Egy fővárosi lakos háztartási fogyasztásához kapcsolódó ökológiai lábnyoma 2,5 globális hektár (gha), egy agglomerációban élőé pedig még annál is több, csaknem 3 globális hektár. 

Miféle lábnyom ez?

Az ökológiai lábnyom az erőforrás menedzselésben és társadalomtervezésben használt érték, amely azt fejezi ki, hogy egy adott technológiai fejlettség mellett egy emberi társadalomnak milyen mennyiségű földre és vízre van szüksége önmaga fenntartásához, illetve a megtermelt szemete közömbösítéséhez. Ez az érték egyaránt kiszámítható emberekre, csoportokra, régiókra, országokra vagy vállalkozásokra. A mérőszám megmutatja, hogy milyen mértékben használjuk ki a Föld erőforrásait, és útmutatást ad a kormányoknak, a környezetvédőknek, valamint igyekszik gazdaságosabb életvitelre rábírni a lakosságot.
Ökolábnyom szempontjából a kétes dicsőség a ranglista három vezető országát illeti: az Egyesült Államok, az Egyesült Arab Emirátusok, illetve Kanada egyformán 9 hektár körüli értékkel szégyenkezhet. A sereghajtók pedig Mozambik, Banglades, és Nepál, mintegy 0, 5 hektár körüli értékkel.
Magyarország átlagos ökológiai lábnyoma 3,7 hektár.
Csakhogy a Földön valójában minden egyes emberre mindössze 1,8 hektár jutna, így a számokat vizsgálva egyértelműen látszik, mennyire kihasználjuk a környezetet.

Az ökológiai tőkét, azaz a földterület biokapacitását figyelembe véve a főváros túlterheltsége 30-szoros, az agglomerációé 2,4-szeres – állapítja meg egy friss, a Corvinus Egyetem bevonásával készült magyar tanulmány

A négyfős magyar kutatócsoport munkája a Sustainable Cities and Society című folyóiratban jelent meg, újszerűen elemezve a magyarországi urbanizációt, a budapesti fővárosi térség környezeti fenntarthatóságát, egyúttal összevetést adva a háztartások ökológiai lábnyomáról és a rendelkezésre álló földterület biokapacitásáról. 

A vizsgálat készítésének idején Magyarország ökolábnyomához leginkább az élelmiszerekre és italokra, valamint a lakhatáshoz kapcsolódó energiafelhasználásra, a közlekedésre, az alkoholra és a dohányra fordított kiadások járultak hozzá.

A publikáció a 2003 és 2018 közötti időszakot vizsgálta, és a szerzők megállapították, hogy az ország egészének ökológiai deficitje a 2000-es évek eleje óta fokozatosan mérséklődik, amelynek oka a népesség csökkenése és az ország egészét nézve a biokapacitás növekedése. 

A baj Budapesten és az agglomerációban van

Budapest ökológiai erőforrásai azonban csökkentek, aminek oka a környezetminőség romlása, az urbanizáció okozta biológiailag aktív felületek zsugorodása és a városiasodás. A fővárost és az agglomerációját magában foglaló budapesti nagyvárosi térség részesedése Magyarország teljes ökológiai lábnyomában 28,3 százalékról 31,5 százalékra nőtt 2003 és 2018 között.

Budapest túlterheltsége tehát nagymértékű, bár enyhén csökkenő: míg 2003-ban 34-szer annyi földterületre lett volna szükségük a fővárosiaknak a fenntarthatóság eléréséhez, mint amennyi rendelkezésükre állt valójában, 2018-ra ez az arány némileg (30-szorosra) csökkent. 

Az agglomerációs övezetben viszont nőtt a túllépés: 2,1-ről 2,4-szeresre, amely 7 százalékos emelkedést jelent másfél évtized alatt, amit az ökoszisztéma biokapacitása nem ellensúlyoz a kínálati oldalon. 

Kép: Corvinus Egyetem

Ahhoz, hogy megváltozzon az emberek fogyasztási magatartása és javuljon a környezeti hatékonyság a Magyarországhoz hasonló, erősen központosított városi rendszerű, elöregedő társadalmakban, speciális, az elsődleges nagyvárosi területekre irányuló programokat kellene indítani az ökolábnyom további növekedésének csökkentésére és a biokapacitás zsugorodásának megállítására. 

Ilyen program lehet például a közösségi közlekedési rendszer támogatása, az energiahatékonysági beruházások vagy a kompakt város koncepciója szerinti fejlesztések

– jelentette ki a tanulmány társszerzője, Harangozó Gábor, a Corvinus Egyetem Fenntarthatósági Menedzsment és Környezetgazdaságtan Tanszékének vezetője.

A politikusok és a civilek is megmozdultak

Arról, hogy baj van, illetve arról, hogy ezt a bajt immár a politikai döntéshozók is érzékelik, a közelmúltban írtunk, és beszámoltunk róla, hogy

a Budapest környéki települések robbanásszerű lakosságnövekedési problémáinak megoldására jogszabály-módosításon dolgoznak a szakminisztériumokban,

valamint azt is megírtuk, hogy a probléma súlyát a mindennapi életben a civil közösségek a szó szoros értelmében testközelből tapasztalják. Biatorbágyon például a Patrióta Városvédő Közéleti Egyesület a Facebook-csoportjában panaszolta, hogy a kritikus lakosságszám mára oda vezetett, hogy a közelmúltban két gyalogost is elgázoltak a kisváros egyik kijelölt gyalogátkelőhelyén. A helyiek úgy vélik, hogy az egyre gyakoribb közúti balesetekre a forgalomtechnikai eszközök nem jelentenek megoldást, mert azok csupán a tünetek részleges kezelgetését jelentik, és kijelentik, hogy a probléma oka nem más, mint a már most is kritikus lakosságszám.

Az ingatlanpiac magasról tesz az ökológiai lábnyomra

Mindeközben – bár az ingatlanpiaci felfutás nagy általánosságban mérséklődik - Budapesten és vonzáskörzetében megállíthatatlannak tűnik a drágulás.

A Duna House felmérése szerint az agglomerációs szektorban átlagosan nem kevesebb, mint 19 százalékkal emelkedtek a négyzetméterárak, az otthonteremtésre fordított összeg pedig megközelítette a 60 millió forintot.

A 2022-ben értékesített ingatlanok adatai alapján ezen belül a legdinamikusabb négyzetméterár-emelkedés az északnyugati szektorban volt tapasztalható, ahol 29 százalékkal vált költségesebbé az otthonteremtés 2021-hez képest. 

A terület kiemelkedően népszerű települése Szentendre, ahol átlagosan 84 millió forint értékben, és jellemzően nagyobb ingatlanba költözés miatt vásároltak lakást, házat a vevők 2022-ben.

A Pest megyében első lakásukba költözők 20 százaléka új építésű otthont, 27-30 százaléka jó vagy lakható állapotú lakást, házat vásárolt.