A munkaerő-kölcsönzés az EU egyes tagállamaiban közel három évtizede jelent meg, a gazdasági növekedés és a versenyképesség fenntartása igényelte a rugalmas foglalkoztatási módszerek elterjedését. Az alkalmazottak kölcsönzése megfelelő jogi megoldásnak mutatkozott azon esetekre, amikor a cégeknek egy-egy különös szituációban csak rövidebb, meghatározott időtartamra volt szükségük munkavállalókra. A munkaerőpiacon több olyan foglalkoztatotti csoport is megjelenik, melyeknél domináns a kölcsönzés keretében történő munkavégzés. E körből kiemelhető az a réteg, amely tartósabb lekötöttség nélkül alkalmazható (idetartoznak a szakképzettséggel nem rendelkező dolgozók, akik ezen foglalkoztatási módszer segítségével menekülnek meg a munkanélküliségtől). A kölcsönzéssel alkalmazottak táborában markánsan megjelennek a munkaerőpiacot csak ideiglenesen elhagyók (terhes nők, kisgyermeket nevelő anyák), továbbá a pályájukba belekezdő fiatal munkavállalók, akiket a gyors és minél szélesebb körű tapasztalatszerzés motivál. A munkaerő-kölcsönzéssel kapcsolatos foglalkoztatási igény kielégítésére számos kölcsönző cég alakult, amelyeknek ez a kizárólagos profiljuk. Sztrájktörésre nem alkalmas A munkaerő-kölcsönzés gyors terjedése az EU tagállamaiban nem konfliktusmentes. Viszonylag gyorsan megoldották az a problémát, hogy a munkáltatónál folyó sztrájk ideje alatt munkaerő-kölcsönzés keretében tilos a foglalkoztatás, a munkaadó tehát kölcsönbe vett személyekkel nem helyettesítheti sztrájkoló alkalmazottait. Elhúzódó vita folyt viszont a kölcsönbe vett alkalmazottak munkafeltételeiről. Különösen az, hogy a kölcsönbe vevő cég sok esetben a saját munkavállalóinak bérétől eltérő, hátrányosabb kondíciókat nyújtott az ideiglenes alkalmazottaknak. Harminc év tapasztalatából végül is leszűrhető, hogy az EU-tagállamok többségében jogszabály rögzíti az ún. ekvivalencia-szabályt, amely kimondja: a munkaerő-kölcsönzés által foglalkoztatott munkavállalók nem kerülhetnek a fogadó vállalkozással alkalmazásban lévő munkavállalókéhoz képest hátrányosabb helyzetbe. Jogi szabályozás hiányában a bírói gyakorlat, illetve a kollektív szerződések rendszere biztosítja az egyenlő megítélést. A munkaerő-kölcsönzéssel kapcsolatos kérdések rendezése közösségi szinten 1991-ben történt meg. Az Európai Gazdasági Közösség 91/383. sz. irányelve szól a határozott időtartamra foglalkoztatott belső, illetve az ideiglenes munkaszerződéses munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítására irányuló intézkedésekről. Az EU joggyakorlatának figyelembevételével általános jelleggel megállapíthatjuk: a munkaerő-kölcsönzés nem helyettesíti, illetve nem váltja fel a hagyományos munkajogviszony alapján történő foglalkoztatást. Dr. Kiss Györgynek az EU egyes tagállamaiban megállapított munkaerő-kölcsönzési szabályokat elemző tanulmánya rámutat: a határozatlan idejű munkajogviszonyhoz képest minden tekintetben speciálisnak nevezhető munkaerő-kölcsönzéssel – a tagállamok döntő többségében – nem lehet helyettesíteni a határozatlan idejű munkajogviszonyt. Azaz nem egymást felváltó, hanem – meghatározott különleges feltételek bekövetkezésekor – egymás mellett élő intézményekről van szó. Leszögezhetjük, hogy a munkaerő-kölcsönzés elsősorban szubszidiáris, helyettesítő jellegű jogintézmény az EU tagországainak többségében. Kivételek – mint mindenütt – e témában is találhatók: Görögország, Olaszország és Svédország ugyanis tiltja, illetve más fogalmazásban nem ismeri el a munkaerő-kölcsönzés módszerét. A HAZAI HELYZET Az élet többnyire megelőzi a jogalkotást. A munkaerő-kölcsönzés törvényi szabályai ugyan csak július 1-jétől hatályosak, de a munkavállaló-kölcsönzés már közel egy évtizedes gyakorlattal bír Magyarországon. Az 1990-es évek elejétől működnek magán-munkaerőközvetítéssel és -kölcsönzéssel foglalkozó cégek, az időszakos, alkalmi munkaerőigény és -kínálat elsődlegesen ezeknél jelenik meg. Törvényi szabályozás hiányában a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményét megkérdőjelezhető módon többnyire kirendelés színlelésével történik a kölcsönzés. A kirendelés (Mt. 106. §) lehetőséget teremt arra, hogy a munkáltató munkavállalóját írásban ideiglenesen másik foglalkoztatónál munkavégzésre kötelezze. Ha minderre a „másik foglalkoztató" megrendelésére kerül sor, és ezért a szolgáltatásért (a kirendelésért) ellenértéket, díjat fizetnek, tartalmát tekintve megvalósul a munkaerő-kölcsönzés. Az imént vázolt tényhelyzetbe lép be a kölcsönzés intézményesített, törvényi szabályozása, amely megteremti a kifejezetten munkaerő-kölcsönzés céljából létesített munkaviszony fogalmát. E különös munkaviszonyra generális jelleggel az Mt. előírásai alkalmazandók, azonban a törvény számos különös rendelkezést is tartalmaz. A rendhagyó jogok és kötelezettségek ismerete feltétlenül szükséges ahhoz, hogy előre sejthessük, milyen hozadékkal, következményekkel jár az új jogintézmény életbelépése a munkaerő-kölcsönzés három tipikus résztvevőjénél. A MUNKAERŐ-KÖLCSÖNZÉS SZEREPLŐI A kölcsönzés olyan jogi konstrukció, amelyben a jogviszony három jogalany: a munkát végző személy, az őt alkalmazó cég, és a munka megrendelője között jön létre. A munkaerő-kölcsönzésnél tehát elválik egymástól a munkavállalóval szerződést kötő és a munkavállalót foglalkoztató személye. A kölcsönbe adó és a kölcsönvevő a polgári jog szabályai szerint állapodik meg a kölcsönzésről, amely az Mt. definíciója szerint olyan tevékenység, amelynek keretében a kölcsönbe adó a vele kölcsönzés céljából munkaviszonyban álló munkavállalót ellenérték fejében munkavégzésre a kölcsönvevőnek átengedi. Fontos tudni, hogy a polgári törvénykönyv (Ptk.) munkaerő-kölcsönzés címszóval külön nevesített szerződést nem tartalmaz. A feleknek a kölcsönzésre irányuló szerződés tartalmának meghatározásakor a Ptk. általános szabályaira és a törvény szellemiségére kell tekintettel lenniük – nem megfeledkezve meg természetesen a megállapodás munkajogi korlátairól. Amennyiben Magyarország követi az EU tagállamaiban tapasztalható tendenciát, a munkaerő-kölcsönzés egy jelentősebb, profitorientált tevékenységgé válhat. Ezzel kölcsönbe adóként az a munkáltató foglalkozhat, aki a vele kölcsönzés céljából munkaviszonyban álló munkavállalót munkavégzésre – kölcsönzés keretében – a kölcsönvevőnek átengedi és munkáltatói jogait, illetve kötelezettségeit a kölcsönvevővel megosztva gyakorolja. A kölcsönbe adói minősítés megszerzésének feltétele, hogy a cég belföldi székhelyű, a tagok korlátolt felelősségével működő gazdasági társaság, vagy – a vele tagsági viszonyban nem álló munkavállaló vonatkozásában – szövetkezet legyen. Szükséges továbbá, hogy a székhelye szerint illetékes munkaügyi központ a kölcsönbe adót nyilvántartásba vegye. Az Mt. a kölcsönvevő személyénél tételes követelményeket nem tartalmaz, általános feltétel, hogy munkáltatói jogalanyisággal rendelkezzen. A jogviszony harmadik pólusán a kölcsönzés keretében foglalkoztatott munkavállaló áll, akit munkáltatójához (a kölcsönbe adóhoz) a kölcsönzés céljából létrehozott munkaszerződés köt. Munkát azonban kizárólag a – vele munkaviszonyban nem álló – kölcsönvevő részére végezhet. Mit tegyenek azok, akik már a törvény hatálybalépése (július 1.) előtt folytattak munkaerő-kölcsönzési tevékenységet? Az Mt. hat hónapos türelmi időt biztosít, ezen határidőn belül kötelesek a kölcsönző cégek a jogszabályi elvárásoknak megfelelni. Így más formában történő működés esetén a tagok korlátolt felelősségével működő gazdasági társasággá vagy szövetkezetté kell alakulni és szükséges az illetékes munkaügyi központ nyilvántartásba vételről szóló határozata is. További törvényi követelmény, hogy a nyilvántartásba vétel csak akkor történhet meg, ha a cég – a kölcsönzött munkavállalójának foglalkoztatásával összefüggésben – mint munkáltató az adó– és járulékbefizetési kötelezettségét teljesítette. Mindez egy hónapnál nem régebben kiadott igazolással dokumentálandó, amelyet a nyilvántartásba vételre irányuló kérelemhez kell csatolni. Amennyiben a hat hónapos határidő leteltét követően a cég az említett feltételeknek nem felel meg, vagy a nyilvántartásba vétel iránti kérelmét elutasítják, köteles 15 napon belül megszüntetni a kölcsönzésnek minősülő tevékenységét. Legkésőbb 2002 januárjától tehát csak azok foglalkozhatnak munkavállalók kölcsönzésével, akik a törvény valamennyi idevágó elvárásának megfelelnek. A KÖLCSÖNZÉSSEL KAPCSOLATOS JOGI KORLÁTOK A törvény két tilalmat határoz meg a kölcsönzött munkavállaló foglalkoztatásával kapcsolatban. A kikölcsönzött munkavállalót a kölcsönbe vevő nem kötelezheti a jogszabály által meghatározott tilalomba ütköző munkavégzésre. Így például fiatal munkavállalónak vagy terhes nőnek nem rendelhető el rendkívüli munkavégzés, illetve éjszakai műszakbeosztás. A kölcsönvevő olyan munkahelyén, illetve telephelyén sem lehet a kikölcsönzött személyt foglalkoztatni, ahol sztrájk van, a sztrájkot megelőző egyeztetés kezdeményezésétől a sztrájk befejezéséig. A megszorítás alkalmazásában az EU munkaerő-kölcsönzést engedélyező tagországai is – mint már jeleztük – konszenzusra jutottak, jogharmonizációs követelmény, hogy a kölcsönvevő jogszerűen ne törhessen le egy sztrájkot az abban részt vevő munkavállalók munkaerő-kölcsönzés keretében történő pótlásával. A kölcsönvevő a munkavállalót más munkáltatónál történő munkavégzésre nem kötelezheti. Mindez egyrészt azt jelenti, hogy a kikölcsönzött munkavállaló a foglalkoztatása során további kölcsönbe már nem adható - még akkor sem, ha a kölcsönvevő egyben kölcsönbe adóként ilyen tevékenységgel foglalkozik. Ezen túlmenően a kölcsönvevő a kikölcsönzött munkavállalót nem rendelheti ki más munkaadóhoz, továbbá nem köthet ellenszolgáltatás nélküli megállapodást a kikölcsönzött személy más cégnél történő átmeneti foglalkoztatására. A kölcsönzésre munkaszerződést kötő érdekét védi az a törvényi rendelkezés, amely semmisnek tekinti a munkavállaló és a kölcsönbe adó közötti olyan megállapodást, amely a munkaviszony megszűnése, illetve megszüntetése után a kölcsönvevővel való jogviszony-létesítési tilalmat vagy korlátozást ír elő. A munkaerő-kölcsönzéssel foglalkozó cégek tehát nem tilthatják meg, hogy kikölcsönzött alkalmazottaik utóbb éppen azzal a foglalkoztatóval létesítsenek munkaviszonyt, amely előzőleg őket kölcsönbe vette. A munkaerő-kölcsönzés nem tekinthető munkaközvetítésnek, így az Mt. kizárja annak érvényes megtételét is, hogy a munkavállalónak a kölcsönbe adó javára közvetítési díjat kelljen fizetnie, ha a kölcsönvevővel kíván jogviszonyt létesíteni. A kölcsönzésnek mint hárompólusú jogviszonynak egyik sajátossága, hogy a kölcsönzött munkavállaló felett a kölcsönbe adó és a kölcsönvevő a munkáltatói jogokat közösen és megosztva gyakorolja. A jogosultságok említett megosztásáról a polgári jog kereteibe tartozó megállapodásának kell rendelkeznie, de a munkaviszony megszüntetésének jogát kizárólag a kölcsönbe adó gyakorolhatja. Mindebből következik, hogy az alkalmazottnak a munkaviszony megszüntetésére irányuló jognyilatkozatát nem az őt érdemben foglalkoztató kölcsönvevővel, hanem szerződéses partnerével, a kölcsönbe adóval kell közölnie. A munkavállaló érdekét védi a törvény azon szabálya, mely szerint nem befolyásolja a kölcsönbe adó munkabér-fizetési kötelezettségét, ha a kölcsönvevő nem fizeti ki az esedékes kölcsönzési díjat. Nem lehet tehát a kölcsönbe adó munkabér-fizetési kötelezettségét a kölcsönvevő díjfizetési kötelezettségének határidőben történő teljesítésétől vagy mindennek késedelmétől függővé tenni. A kölcsönbe adó munkáltatói mivoltából következik, hogy teljesítenie kell a munkaviszonnyal összefüggő valamennyi bevallási, adatszolgáltatási, levonási, bérfizetési kötelezettséget. A törvény kizárja annak lehetőségét, hogy a kölcsönbe adó és a munkavállaló tényleges foglalkoztatását biztosító kölcsönvevő között létrejött szerződés ettől eltérjen. A dolgozókat védő fontos garanciális szabály, hogy az ún. hagyományos, nem kölcsönzés céljából létrejött munkaszerződés nem módosítható annak érdekében, hogy a munkáltató a munkavállalót kölcsönzés keretében foglalkoztathassa. Mint említettük, a munkaerő-kölcsönzés Magyarországon (jogszabályi háttér hiányában is) egy évtizedes múltra tekint vissza. Az Mt.-módosítás július 1-jei hatálybalépését megelőzően kötött munkaszerződés szerint – ha a munkavégzés a törvény alapján munkaerő-kölcsönzésnek minősül – a munkáltató (kölcsönbe adó) harminc napon belül köteles a munkaszerződésnek az Mt. rendelkezéseivel összhangban álló módosítását kezdeményezni. Elképzelhető, hogy a módosítási ajánlattal érintett munkavállalók közül többen nem akceptálják a munkaadó indítványát. Ha a felek július 1-jétől (a törvénymódosítás hatálybalépésétől) számított hatvan napon belül nem tudnak a kérdésben megegyezni, a munkáltató köteles a munkaviszonyt a munkaszerződés megkötésekor irányadó szabályoknak megfelelően megszüntetni. A KÖLCSÖNBE ADÓ ÉS KÖLCSÖNVEVŐ KÖZÖTTI JOGVISZONY A Ptk. nem tartalmazza önálló nevesített szerződésként a munkaerő-kölcsönzést, annak alakszerűségéről és minimális tartalmi követelményeiről – a jogviszony foglalkoztatási jellegére és a munkavállalói oldal érdekeinek védelmére tekintettel – az Mt. rendelkezik. A kölcsönbe adó és a kölcsönvevő közötti megállapodást kötelező írásba foglalni és annak tartalmaznia kell legalább a kölcsönzés időtartamát, a munkavégzés helyét és az elvégzendő munka jellegét. Az Mt. nem korlátozza a kölcsönzés időtartamát, így a kölcsönvevő igényeitől függően a megállapodás határozott és határozatlan időtartamra is megköthető. Határozatlan időtartamú szerződés esetén a kölcsönbe adónak és a kölcsönvevőnek a polgári jog általános szabályai szerint kell rendelkezniük szerződésük megszüntetésének körülményeiről. A megállapodásban foglaltakon túlmenően a kölcsönvevő írásban köteles a kölcsönbe adót tájékoztatni azokról a körülményekről, melyek a kölcsönzés keretében történő foglalkoztatás során meghatározóak. A tájékoztatási kötelezettség így például kiterjed a kölcsönvevőnél irányadó munkarendre, a munkáltatói jogkört gyakorló személy megnevezésére, a munkabérfizetés alapjául szolgáló adatok közlésének módjára és határidejére, valamint az elvégzendő munkára vonatkozó alkalmazási feltételekre. Mindezek az információk nélkülözhetetlenek a kölcsönbe adó számára, mivel ennek birtokában dönt arról a kérdésről, hogy az alkalmazottai közül kik felelnek meg a kölcsönző igényeinek és a munkavégzés feltételeinek. A kölcsönzés keretében foglalkoztatott munkavállalók érdekeinek védelmére az Mt. a kölcsönbe adót és a kölcsönvevőt terhelő kötelezettségeket állapít meg, melyek teljesítését a közöttük megszületett szerződés nem zárhatja ki. Eltérő megállapodás hiányában a kölcsönbe adó viseli a foglalkoztatással kapcsolatos jogszabályban meghatározott költségeket, így különösen a munkavállaló utazási költségeit és a munkavégzéshez szükséges egészségügyi alkalmassági vizsgálat díját. Az Mt. általános szabályaként – bár az eltérő megállapodás lehetősége itt is biztosított – a kölcsönvevő köteles a kölcsönbe adóval közölni mindazon adatokat, amelyek a határidőben történő munkabér-kifizetéséhez szükségesek. Bár a munkaviszony – a munkaerő-kölcsönzés természetéből adódóan – nem a kölcsönvevővel áll fenn, életszerűtlen lenne, ha a foglalkoztatáshoz közvetlenül kapcsolódó munkáltatói feladatok ellátásával a törvény a kölcsönbe adót terhelné. Ezért a foglalkoztatásra vonatkozó szabályok maradéktalan betartása érdekében a törvény egyes kötelezettségek teljesítésére a kölcsönvevőt munkáltatónak minősíti. A munkavégzés időtartama alatt a kölcsönvevő minősül munkáltatónak a munkavállaló munkavédelmére, a védett munkavállalói csoportok (nők, fiatal munkavállalók, megváltozott munkaképességűek) foglalkoztatására, a hátrányos megkülönböztetés tilalmára, a munkavégzésre, a munkakör átadás-átvételre, valamint a munka- és pihenőidőre, illetve ezek nyilvántartására vonatkozó szabályok betartása tekintetében. (Folytatjuk) Dr. Horváth István A SZERZŐRŐL: 1986-ban szerzett jogi diplomát az ELTE-n, majd négy évig tanársegéd az egyetem munkajogi tanszékén. A következő négy évet a Munkaügyi Minisztériumban tölti. Részt vesz az új munka törvénykönyve és a közalkalmazotti törvény előkészítésében, képviseli a minisztériumot az Európa Tanács Szociális Charta Albizottságában és a kormányzati oldalt a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetben. 1995-től ügyvéd, 1998-ban az APEH személyügyi főosztályvezető-helyettese lesz. Előad konferenciákon, publikál szakmai és közéleti folyóiratokban, több munkaügyi szakkönyv szerzője.