Business Talks '24

Üzleti konferencia

Ne maradjon le az év
üzleti konferenciájáról!

Szerezze be
jegyét most.

A nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy a második és harmadik generációs vagyonok nagy része elvész, kevés esetben jutnak el a megtakarítások a negyedik leszármazottig, ha azonban ez megtörténik, a vagyon sokkal nagyobb eséllyel marad meg, mint a második vagy harmadik generáció esetében. Márpedig ma Magyarországon leginkább első generációs megtakarításokról beszélhetünk − érzékelteti a privátbankok előtt álló egyik fő problémát Bilibók Botond, a Concorde Alapkezelő vezérigazgatója.

Mást akar az utód

Márpedig nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy a második generáció ritkán folytatja az elődök tevékenységét, és inkább egyéni céljait, ambícióit szeretné megvalósítani, amihez a rendelkezésre álló vagyon csak fontos eszköz, ami a nyugodt hátteret biztosítja − egészíti ki kollégája véleményét Mihály Péter. A Crystal World Wide ügyvezető igazgatója szerint így a privátbankoknak olyan megoldásokat kell tudniuk kínálni, amelyek − mintegy alapelvárásként − biztosítják a vagyon értékének a megőrzését és egyidejűleg támogatást nyújtanak az egyéni célok megvalósításában. A fentiek okán a Concorde vezérigazgatója szerint − bár erre ma még kevés jó példát látunk − mind az ügyfélnek, mind a privátbankárnak érdeke, hogy a generációváltást megelőzően a jövendő örökös is megismerkedjen a pénzügyek világával és a megtakarítások felelős kezelésével. Ugyanakkor ezen az úton ügyféloldali igény nélkül nem lehet elindulni. Varga Szabolcs, a Gutmann Magyarország vezérigazgatója szerint a generációváltás már az első pillanattól komoly kihívással jár, hiszen jellemzően a családi vállalat vezetésében történő váltást kell megfelelően menedzselni. A gondot az jelenti, hogy jelenleg Magyarországon nincsenek olyan családi vállalati tanácsadók, akik − miként Ausztriában vagy Németországban − erre a problémára szakosodtak. A családi vagyonból történő részesedés változása már csak a második kör problémája − itt szerinte a hazai jogrend egyelőre a bizalmi vagyonkezelést és a haszonélvezet intézményét teszi lehetővé, noha a határainkon túl több megoldás is ismert .

Kinek a piaca?

A szabályozatlanság nyomán komoly problémát jelent a terület cégeinek, hogy nem tisztulhatnak le kellően a struktúrák. Varga Szabolcs szerint a magánszemélyek/családok vagyonkezelésére koncentráló, ilyen fókuszú alapkezelő vagy family office inkább klasszikus privátbanki szolgáltatónak mondható, mint egy univerzális/kereskedelmi bank, hiszen erős a befektetési szolgáltatások személyre szabásában, továbbá olyan egyéb, a vagyonkezelést támogató területeken, mint adótervezés és generációkon átívelő struktúrák. Ugyanakkor a jelenlegi piaci környezetben, amikor minden szereplő próbálja szélesíteni a szolgáltatási portfólióját, ezek a tevékenységek átfedést mutatnak. Mihály Péter szerint a kérdés az, hogy az ügyfél valóban privátbanki szolgáltatást kap-e egy alapkezelőtől, vagy a privátbank által működtetett "family office" tényleg tud-e olyan összetett szolgáltatást nyújtani, mint az a cég, amelynél az egyes területekre specializálódott szakemberek napi nyolc órában egyetlen család befektetéseivel és egyéb ügyes-bajos dolgaival foglalkoznak. Bilibók Botond arra emlékeztet, hogy bár Magyarországon ma klasszikus "family office" még nem létezik, jó néhány szereplő kínálja már e szolgáltatás egyes elemeit. A leggyakrabban nyújtott szolgáltatás a likvid vagyon kezelésén túl (akár privátbankról, akár vagyonkezelőről beszélünk) az adótudatos struktúrák kialakítása mind a magánvagyon, mind a céges megtakarítás esetében, az ügyfél vállalati struktúrájának racionalizálása, illetve ritka esetekben az ingatlanvagyon kezelésében való segédkezés is. Látni kell azonban, hogy itthon nagyon szűk azon ügyfelek köre, akik a klasszikus family office-t meg tudják és meg is akarják fizetni, hiszen ehhez gyakran 10-15 millió eurós megtakarítás szükséges, amihez 1-2 százalékos évi díjterhelés szokott társulni a nemzetközi vagyonkezelési szakmában.

Többféle feladat
Ráadásul megfelelő szabályozás nélkül egyelőre nincs sok értelme felvetni azt, hogy átalakulhat-e a privátbankok egy része bizalmi vagyonkezelővé. A Gutmann vezérigazgatója szerint a szabályozás terén mindenképp el kell kerülni, hogy csak bankok kaphassanak ilyen jogosítványt, hiszen akkor nem jön létre az e tekintetben jelentős hagyományokkal rendelkező országokban bevált family office-okon alapuló modell és a vagyonos családok külföldön keresik majd a megoldásokat. A másik, hogy túlságosan alullövi a szabályozás a feltételrendszert és így olyan szereplők is megjelenhetnek, licencet kaphatnak, akik az egész szektorra nézve hatalmas reputációs kockázatokat hordoznak. Márpedig egy-két botrány a kezdeti időszakban könnyen az egész koncepció gyors halálát jelentheti, hiszen a bizalmat nem lehet majd visszaszerezni.

Más érvek mentén, de azonos gondolatra jut Mihály Péter és Bilibók Botond: szerintük nem jogszabályok kérdése az átalakulás. Míg a Crystal World Wide ügyvezető igazgatója szerint két különböző szakmáról beszélünk, ami eltérő szaktudást és felkészültséget igényel, ám maga is elismeri, hogy a privátbankárok és a bizalmi vagyonkezelők (akiknek feladata sokkal inkább adózási, jogi és számviteli ismereteket igényel) vélhetően szoros együttműködésben fognak dolgozni, ahol a bizalmi vagyonkezelő az eszközök kezelését vélhetően továbbra is egy általa jónak és megbízhatónak tartott privátbankra fogja bízni. Ezzel szemben a Concorde Alapkezelő vezérigazgatója szerint a fő akadályt az jelenti, hogy a bizalmi vagyonkezelés egy hosszú távon kiszámítható jogi, gazdasági, kulturális környezetet igényel. Márpedig Bilibók Botond szerint hazánk, de szélesebb értelemben Kelet-Közép-Európa országai ennek híján vannak.

Kép: Napi Gazdaság, Földi D. Attila