Kevesebb mint negyven cég került fel eddig a Magyar Termék Nonprofit Kft. honlapján a Magyar Termék logót használók listájára, holott a magyartermék-törvény (a Vidékfejlesztési Minisztérium rendelete az egyes önkéntes megkülönböztető megjelölések élelmiszereken történő használatáról) tavaly szeptemberben lépett hatályba. Azóta elcsendesedett körülötte  a hangzavar, pedig a magyar kormány számíthat ezen a fronton is egy kötelezettségszegési eljárásra az Európai Bizottságtól, ahogy hasonló jogszabály miatt Berlin és Párizs is az EU Bizottság szőnyegének szélén állt.

A minisztérium rendelete alapján a logót használó cégek nem minőségre, hanem eredetre utaló jelölést használhatnak, miközben erre van uniós jogszabály, amely elvileg felette áll a magyar rendeletnek. Brüsszel igyekezett kijavítani, helyesbíteni a magyar jogszabályt, hogy az például a készítésre és a termék kvalitásaira vonatkozzon − így feszültség nélkül ment volna át a jogszabály. Ám azzal, hogy az eredetre vonatkozik a termékjelölés, ellentétes az EU kifejezetten gazdasági szempontokat (például vámáru-besorolási alapokat) figyelembe vevő szabályozásával. Tehát, aki az EU szabálynak eleget tesz, jogszerűen írja rá a termékére, hogy magyarországi származású, sőt saját maga még logót is használhat, amely arra utal, hogy milyen minőséget képvisel.

Épp ezt a trendet igyekeznek meglovagolni az olyan márkázási kezdeményezések, mint a Superbrands vagy akár a Product of the Year. Ezeket a piaci elveket igyekszik követni a magyartermék-törvény is − pályáznia kell a gyártónak a logó elnyerésére. Az egyetlen probléma, hogy ebből a körből több nemzetközi gyártó kikerül (kormányzati segédlettel) és joggal kifogásolhatja bármelyik, hogy a logó azt a képzetet kelti a fogyasztóban, hogy a magyar termék logós árucikk magasabb minőséget képvisel, mint más. Ez pedig hátrányt okoz számára a polcokon.

Kép: MTI

Pedig a kereskedelem és a gyártók sem utasítják el mereven azt a kormányzati kezdeményezést (még a Gráf-féle agrártárca idejéből), hogy meg lehessen különböztetni a magyar termékeket − erre ugyanis van igény. A kétezres évek elején indult a magyar szélsőjobbhoz köthető Magor Termék emblémázás, amely végül néhány év fennállás után elhalt. Ez volt az első bizonyíték arra, hogy a fogyasztó igényli a jó minőségű magyar termékek megkülönböztetését.

A kormányzat azonban a megkülönböztetésből politikai és nem szakmai kérdést csinált. Rövid út vezetett oda, hogy a kiskereskedelmen kérték számon a magyar termékek részarányát, amely a teljes kiskereskedelmi forgalomban ma is (mint 5-6 évvel ezelőtt) összességében 70-75 százalék között mozog. Az ágazati elemzők és gyártói becslések erre a konszenzusra jutottak, hiszen valós statisztika nincs ennek pontos számítására. (Télen a sáv aljára csúszik a részarány, hiszen nincs annyi primőr áru a polcokon, mint nyáron, amikor a magyartermék-hányad a sáv tetejére kerül.) A statisztika hiánya jellemzően kényessé teszi a kérdést és nem szívesen beszélnek róla a kereskedők. A feltett kérdésékre a válasz rutinszerűen: "cégünk érdekében áll, hogy minél nagyobb legyen a magyar termékek részaránya".

A konszenzus csak a Magyarországhoz szorosan köthető termékekről szól, valójában ennél jóval alacsonyabb a magyar termékek részaránya a boltokban. A kereskedők azonban erről vajmi keveset tehetnek. A felelősség sokkal inkább a gyártóké. Sok olyan magyar vagy magyarnak hitt márka van a polcokon, amelynek az alapját importtermék adja. Épp ez indokolja a Magyar Termék Nonprofit Kft. listájának karcsúságát. Finoman szólva is dehonesztáló lenne egy-egy teljesen magyarnak hitt márkán a "hazai származású" vagy "hazai feldolgozású termék" logó − itt Magyarországon. Az exportpiacokon viszont nyugodtan használható a magyar származás, ahogy egyébként itthon is, amivel szemérmesen letudja a cég a termékjelölést.

Ezzel viszont a kormányzat nem tett eleget a miniszteri rendelet preambulumában megfogalmazott célkitűzésnek, miszerint rendet akar teremteni azon kaotikus állapotban, hogy a gyártók mindenféle, egymástól ellentétes minőségre és származásra utaló jelöléseket használnak, csökkentve ezzel a vásárlói bizalmat.

Eredetvédett magyar termékek
ElnevezésMegjelölés*Állapot
Szőregi rózsatőPGIBejegyezve
Kalocsai fűszerpaprika-őrleményPDOBejegyezve
Tepertős pogácsaTSGKözzétéve
Alföldi kamillavirágzatPDOBejegyezve
Magyar szürkemarha-húsPGIBejegyezve
Szentesi paprikaPGIKérelem benyújtva
Gönci kajszibarackPGIBejegyezve
Szegedi fűszerpaprika-őrlemény/Szegedi paprikaPDOBejegyezve
Csabai kolbász/Csabai vastagkolbászPGIBejegyezve
Gyulai kolbász /Gyulai páros kolbászPGIBejegyezve
Makói vöröshagyma; Makói hagymaPDOBejegyezve
Hajdúsági tormaPDOBejegyezve
Budapesti téliszalámiTSGBejegyezve
Szegedi szalámi; Szegedi téliszalámiPDOBejegyezve
*TSG − hagyományos különleges termék
PGI − oltalom alatt álló földrajzi jelölés
PDO − oltalom alatt álló eredetjelölés
Forrás: Forrás: ec.europe.eu