A nyersolajár utóbbi héten tapasztalt 6 százalék körüli felfutásának elsődleges okaként piaci elemzők azt a hírt jelölték meg, hogy az Egyesült Államokban tárolt olajkészletek 24 éve nem látott alacsony szintre estek vissza. Ezen túlmenően jelentősnek tartják a megélénkülő spekulációt is, az elmúlt egy-másfél évben ugyanis a fundamentális szempontból a korábbinál jóval feszítettebbé vált kőolajpiacot a befektetési alapok ismét vonzó lehetőségnek tekintik. (Ez a körülmény az áringadozások hevességét fokozó tényező.) Emellett olyan találgatások is vannak, hogy Szaúd-Arábia mégsem szállít feketén - kvótáján felül - annyi nyersolajat a nemzetközi piacra, mint azt korábban ígérte, illetve sejtette. A Kőolaj-exportáló Országok Szervezetének (OPEC) legbefolyásosabb tagja tudniillik - nem utolsósorban washingtoni nyomásra - informálisan arra vállalkozott, hogy exportjának rugalmas növelésével vagy visszafogásával igyekszik olyan (hordónként 25 dollár körüli) szinten stabilizálni a nyersolajárat, amely mind az importőröknek, mind az exportőröknek elfogadható - amivel az OPEC június végi értekezletén elhatározott kínálatnövelés egyelőre adós maradt. E szerep betöltéséhez megfigyelők szerint arra lenne szükség, hogy Szaúd-Arábia mintegy napi 500 ezer hordóval növelje szállításait a számára is megállapított júniusi kvótához képest. Szerdán egyébként a hét különböző minőségű nyersolajra számított OPEC-kosárár 28 dollár fölé emelkedett. Márpedig július elején egy olyan - az OPEC által hivatalosan be nem jelentett - árszabályozó mechanizmusról terjedtek el hírek, hogy a 25-28 dolláros sávnál tartósan (20, illetve 10 egymást követő napig) magasabb vagy alacsonyabb kosárárak esetén az OPEC automatikusan növeli vagy csökkenti a nyersolajkínálatát, annak érdekében, hogy az árat a kívánatos sávba terelje vissza. A kosárár utoljára július közepén volt hasonlóan magas, ahhoz azonban, hogy az OPEC beavatkozzon - növelje a kínálatot -, az árszintnek még legkevesebb 20 napig magasan kell maradnia. I. K.