Korrupciós civódás

Kálmán Olga az Index tudósítása szerint azzal kezdte a miniszterelnökhöz intézett kérdések sorát, hogy Völner Pál ügyvédje a bíróság elé idéztetné Varga Judit igazságügyi minisztert, mint mondta, „Völner Pál nem hajlandó egyedül elvinni a balhét az utóbbi évtizedek legsúlyosabb korrupciós botrányában”. A DK képviselője úgy látja, a korábbi államtitkár előbb-utóbb beszélni fog, alapos ismeretei lehetnek arról, hogy milyen magasra érnek a végrehajtói korrupció szálai. Kálmán Olga arra volt kíváncsi, hogy Orbán Viktor tudott-e az ügyről.

Válaszában a miniszterelnök leszögezte, hogy a kormánya Magyarország kormánya, az első és legfontosabb elvük, hogy a jogszabályok mindenkire vonatkoznak. Orbán Viktor örül annak, hogy az ügyészség ellátja a feladatát, a konkrét üggyel kapcsolatban pedig azt javasolta Kálmán Olgának, hogy forduljon a legfőbb ügyészhez.

Orbán Viktor a MOK-ügyről

Lukács László György szerint az elmúlt időszak egyik legérdekesebb törvényhozása volt, ami a Magyar Orvosi Kamara tagságát érintette, az orvosok kétharmada úgy döntött, hogy tag marad. A Jobbik frakcióvezetője azt kérdezte a miniszterelnöktől, támogatná-e, hogy legyen róla akár népszavazás, vagy kérdezzék meg a kamarát a kötelező tagságról és a hozzájárulás eltörléséről.

Orbán Viktor tisztázta, hogy a kamara belső ügyeiben a kamara az illetékes, a kormány ebben nem járhat el, ezen az a tény sem változtat, hogy a kormány a kamarákat általában partnerként fogadja el. A miniszterelnök az orvosi kamaráról úgy fogalmazott, köszönettel tartoznak a MOK-nak, az elmúlt időszak egyik legnagyobb horderejű változása volt, amiről egyeztettek és végrehajtották, ez a hálapénz kivezetése. Szívesen működnek együtt a jövőben is, a MOK ügyeibe nem kívánnak beleavatkozni. A kötelező tagsági viszony sem zavarta a kormányt, de egyetlen esetben nem fogadják el, ha felmerül a gyanú, hogy a kötelező tagság jogi lehetőségét nyomásgyakorlásra, a hatalommal való visszaélésre használják. Ilyen esetben meg kell szüntetni a kötelező tagságot, ez történt az orvosi kamaránál.

Lukács László György szerint érdemes lenne ezt alkalmazni az iparkamaránál is, így Parragh László megmutathatja, mekkora felhatalmazás van mögötte.

Orbán Viktor erre újra elmondta, hogy ha az iparkamara tagjai összegyűlnek, és eldöntik, hogy másként szeretnének működni, akkor tudomásul veszik, de helyettük nem hoznak döntést. Megemlítette azt is, hogy az iparkamara sok segítséget nyújtott a kormánynak és az országnak, az egyik legbiztatóbb vállalkozáshitelezési programot közösen működtetik.

Kerüljön ugyanannyiba mindenhol az ivóvíz

Keresztes László Lóránt az ivóvízhálózat „tragikus állapotáról” beszélt, felemlítve, hogy Gulyás Gergely a legutóbbi Kormányinfón bejelentette, komoly felújítást terveznek.

Orbán Viktor válaszában kifejtette, a kormány foglalkozott az ivóvízhálózat kérdésével, van egy régi döntésük, aminek próbálnak érvényt szerezni, de lassan megy. A kormányfő szerint Magyarország olyan méretű ország, ahol indokolt annak a szabálynak a megalkotása, hogy az ország valamennyi pontján azonos mennyiségű elfogyasztott vízért azonos díjat fizessenek, de ma nem ez a helyzet. Ennek a megoldásán dolgoznak, de nem egyszerű. A másik problémának a víziközmű-hálózat állapotát nevezte, ahol valóban több évtizedes elmaradások vannak. A kormány igyekszik minden évben biztosítani a forrásokat, ami csak toldozgatásra-foldozgatásra elegendő, körülbelül háromezer milliárd forintra lenne szükség.

Az LMP politikusa válaszában úgy vélekedett, láthatóan azért nincs pénz erre, mert fontosabbnak tartják, hogy az akkumulátorgyárakhoz kiépítsék az ellátás infrastruktúráját. Keresztes László Lóránt a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság vezetőjének leváltásáról is kérdezett.

Orbán Viktor utóbbival kapcsolatban megjegyezte, aki jól végzi a munkáját, az azt kapja, ami azért jár, aki rosszul, attól meg kell válni, „de ez talán nem miniszterelnöki hatáskör”. A víziközművekről kiemelte: a dolgoknak van sorrendjük, ahhoz, hogy el tudjanak költeni háromezer milliárd forintot a víziközmű korszerűsítésre, valahol meg kell termelni azt, ezt azok termelik meg, akik dolgoznak, a nagy részük gyárakban teszi ezt, ezek a gyárak pedig adót fizetnek, „az a gyárak elleni hangulatkeltés, amivel gyakran találkozom itt, észszerűtlen, rossz logika”.