonban nálunk is népszerűvé válhat, kedvező kockázatkezelési technikák kidolgozásával az állami és a magánszféra számára egyaránt előnyös lehet. Kolozsi Rita